Ma folytatódik Andi írországi története, aki nem csak reagál a múltkori posztjához érkezett hozzászólásokra, hanem kicsit mélyebben bepillanthatunk az ottani életbe: lesz szó albérlet- és munkakeresésről, árakról és ügyintézésről is. (A képekért külön köszönet.)

„Végigolvasva a rengeteg hozzászólást az előző írásomhoz – amit nagyon köszönök – úgy érzem, sokakban rengetek kérdés maradt, amit most igyekszem megválaszolni.

Tisztáznám a munkakeresésem részleteit, ami lehet, megtévesztő volt sokak számára.

Anno a főiskolát (művelődésszervező szak) diákhitelből végeztem el egy benzinkutas állás mellett, úgyhogy pontosan tudom, milyen az éjszakai műszak, a hétvége-ünnepnap nélküli munka. Nem csak a szakmámban kerestem állást, hanem bármi olyan munkát elvállaltam volna, ahova nem kell nyelvvizsga.

Mindent megtettem, hogy legyen munkám

A munkanélküliségem alatt dolgoztam két hétig a Tescónál telefonos munkakörben is, ami csak egy alkalmi munka volt. Próbáltam magam bedolgozni, de nem volt rá igény. Az egyik barátnőm segítsége révén felajánlottak egy asszisztensi állást, amit természetesen elvállaltam, mert örültem, hogy van munkám, de az érzés, hogy többre lennek képes, és mégsem kellek, nem tett boldoggá.

Szóval az én ítéletem szerint mindent megtettem, hogy legyen munkahelyem. Tényleg a „jó fizetés" relatív mindenkinek, ezért számosítom a dolgokat, amik nettóban értendők. Én 85 ezer forintot kerestem pénzügyi asszisztensként.

A párom kereskedő, területi képviselőként dolgozott és dolgozik most is egy francia cégnél. A magyarországi fizetése 210 es 280 ezer forint között mozgott, ami a havi teljesítésétől függött.

Fiatal kezdő házasként nem sok mindenünk volt, így a félreértések elkerülése végett, nem wellness hétvégére, éttermekre és plazmatévére költöttük a pénzünket, hanem hűtő hitelre, bútor hitelre, diákhitelre, albérletre, rezsire stb.

Tudom, hogy vannak nálunk sokkal rosszabb helyzetben élő családok otthon több százezrével, de azért nem fogok elnézést kérni, mert többre vágytunk-vágyunk és itt nem féltetlen az anyagiakról van szó, hanem a stabil jövőképről, célokról, amik elérhetők, a LEHETŐSÉGEKRŐL! Mert valljuk be őszintén, ma Magyarországon az átlagembernek milyen lehetősége van a jobb, nyugodtabb, korrektebb életre???

Egyikünk sem szeretne visszamenni

Sokan írták, hogy úgy tűnik, céltalanul indultunk neki külföldnek, ami egyrészt igaz, másfelől viszont nem. Azt nem kötöttük ki, hogy hol fogunk élni 10 év múlva, mert ha sikerül itt megállnunk a helyünket, és nem lesz óriási honvágyunk, akkor itt maradunk, vagy egy új lehetőségként tovább megyünk más országba.

A végleges hazamenetel nálunk egyelőre nem téma, egyikünk sem szeretne visszamenni, mert mint említettem már, nem csak az anyagiak miatt vágtunk neki, hanem az otthoni kilátástalanságból és közhangulatból is rettenetesen elegünk lett.

A célunk az, hogy kifizessük az otthoni tartozásainkat és azután gyűjtsünk egy saját lakásra valót, vagy legalább az indulót hozzá. Mire ez sikerül, addigra szerintem tudni fogjuk, hogy hol szeretnénk élni.

Számos kommentelő írta, hogy miért nem mondtam az állásinterjúk alatt a gyerekkérdésre azt, hogy meddő vagyok? Nekem is megfordult a fejemben akkoriban. Ezt tényleg szeretem magunkban, magyarokban, hogy minden helyzetben feltálaljuk magunkat, és így vagy úgy, de átslisszolunk a kiskapun!

Viszont talán éppen ebből lett elegem, hogy elénk magyar emberek elé folyamatosan gördítik csak a jogtalan akadályokat, és azt nézik, hogyan ugorjuk át... Nem akartam elfogadni – lehet ez az én hülyeségem – hogy olyan országban élek, ahol meddőnek kell hazudjam magam ahhoz, hogy felvegyenek egy munkahelyre.

Amit tudtunk, eladtunk

Még egy megválaszolatlan kérdés, amit sokan feltettek: az albérlet.

Semmi különös oka nincs, amiért sokat költöztünk, egyszerűen csak annyi, hogy nem egyszer külföldön élő magyaroktól béreltünk lakást, és egy idő után hazajöttek, vagy a család, akitől béreltünk, valamelyik tagja oda akart költözni.

Kiutazásunk előtt fél évvel a párom letette az IELTS középfokú nyelvvizsgát angolból, és az írországi interjú előtt magántanárhoz is elment 2 alkalommal, hogy felkészüljön az interjúra. Hogy miből finanszíroztuk a magántanárt, és a repülőjegyet? A Vatera csodákra képes!

Amit tudtunk, mindent meghirdettünk és eladtuk a Vaterán a feleslegessé vált ruháktól kezdve a toast sütőig. Az interjún sokat nyomott a latba az, hogy a párom 5 éve dolgozott ennél a cégnél és minden évet sikeresen zárt.

Az időjárás nem olyan vészes

A cégnél Dublinban dolgozik egy magyar kolléga, aki sokat segített nekünk az első időkben. Például azt, hogy a céges autót, amivel a párom dolgozni fog, már a kiutazásunk másnapján átvehettük, így tehát az első bal oldali vezetés élményünk is meglett!

A szállásunkhoz vezető 20 perces utat 2.5 óra alatt ugyan, de sikerült megtennünk. :) Az első benyomásunk a városról az volt, hogy minden olyan kicsi, tiszta Hobbit föld; az épületek, az emberek, viszont december lévén az időjárás nagyon kedvező volt, 12 fok, napsütés. Csak januárban kezdett el esni az eső.

Egy év távlatából azt mondhatom, hogy az időjárás nem is olyan szörnyű, mint azt hittük. Sokszor süt a nap, a nyár például kifejezetten meleg és napos volt – igaz mondták az itteniek, hogy ez nem általános.

Viszont sosincs akkora hőingadozás, mint otthon, a nappalok és éjszakák közti különbség legrosszabb esetben 5-8 fok és az évszakok közti változás is szépen-fokozatosan történik. A kertek minden ház előtt olyan takarosak és rendezettek, mintha kertész csinálta volna. Az írek nagy gondot fordítanak a kertészkedésre.

Kedvesek az eladók

Ami nagy újdonság volt nekünk a magyar viszonylatokhoz képest az a bolti eladók, kiszolgálók es egyéb dolgozókkal való kommunikáció. Itt rettentő kedvesek az emberek.

Történt olyan, hogy kerestem egy gyógyteát, elmentünk egy bevásárlóközpont üzletébe, ami már éppen zárt, a roló félig lehúzva. Néztük, hátha ki van írva a nyitvatartási idő, amikor odajött az eladó, felhúzta a rolót, és 10 percig beszélgettünk, hogy hol találhatjuk meg ezt a fajta teát, és hol kapjuk meg akár olcsóbban is! Cáfoljon meg valaki, hogy ilyen Magyarországon is van egy bevásárlóközpontban!

A másik ilyen eset akkor történt velünk, amikor munkaruhát kellett beszereznem. Elmentünk a Dunnes Stores nevű áruházba, ami az otthoni Tesco, Auchan-nak felel meg. Az áruház emeletén volt a ruházat és háztartási részleg, a földszinten pedig az élelmiszer.

Nem tudtuk, hogy az emelet egy órával hamarabb zár, de amikor érdeklődtünk, hogy van-e ilyen üzlet még nyitva valahol, akkor odajött a menedzser és azt mondta, nyugodtan menjünk fel, válasszuk ki a ruhát, ami kell, és a lenti pénztárak valamelyikében ki tudjuk fizetni...

Mindenféle biztonsági őr nélkül felengedtek kettőnket ruhát válogatni egy Tesco méretű emeletre. Majd amikor fizettünk a pénztárnál, láttuk, hogy egy vásárló, aki végzett, kifelé menet leejtett egy üveg bort, ami szétfolyt.

A menedzser ott termett, megfogta a vásárló többi cuccát, és mondta neki, hogy hozzon magának egy másik bort, addig ő vigyáz a holmijára és nem csak kötelességből, hanem eredendő kedvességből! Én ilyen hozzáállást nem tapasztaltam otthon egy egyszerű bevásárlásnál, maximum magánorvosnál, akinek fizettem nem keveset.

Munkakeresés

Januárban kezdtem el munkát keresni és küldözgetni az önéletrajzomat (jobs.ie, irishjobs.ie, és fas.ie). Szétszórtam a lakhelyünktől nem messze lévő összes boltba, hotelbe, ahová csak lehetett. Végül csak márciusban tudtam elhelyezkedni egy magyar lány segítségével, aki beajánlott a főnökénél az egyik ilyen hotel recepciójára.

Óriási félsz volt bennem, mert igaz, otthon tanultam előtte két évig angolul, de a tudásom kifejezetten passzív volt. Szerencsém volt nagyon, mert az állásinterjú csak 10 perces volt, amire őszintén szólva bemagoltam mindent a bemutatkozásomtól kezdve az önéletrajzomig, így a menedzsernek nem tűnt úgy, mintha nem beszelnek angolul. :)

Ráadásul az első percben leöntött egy bögre kávéval, így kellőképp zavarban volt ő is... Sokáig lelkiismeret furdalásom volt, de tudtam, hogy csak úgy juthatok előre, ha beleugrom a mélyvízbe. A fizetésem az otthoni négyszerese lett!

Leírnék 1-2 olyan dolgot, ami segítséget nyújthat azoknak, akik szeretnének ide jönni, vagy akár csak tervezik.

Egy kis ügyintézés

Ahhoz, hogy Írországban dolgozhass első körben PPS számot kell, hogy igényelj. Hogy megkaphasd ezt a számot, vinned kell egy igazolást onnan, ahol laksz. Mi a B&B tulajdonosától kaptunk is egyet, amivel kérhettük (revenue.ie) és egy héten belül meg is kaptuk a számot. Ez volt a könnyebbik fele.

Itt Írországban a feketén dolgozókat inkább a bankszámla hiányával szűrik ki, amit nem olyan egyszerű megnyitni. A bankszámlához vinni kell igazolást a munkahelyedről (ha van) és egy közüzemi számlát, ami a nevedre szól. Ami persze csak az albérlet megtalálása után lehetséges, hiszen addig nincs a neveden semmi. Ahhoz, hogy valaki el tudjon helyezkedni, mindenképpen szükséges bankszámla.

Az albérlet

A lakhatás itt nagyon drága az otthoni árakhoz képest, jellemző a sharing vagyis megosztott lakás, ahol van az embernek egy saját szobája, jó esetben saját fürdőszobája és a konyha-nappali közös. Ezeket inkább fiatal egyedülállók bérlik.

Ezek a lakrészek 350 eurótól akár 1000 euróba is kerülhetnek egy hónapra plusz rezsi. Az összeg függ a lakás minőségétől, és hogy mennyire van közel a belvároshoz. Ha valaki párban él, könnyebben ki tud fizetni egy egész lakást. A lakásárak 800 eurótól több ezer euróig is elmehetnek. Ajánlott oldal például a daft.ie, és a let.ie.

A rezsi

Ha azt mondom, hogy szinte hasonló áron van, mint otthon..., nekünk elég jó, de az otthoniakra nézve elég szomorú! Hogy mondjak egy példát, most fizettünk be KÉT havi gázszámlát, amiben van bőven fűtésszezon és 160 euro volt. Írországban nincs vízdíj!

Bevásárlás

Az ételek hasonló vagy sokszor olcsóbb áron vannak, mint otthon. A számunkra legkedveltebb bolt J & C nevű élelmiszerüzlet, ahol szinte mindig vannak akciók és megtalálunk olyan húsárut is, amit máshol nemigen.

Például az írek a csirkének csak a mellét, a combját és a szárnyát eszik meg, úgyhogy nagyon örültünk, amikor ebben a boltban kaptunk farhátat, májat es egyebeket. Karácsonykor átszámolva 70 forintért vettük az ananász darabját, és amit otthon nem engedhettünk meg magunknak, mivel 6000 Ft kilója, az a füstölt lazac, itt 3 euro, azaz 900 Ft fél kiló..., nem mindegy!

Legközelebb szeretnék beszámolni az egy év alatt összegyűjtött tapasztalatainkról, a fordított kultúrsokkról, ami hazalátogatásunkkor ért, hogy hogyan álltuk a sarat az elején a munkahelyeinken, és hogy hogyan éljük meg azt, hogy távol vagyunk a szeretteinktől, de mégis nyugodtabbak a mindennapjaink.

Köszönöm a figyelmeteket!"

A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.