A CNN amerikai hírtelevízió honlapján találtam egy érdekes cikket, amely ugyan a kínai migráns munkavállalókról szól, de úgy gondoltam, vannak olyan vonatkozásai, amelyek számunkra is érdekesek lehetnek. Kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok.

A cikk alapja egy kutatás, amit a Guangzhouban lévő Sun Yat-sen Egyetem professzora, Cseng Ju vezetett, és amely az otthonuktól távol dolgozó emberek helyzetét vizsgálta.

A megállapítások felettébb érdekesek. A legfontosabb tétel, hogy ezeknek az embereknek a lelki egészsége sokkal aggasztóbb, mint azt előzetesen gondolták volna.

Depresszió, szorongás

Cseng Ju és kollégái több mint 800 migránst kérdeztek meg a shenzeni régióban, közülük hatvannal pedig egyenesen mélyinterjút készítettek.

A kutatásból kiderült, hogy a megkérdezettek 58,5 százaléka (!) szenvedett depressziótól, 17 százaléka szorongott és 4,6 százalékuk már legalább egyszer fontolgatta az öngyilkosságot.

A megkérdezettek fele 30 év alatti volt, többségük nagyon súlyos anyagi és érzelmi válságot hagyott hátra, sokaknak éltek még egyre idősebb szülei vagy van kisgyereke, akiket nem tudtak magukkal vinni.

Bűntudatot éreztek, amiért nem tudtak róluk gondoskodni, ugyanakkor érezték, érzik azt az anyagi nyomást is, ami a család eltartásával rájuk hárul.

Nem csak Kínára jellemző

Kínában egyébként egészen elképesztő méreteket ölt az országhatárokon belüli migráció, hiszen hivatalos adatok szerint nem kevesebb, mint 260 millió falusi hagyta már el eddig is otthonát és költözött valamelyik városba, ahol jellemzően gyárban vállal munkát.

A jelenség azonban (és ez az igazán érdekes a dologban, ezért is gondoltam, hogy érdekes vitaindító lehet) nem csak Kínára jellemző. Kutatások szerint a világon mindenütt az otthonuktól távol munkát vállalók, vagy külföldre költözők között gyakoribbak a lelki eredetű betegségek, mint azoknál, akik jól megszokott környezetükben maradnak. Különösen igaz ez azokra, akik a családjukat hátrahagyva kénytelenek külföldre költözni.

Megérteni a következményeket

Korábban én is készítettem egy interjút a határátkelés pszichológiájának egyik elismert nemzetközi kutatójával. Cathy Tsang-Feign akkor azt mondta, a határátkelés legkritikusabb kérdése a pszichológiai és érzelmi felkészülés.

„Ha valaki megérti, milyen következményekkel járhat a kulturális sokk, mennyi ideig tart, a változások hogyan hathatnak rá és a kapcsolataira, akkor nem éri meglepetés. Ami még jobb, saját magukkal és szeretteikkel is türelmesebbek lesznek a beilleszkedés időszakában" - fogalmazott a szakember. (A teljes posztot itt olvashatjátok el!)

Cathy Tsang-Feign szerint a legnagyobb kihívás a valódi hangulatváltozásokat és reakciókat összehangolni az általunk elvárt érzelmekkel. Példaként azt hozta fel, hogy amikor egy másik országba költözünk, a kezdeti lelkesedés 3 hét után megszűnik. Hirtelen ránk szakad, hogy hol is vagyunk és hogy nem csak egy rövid vakációra jöttünk.

Közben az otthon maradottaktól azt halljuk, milyen szerencsések vagyunk és milyen izgalmas dolog külföldön élni, miközben azzal vagyunk elfoglalva, hogy folyamatosan emlékeztessük magunkat: ez „életünk esélye".

Van a beilleszkedésnek egy fázisa, amikor mélyen belül a szomorúság és az ingerültség visszahúzó érzése gyötör, amiről ráadásul azt gondolod, hogy nem lenne szabad érezned, és amit nem tudsz másoknak elmagyarázni.

Természetesen nem állítom, hogy a kínai adatokat át lehetne ültetni Európára, vagy akár a magyar helyzetre, de nagyon érdekelne, hogy mit gondoltok a jelenségről, illetve adott esetben ti milyen (akár lelki) nehézségeket tapasztaltatok, és ezekre fel lehet-e készülni.

A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.