Mindenki megpróbálta lebeszélni a poszt szerzőjét, amikor nem túl jó angoltudással úgy döntött, szeretné kipróbálni, milyen az amerikai élet. Nem a semmire ment ki, de így is vállalt kockázatot. Érte kultúrsokk is, de mára beilleszkedett, férjhez ment. 

„A lehetőségek földje. A szabadság országa. Az Amerikai Egyesült Államok. Én ide vágytam. Nem a pénzkeresés motivált elsősorban, Amerika, mint helyszín volt az álmom.

Nagyon szerettem volna itt élni, pár évre vagy akár örökre. Azt még nem tudtam, mennyi időt szeretnék itt tölteni, de azt igen, hogy mindenképpen meg szeretném tapasztalni ezt az országot.

Tizenhárom évesen lehetőségem volt kimenni egy rövid időre Kanadába. Nagyon megtetszett ez az újfajta életstílus. Nehéz leírni miben, de igaz, amit sokan szoktak mondani: olyan más. Más, mint Európa.

Később a bátyáimmal kijöttünk Floridába nyaralni. Ott és akkor már tudtam, hogy én ide vissza szeretnék jönni, de már nem csak pár hétre.

A nyelviskola volt az első lépcsőfok

Kis angliai kitérővel, három éve, kijöttem tanulni egy nyelviskolába a floridai West Palm Beachre. Amerikában szerettem volna tanulni, amerikai diplomát szerezni. Nem szeretnék hazudni, édesanyukám segített az anyagiakban, mert nagyon drága az Államokban, külföldi diáként iskolába járni.

Egész életemben franciát tanultam, angolul csak alapszinten beszéltem, annak ellenére, hogy a választott tantárgyam az angol volt a gimnáziumi érettségin. Így a nyelviskola tűnt a legkézenfekvőbbnek, az első lépcsőfoknak.

Egyetlenegy embert ismertem az egész országban, akinek örökre hálás leszek a rengeteg segítségéért és szeretetéért. Mindenki azt mondta, hogy nem vagyok normális, egyedül ilyen fiatalon kimegyek a tengerentúlra. Mi van, ha..., mi lesz, ha... én egy kicsit sem féltem. Céltudatos és talpraesett vagyok. Szóval irány Amerika!

Nagyon boldog voltam, amikor megérkeztem Miamiba, a repülőtérre. El sem hittem, hogy én most tényleg itt leszek pár hónapig vagy pár évig. Gyönyörű idő. Csodálatos környezet. Mindent szépnek láttam.

A kultúrsokk

Érkezésem után egy hónapra kezdődött az iskola. Ott ért igazán az első sokk. Kultúrsokk. Én voltam akkor az egyetlen európai lány az osztályban. Thai, brazil, guatemalai, kolumbiai, arab, mindenféle nemzet megtalálható volt.

Szinte mindenki nagyon aranyos volt velem, én voltam az új szőke lány. Az európai lány. Mindenki kíváncsi volt rám, túlságosan is. Érdekes és egyben nagyon furcsa is volt ez a sokféle ember. De kíváncsi természet vagyok, amennyire lehetett, próbáltam megismerni őket. Szerintem nagyon izgalmas dolog.

Kiskorom óta rengeteget utaztunk a családommal, de így is 13 évesen láttam először ázsiai embert, indiai ételt tavaly ettem első alkalommal. Szóval van mit bepótolnom.

Három tanárom volt, egy brazil-amerikai hölgy, akinek szerettem a stílusát. Egy amerikai és egy brit, aki már 20 éve Amerikában él, ő a legkedvesebb számomra. Mindegyikkel azóta is tartom a kapcsolatot.

Nem élek álomvilágban

Egy évet töltöttem ebben a nyelviskolában. Ahhoz, hogy itt főiskolára járhassak, bizonyos angol vizsgákat le kellett tennem. Kaliforniába költöztem és elkezdtem, vagyis inkább folytattam a főiskolát. Gazdaságot tanulok, ez érdekel, ezt tanultam otthon is.

Nem élek álomvilágban, látom Amerikának a rossz és jó oldalát is. De én úgy döntöttem, boldog szeretnék lenni, így a pozitív dolgokra koncentrálok. Férjhez mentem a legcsodálatosabb emberhez. Megtaláltam benne mindazt, amit valaha egy férfiban kerestem.

Sok tervem, álmom, célom van itt."

A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.