Három olyan blogból ajánlok ma egy-egy posztot, melyek még nem szerepeltek itt, azaz tripla premier következik. Az elsőből kiderül, hogy miközben előszeretettel gondoljuk magunkról, milyen jó munkaerő is vagyunk mi, magyarok, azért él egy másik kép is rólunk. Utána békésebb vizekre evezünk, pontosabban havakra siklunk, és ellátogatunk St. Moritzba, végül pedig Moszkvát nézzük meg egy érdekes szemszögből.
Az első ajánlott blog a Bécsi hétköznapok, melynek szerzője, Expatlady egy olyan történetet mesél el, amely megvilágítja, miért is vannak néha fenntartások a magyar munkavállalókkal szemben Ausztriában.
„Miközben büszkeségtől dagad a mellünk, hogy mi miféle jó munkaerő vagyunk, és minden nyugati kezet csókolhat, ha magyar munkásra talál, hiszen sokkal megbízhatóbban, szorgalmasabban, becsületesebben dolgozunk, mint a helyiek (legyen az osztrák, német, angol...), nem árt néha az érem másik oldalát is megnézni.
Mert a tükör a kiváló magyar munkaerőről azért néha nagyon is görbe...
Az alábbiakban egy magyar mérnök férfi tapasztalataival szemléltetem azt, hogy a címben szereplő 4 szó: "BÁRKIT, CSAK MAGYART NE!" hogyan válik lassan alapszabállyá a szomszédos osztrák munkáltatók körében, s miképp vágjuk éppen mi, magyarok, a fene nagy nemzeti önbecsülésünkkel magunk alatt a fát...
A történet
Adott egy kelet-magyarországi nagy egyetemen frissen végzett informatikus. Szakmai tapasztalata ugyan nincs, nyelvismerete a megszerzett pecsétes papírjai ellenére is leginkább csak a "gud mórning, havdujudú"-ra korlátozódik, bár tény, Erasmus diákként korábban ellébecolt egy fél évet a bécsi Műszaki Egyetem Számítástechnika Karán.
Hogy akkor kellene tudnia németül? Nem úgy megy az kérem szépen manapság a cserediákokkal...sokkal inkább a kocsmatúrák, mint az egyetemi előadások állnak érdeklődésük középpontjában. Ha az ember ráadásul bekerül egy színtiszta magyar albérletbe, és nincs meg benne a hajlandóság, hogy más nemzet fiaival-lányaival vegyüljön, akkor hónapok tel(het)nek el úgy, hogy az anyanyelvén kívül más nyelven nem is beszél külföldön (a pizza és a sörrendelést leszámítva).
A fiatalember, nevezzük az egyszerűség kedvéért Ádámnak, hamar rájön, hogy a sógoroknál kolbászból van a kerítés (mint hallotta, a kezdőknek is tisztán havi 3500 eurót fizetnek), ezért ő nem fog/akar holmi kezdő magyar fizetésért senkinek otthon robotolni.
Megkeresi hát a boldogabb időkben angol diplomát szerzett, inasokat 30 éve puhítani próbáló nagynénjét, aki kínok és keservek között megír neki egy motivációs levelet és összeállítja az önéletrajzát.
Kicsit hosszú, kissé furcsán mutatnak benne a "tudásomat a társadalom szolgálatára szeretném használni" jellegű mondattöredékek, de ez Ádámot nem tartja vissza, hogy Ausztria legnagyobb cégeinek info@... emailjeire napjában tucatjával küldje ki azt.
Válasz azonban valamiért nem érkezik. Nem érti az informatikus anyuka, a rendszergazda apuka, az angol szakos nagynéni, de biza még a bölcsész barátnő se, mi lehet a gond az ő kicsi fiuk jelentkezésével. Hiszen az ország egyik legjobb egyetemére járt! Hiszen minden vizsgát elsőre teljesített! Hiszen ismer két programnyelvet!"
Aztán a posztból kiderül, hogy némi befektetett munka és tanulás nyomán mégis csak elkezdenek érkezni az állásajánlatok, ráadásul egyik jobb, mint a másik. Így aztán hősünk újabb dilemma elé néz: melyiket fogadja el?
A megoldás egyszerű: mindet...
„Telnek az őszi hetek. Ádám rendszeresen kap emaileket Klagenfurtból, Bécsből, és az egyetemről is. Kitölt(teti) mindet becsületesen. És a nagynénje rendkívül büszke rá, hogy ilyen nagynevű cégeknek fogalmazhatja a hivatalos leveleket, és fordíthatja szeme fényének a kutatási terveket, amikbe hamarosan belekapcsolódhat.
Ugyan nem érti, a klagenfurti magyar fiatalember miért volt olyan türelmetlen, aztán miért írt olyan karcos hangú levelet mikor unokaöccse több hónapnyi gondolkodás után visszamondta az aláírt (és soha meg nem kezdett) szerződést. Elvégre is az csak egy poros kisváros, meg egy külföldi bérenc cég... ki tudja, mikor viszik majd azt is Kínába! Aztán majd nézegetheti magát minden pökhendi osztrák.
És úgy egyébként is, mi az a tudományos karrier mellett, ami az ő kincsére vár! Vagy a nagy és pompás Bécs mellett, ahol már lakást is foglaltak neki! Ott még emlékszik az osztrák, hogy ki a büszke magyar!!
(...)
„BÁRKIT, CSAK MAGYART NE!" - mondják mostanában az osztrák munkáltatók. „Mert a magyarok kiszámíthatatlanok. Mindig a saját érdeküket lesik, s nem számít fél perce mit könyörögtek ki nálad, mit ígértek meg fura tekintettel (hálával?) a szemükben, ha megváltozik a széljárás, főképp ha a zsebük is benne van a dologban, egy szempillantás alatt felejtenek el mindent.
Bármekkora fizetést ígérsz nekik, ők egy hét után találnak valakit, aki többet keres náluk, és úgy érzik, van okuk elégedetlenkedni, és a többi munkatársat felbújtva ellened fordulni. Ha megkérdezed mi a baj, nem lesznek egyenesek. Mézes-mázas választ kapsz majd, miközben tudod, hogy az egész csak színjáték."
A történet ennél részletesebb, ráadásul a csattanót még nem is árultam el, azért érdemes a Bécsi hétköznapok blogra kattintani – nem bánjátok meg!
Tele a hócipő
Maradjunk még Ausztriában, Irány Svájc, a meglehetősen hiányos magyar télből elég sokan mennek síelni, szánkózni vagy csak kirándulni az Alpokba. A mai második posztajánlat (és a kép is) Az élet St. Moritzban blogról származik és (mint fogalmaz) az egyik legjobb téli elfoglaltságról szól – amihez nem árt egy hócipő, avagy hótalp.
„Használata rendkívül egyszerű, a csatos rendszere nagyon hasonlít a snowboardkötésekhez. Csak bele kell bújni bármilyen bakanccsal (célszerű vízálló és béleltet használni.
(...)
Hótalpból renget változatos formával és kialakítással fogunk találkozni. A lényege, hogy fent bírjunk maradni a hó felső 20-40 centis rétegében. :). Így mérete és formája függ: a hó minőségétől (mennyire friss, porhó vagy nedves stb.) és használójának magasságától illetve súlyától. Mi főleg a szűzhavas, emberek által még ki nem taposott részekre vagyunk most kíváncsiak, ezért egy hosszú és széles darabot választunk a kölcsönzőben. :).
Amikor leesik az első hó, a hótalpas természetjárók beindulnak, mint a hangyák. Természetesen mindig az elsőnek a legnehezebb, hisz ő fogja az első nyomokat a hóba taposni, ugyanakkor szerintem ez a legszebb benne... Előtted a végtelen szűzhavas táj és arra mész amerre csak akarsz. Sehol egy nyom. Kicsit modernkori alaszkai vadonos érzést ad. :)"
Aki további részletekre és jó sok fényképre kíváncsi, az feltétlenül kattintson az Az élet St. Moritzban blog posztjára!
Moszkva autós szemmel
Végezetül irány az orosz főváros, amit most autós szemmel vizsgálunk meg a karburator.hu-n megjelent írást segítségül híva.
„Sok helyen jártam már a világon, de sehol sem láttam ilyen komoly felhozatalt. Legújabb, legerősebb, legegyedibb modellek. Már ősszel rengeteg új S-osztályt láttam (természetesen S500-at).
A legnépszerűbbek az SUV-k. A trónon a Cayenne áll. Persze nem holmi dízelek, hybridek, hanem a félelmetes erejű turbók és annak tovább felhúzott változatai. A luxus szegmensben a Bentley magasan vezet. Imádják. Úgy kell elképzelni, hogy körülbelül annyi Bentley van, mint nálunk 7-es BMW.
A becslések szerint 100-150 db Maybach van Moszkvában. A márka fennállása alatt két szalon is volt a fővárosban. A piaci bukás ellenére én jó választásnak tartom az 57-est és 62-est. A feltűnést sokkal jobban el lehet vele kerülni, mint egy hivalkodó Phantommal.
(...)
Egyszer mentünk Moszkván kívül autóval egy gyorsulási versenyre (Unlim500+). A fővároson kívül már nem mondható el, hogy jó minőségűek az utak. Az a környék ismerős lehet a sok belsőkamerás baleseti videókból. Én is láttam útközben jó pár helyszínelést. Dinamikusan vezet mindenki.
(...)
Az utakon minden autó potenciális taxis. Csak ki kell állnunk az út szélére és egyből megállnak. Alkudni kötelező. Volt, amikor a felajánlott ár feléért vittek el. A Lada-sok csak legyintettek, de egy Chevy Tahoe-s pont arra ment így nevetséges áron elvitt. Annyira elterjedt a fekete taxizás intézménye, hogy olyat is láttam, amikor a rendőrség előtt a rendőr is ezt csinálta."
Akit további részletek érdekelnek a moszkvai autó felhozatalról (jó sok képpel), az ide kattintva olvashat és nézelődhet még.
A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.
Az utolsó 100 komment: