Mindig jó ausztriai történetet kapni, hiszen ahhoz képest, hogy milyen közel van és milyen sok magyar dolgozik ott (akár csak ingázóként is), viszonylag kevés az osztrák poszt. Norbáj mai története ráadásul azt is megmutatja, hogy érdemes az utolsó (az ő esetében talán az utolsó utáni) pillanatig kitartani, mert bármikor sikerülhet.

„Az érthetőség kedvéért egy kis előzmény: 2012 decemberében véget ért egy 5 éves kapcsolatom. Már korábban is felmerült bennem a gondolat, mi lenne, ha... Viszont az akkori párommal ez megvalósíthatatlan volt, most már belátom, szerencsére.

Az élet fintora, hogy 10 napon belül mellém sodort egy lányt, akivel csak barátként ismerkedtünk egymással, de nagyon sok hasonlóság van közöttünk, és az ő lelkesedése rám is átragadt, aztán együtt terveztük a kijövetelt.

Nos, az igazság szerint morális okai vannak, hogy nem akartam már tovább otthon élni, egyszerűen nem éreztem már jól magam. Idegesít, hogy értékek nélkül élünk, önző emberek vesznek körül, akik minden rossz érzés nélkül eltapossák a másikat.

Kereskedelemben dolgoztam összesen 12 évet, mert az iskola mellett is avval foglalkoztam, és bocsánat, de gusztustalan, ami abban a szektorban (is) folyik, és mindezt havi 80 ezerért.

Utánam a vízözön

Nyeltem egy nagyot, legyen, egy német tanfolyammal visszahoztam a régi tudásnak a töredékét, felvettem hitelt, és indulásra készen álltam.

Ekkor jött az első baj, mert akivel kijöttem volna, kapott egy jónak ígérkező lehetőséget Magyarországon, amit elfogadott, szóval egyedül maradtam. Tudtam nincs visszaút, felmondtam, amit lehetett felégettem magam mögött, bevetettem sóval, mert nem akartam tovább így élni, és utánam a vízözön, elindultam.

Bécsi kalandjaim a munkáig

Saját autóval jöttem ki, öreg, de megbízható kocsi, megrakodva főleg élelmiszerekkel, amennyit össze tudtam spórolni, 587€-val a zsebemben (segélyt kaptam utána még 214€ értékben).

Szerencsémre találtam egy olcsó szállást 225€-ért, és a tulajjal le tudtam beszélni, hogy kaució nélkül, max. a kocsit megkapja, ha baj történik. :-D, illetve amint van munka, fizetem.

Már Magyarországon elkezdtem pályázni, aztán itt is ezt folytattam tovább, mert nem értettem meg jól a telefonbeszélgetéseket, ezért sem volt igazán bátorságom, mert úgyis felesleges, ha nem értjük meg egymást.

Alig kaptam visszajelzést, és hamarosan elment az első hónapom úgy, hogy alig léptem előre valamit. Volt kártyás telefonom, rendben, akkor megpróbálok telefonálgatni boltoknak, hátha lesz valami.

Szerencsémre a Billából visszahívtak, rendben, első állásinterjúm németül, rengeteget készültem rá, nagyon jól ment, elindult egy jónak ígérkező folyamat, ahol 5 fordulóig eljutottam, ott 3 jelölt maradt velem együtt, de sajnos az utolsó körben kiestem.

Mélyponton

Evvel nem csak még egy hónapot vesztettem, hanem megtört a lelkesedésem, mert nagyot hibázva a végén beleéltem magam, hogy sikerülhet. Mélypontra kerültem, elfogyott a pénzem lényegében, kajánál is bajok voltak, vissza kellett még inkább fognom mindent, hogy egy minimális esély még maradjon.

Szerencsémre az egyik lakótársamon keresztül kaptam egy építkezésen egyszeri munkát, és nagyon rendes volt az ember, mert mondta, hogy jól dolgoztam, és meghív kajálni. Na, ekkor ettem valami értelmeset, ha a gyorsétterem annak számít, kicsit több mint két hónap után...

20€-t kaptam, amiből fel tudtam tölteni a telefonom, jól van, irány az ams, nézzünk potenciális helyeket! Egyik sem jött be, telefon kilőve, közben munkaerő-közvetítőkön keresztül is próbálkoztam, és már személyesen is mentem önéletrajzzal, hátha lesz valami.

Hát nem lett, eljött a 3. hónap vége, ekkor a totális mélypont, kaptam az aggódó hívásokat otthonról, hogy nincs elég kajád, gyere haza, a kapcsolattartó barátom is mondta: veszélyes, amit magaddal csinálsz, gyere haza.

Nem volt szinte semmi pénzem, kaja alig, készültem, a kocsiban is el lehet aludni, nem lesz gond. Beszéltem a szállásadóval, mi van, mondta, hogy sokat segítettem neki, meghitelez egy hónapot.

A legnagyobb dilemma

Életem dilemmája volt, ha hazamegyek, akkor kocsi nélkül, stoppal, mert nem lenne pénz benzinre, a leégetett romokból kell kiinduljak, egy több, mint félmilliós adóssággal a nyakamban, vagy maradok, szinte kaja, és pénz nélkül, plusz adóssággal, amit nem is biztos, hogy vissza tudok fizetni.

Nem volt egyszerű, de eldöntöttem elhagyom a szülőhazám, rengeteget megtettem, hogy itt álljak, a lehetőségek kapujában, amit már majdnem be tudok rúgni, ha lenne erőm hozzá :-D, persze megelégszem, ha beléphetek rajta, nem adhatom fel, előre!

Megemeltem a tétet

Újratervezés következett, végigtekintettem mit tettem idáig, mik voltak a hibáim, mit kell korrigálnom, mi az új irány. Telefon nélkül nem megy, kell egy, de ingyen?! Lehetetlen! Vagy mégsem?

Felfedeztem, hogy sok helyen adnak telefont kétéves előfizetéssel, az első hónapban ingyen, na ekkor éreztem, hogy az élet rulettasztalán meg kell emeljem a tétet, hát megtettem.

Korlátlan osztrák beszélgetés, net, minden a rendelkezésemre állt, amit rögtön elkezdtem kihasználni, kopjon le az ujjam, hajrá! Félelmetes mennyiséget eltelefonáltam, a rekord egy nap alatt kb. 3200 hirdetés átnézése, és kb. 200 telefon.

Villámcsapás: sikerült!

Csak nem akart összejönni, kezdtem elveszteni a reményt, kb. 5 nap, és nem lesz mit ennem, napi újság, pizzafutár, saját autóval, hát az van, kell, jöjjön a büntetés a magyar rendszám miatt! Állásinterjú hétfőn, jól van, felvettek, szombaton kezdek, mi van?! Villámcsapásként vágott belém, hogy sikerült!

Megyek haza boldogan, csöng a telefon, felveszem, felvettek egy étterembe, holnap szerződés, utána kezdek, azta, az még jobb! Bemegyek, kérdezik, én kerestem pincér állást? Rávágom persze, utána gondolkodom, hogy a Kellner az nem mosogatót jelent. :-D

Hozzák a szerződést, jelzem a főnöknek, hogy nem annak jelentkeztem, és nincs tapasztalatom, mire a válasz, nem gond, németül tudsz, mert beszélünk egymással, a többi majd jön, hoppá, na, ez a hozzáállás!

Itt kezdtem el dolgozni, nem panaszkodásból, rengeteget szenvedtem a némettel, sokféle kiejtés, minden újdonság, szóval nem egyszerű, de nem érdekelt, ha elértem a célom, akkor irány tovább.

Adósság kifizetve és a magánélet is alakul

Meg is lett az eredménye, mert segédpincérként kezdtem, felküzdöttem magam és két hónap után pincér lettem. Azóta eltelt még 4 hónap, minden adósságom, kaució ki lett fizetve, sőt vettem egy autót is, amit felújítottam.

Az élet fintora, hogy még ami korábban nem működött, az is elkezdett javulni. A már említett lánnyal folyamatosan kapcsolatban maradtam, és pár hónapja, amikor majdnem feladtuk, hogy nem lehet ebből semmi, pedig ritka szép kapcsolat, megkapta a gyújtólángot.

Minden sikeres férfi mögött áll egy nő. Ez az én esetemben sem volt másképp, hisz a lány végig támogatott lelkiekben, és segített átvészelni a nehéz pillanatokat. Lehet, kellett ehhez nagy elszántság, de igazából a párom nélkül nehezen írhatnám le Nektek ezeket a sorokat.

Szegény ugyanúgy érzi magát otthon, mint én is, így eldöntötte, hogy kijön, és költözzünk össze májusban, addig pedig megy a spórolás, hogy utána ő is azt tudja mondani, amit én nektek:

Megérte."

UPDATE: A kommentekre Norbáj hosszabban is reagál, amit csütörtökön olvashattok. 

A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.