Amikor migrációról esik szó, érthető módon a legtöbbször a keletről nyugatra irányuló határátkelésről beszélünk, pedig van mozgás fordított irányban is. A jövő héten terveim szerint lesz is erről egy személyes poszt itt, a blogon, most azonban egy olyan városról lesz szó, ahol igen komoly olasz közösség alakult ki.

A lengyelországi Wroclaw történelmét nehezen lehetne nyugodtnak nevezni, hiszen a város (korábbi magyar nevén Boroszló) magán viseli a térség történelmének teljes lenyomatát: tartozott már Csehországhoz, a Habsburg Birodalomhoz, a Porosz Királysághoz, a Német Birodalomhoz és természetesen Lengyelországhoz is.

Az utóbbi időszakban azonban nem emiatt került a média figyelmének középpontjába, hanem az ott élő olasz közösség miatt. Az egyik legnevesebb olasz lap, a La Repubblica nemrégiben négy (4!!) teljes oldalt szentelt a „lengyel Kis Itáliának”, amit aztán persze villámgyorsan átvettek a lengyel, majd a német lapok is.

A cikk és a jelenség kapcsán komoly vita bontakozott ki egy olyan országban, amely a mai napig sokkal inkább az el- mint a bevándorlásról ismert (ugye senkinek nem kell felemlegetni a Nagy-Britanniában a helyiek szemében „lengyellé váló” közép-európai határátkelők történetét). Pár hete a lengyel miniszterelnök-helyettes is megszólalt a témában, további fiatal olaszokat invitálva az országba.

De mit keresnek olasz fiatalok egy lengyel városban?

Az egyszerű válasz: mert ott találnak munkát.

Az egyszerű válasz bonyolultabb változata úgy hangzik, hogy a régiós olasz befektetések nyomán komoly igény támadt a munkaerőre, nem csak az iparban, hanem a folyamatosan fejlődő szolgáltató szektorban is, márpedig ennek egyik európai központja Wroclaw.

Csupán ízelítőként pár név az elmúlt tíz évben Wroclawba települt nagyvállalatok közül: Credit Suisse, HP, IBM, Google, majd legutóbb a Quatar Airways – ezek a cégek a HR-részlegüket, az ügyfélszolgálati központjukat és az IT-t is a lengyel városba telepítették.

Ezeket a multikat követték olasz vállalatok is, amiket a válság költségeik visszafogására kényszerített. Miután az olasz fiatalok körében magas a munkanélküliség, így a kínálkozó munkalehetőségre (akár rosszabb anyagi feltételekkel és más országban) lecsaptak. Nagy előnyük, hogy olaszként nincs problémájuk sem a nyelvvel, sem a vállalati kultúrával.

Indulásnak jó

Így lett Wroclaw az olasz határátkelők egyik célpontja. A külföldnek nekivágó olaszokról talán kevesebb szó esik, pedig nincsenek kevesen, ráadásul jórészt fiatalok. A tipikus olasz határátkelő fiatal, jól képzett, több nyelvet beszél, nagy valószínűséggel részt vett az Erasmus-programban (azaz tanult és élt külföldön).

Sok esélyük otthon nincs: a fiatalok körében a munkanélküliség aránya közelít a 40 százalékhoz, így aztán rengetegen (egyes adatok szerint közel kétharmaduk) fogja magát és Európa más országaiban próbálja meg beindítani karrierjét.

Más kérdés (és itt jön a történet kevésbé fényes része), hogy hiába olasz valaki, attól Wroclawban a helyi fizetést kapja, ami ritkán haladja meg a 3000 zlotyt, azaz a 750 eurót (230 ezer forintot), ami azért nem egy nyugat-európai szint, ráadásul általában nagyon nagy emelésre nem számíthatnak.

Egyszóval Wroclaw kezdetnek, tapasztalatszerzésnek jó, és így talán nagyobb eséllyel találnak munkát Olaszországban vagy máshol Nyugat-Európában. A lengyel város tehát inkább egy átmeneti lehetőség, mint hosszú távú opció, és tökéletes példája annak, miként is működik a munkaerőpiac az Európai Unióban.

Mi következik mindebből nekünk?

Wroclaw és az olasz fiatalok történetéből szerintem két dolog következik számunkra: az egyik, hogy Magyarország is elindulhatna ebbe az irányba, hiszen az idevonzott fiatal külföldi munkaerő, még ha el is hagyja utána az országot, megismeri, remélhetőleg meg is kedveli, ez pedig a későbbiekben (mondjuk amikor a karrierjében döntéshozói pozícióba kerül) akár még sokat is érhet.

Ennél talán még fontosabb, hogy ideje lenne elfogadni, hogy így működik a modern Európa: mindenki ott keres munkát, ahol tud, pár évre letelepszik, aztán esetleg tovább áll – hazamegy, vagy átköltözik egy másik országba.

Megbélyegezni azonban ezért senkit sem kell, csak (haza)vonzó feltételeket teremteni. Persze ez a nehezebb út…

A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.