A mai történet Facebookon keresztül érkezett, szerzője, Karesz három országban élt már, így van összehasonlítási alapja. A három ország ráadásul nagyon különbözik is egymástól, hiszen Írország, Ciprus és Németország más-más gazdasági és kulturális helyzet és persze a mentalitás is különböző.

„Én is a külföldön élők táborát gazdagítom. Megjártam már Írországot, Ciprust, és most Berlinben élek. Persze mindegyik országra mondhatnék hideget-meleget, hiszen minden országnak megvan a maga rossz és jó oldala.

A két véglet számomra Írország a rideg időjárással és a rideg emberekkel, a másik oldalon viszont alacsony adóval és a nem túl drága élelmiszerrel, ugyanakkor a drága lakásbérléssel. Írország teljes ellentéte Ciprus, ahol ragyogó a napsütés, kék a tenger, és olcsó a szállás / lakás, ugyanakkor nagyon magasak élelmiszerárak jellemzőek.

Az arany középút Németország, pontosabban Berlin, ahol az első napokban csak meresztettem a szemem, milyen olcsó minden.

Bevásárlások

Összehasonlításképp például Dublinban a napi bevásárlás két főre kb. 20 euró, ebből hús, gyümölcs is kerül az asztalra. Cipruson ugyanez eléri a 30-35 eurót is, ugyanakkor Berlinben 10-15 euróból simán megvan.

Ha mindehhez figyelembe vesszük azt is, hogy melyik országban mennyi az átlagkereset, akkor még érdekesebb a kép. Mosogatóként például Dublinban 1300, Berlinben 1200, míg Cipruson 600 eurót kereshetsz minimum.

Ezek mellett pedig ott van Magyarország a kiemelkedően magas adókkal és kiemelkedően alacsony bérrel. Magyarországon 500 eurónyi fizetés már álomnak számít, és ez nem mosogatói bér...

Ráadásul külföldön ez a fizetés heti 40 óra munkára értendő, míg Magyarországon a heti 60-80 óra munka a minimum, és ha emellé még másodállásod is van, akkor a határ a csillagos ég! A bevásárlás két főre 30 euró átszámítva - akkor mi a fenéért legyen honvágyam??!! Ez nem tudatzavar, ez tapasztalat.

Nem csak a pénz számít

Nem egy ország van már a hátam mögött, mert keresem azt, ahol fel merek nevelni egy gyermeket anélkül, hogy rettegésben kelljen élnie, vagy anélkül, hogy nem látná a szüleit, mert azok állandóan robotolnak éhbérért.

Ráadásul mindezek csak szimpla tények: menyit dolgozol, mennyi pénzért és mit veszel belőle. Ha emellett figyelembe vesszük a közbiztonságot, akkor az a helyzet, hogy külföldön vigyáznak arra, hogy nyugodtan el tudj menni otthonról, mert tudod, hogy nem rabolnak ki, míg a dolgod végzed.

Van pénze a rendőrségnek, pedig nem állnak lesben minden piros lámpánál és nem bokorból kattintgatva szedik a pénzt a gyorshajtóktól, mégis működik, mert másabbak az emberek.

Normális munkaidőre normális fizetés

Nagyon sokféle nemzetiségű embert sikerült megismernem. Talán a görögök hasonlítanak a legjobban a magyarokhoz, szeretik halálra dolgoztatni az embert és nem szeretnek fizetni.

Persze mindenhol dolgozni kell, de egy normális országban normális munkaidőre normális fizetés jár és fizetett túlóra. Ezt az utóbbi kifejezést nem is ismertem Magyarországon... Persze azt is hozzá kell tenni, hogy Cipruson sem ismerik, de legalább a tenger mindenért kárpótol. :)

Na de nem csak nyaralásból áll az élet, Cipruson például napi 12 órát dolgoztam szabadnap nélkül, de ott ez a normális, mivel szezonon kívül nincs munka - vagyis hat hónap melót hat hónap pihenés követ. Nekem ez nem jött be, úgyhogy eljöttem Berlinbe.

Berlin, a megfelelő hely

Nem régen vagyok itt, de már most érzem, hogy ez az a hely, ahová mindig is vágytam. „Jó" fizetés mellé alacsony élelmiszerárak és olcsó lakhatás társul. Elsőre riasztónak tűnik, mert nagyon sok papírt kell beszerezni egy egyszerű munkavállaláshoz.

De hála a jól szervezett német hivatali rendszernek, pár nap alatt minden kész van úgy, hogy nem állunk sorba napokig, és van délutáni ügyintézés, így ha esetleg dolgozunk, nem kell szabadnapot kivenni. A közbiztonság pedig annak ellenére is jó, hogy nagyvárosról van szó.

Szóval a lényeg: nem bántam meg én sem, hogy külföldön vagyok és maradok is!

A kezdet mindenhol nehéz

Tudom értékelni, amim van, mindent a két kezemmel építettem fel. Nulla nyelvtudással vágtam neki a világnak, kevés pénzzel és büszkén merem állítani, hogy bárhol megállom a helyem a világban, hiszen már 3 országban sikerült.

A kezdet mindenhol nagyon nehéz, itt Berlinben sem könnyű, de szerencsére mellettem van a feleségem, akivel eddig mindent sikerült átvészelnem, pedig voltak nagyon nehéz időszakok is.

Volt olyan, hogy betegség miatt hónapokig nem tudtam dolgozni, mert műtétre vártam, de a jó szociális háló miatt ekkor sem kellett éheznem. Ha ma Magyarországon lebetegszik valaki, nagyon nehéz helyzetbe kerülhet, vagy csak a család segítségére számíthat, már ha van!

Írországban sikerült megteremteni egy alapot, nyelvet tanulva anyagi biztonságot teremteni - ma ez Magyarországon lehetetlen! Csak azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy tanulja a nyelet és irány Berlin!"

A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.