Határátkelő

Érdekes kérdést feszeget mai szerzőnk, aki Svédországban él párjával. Péter fontosnak tartja, hogy a családon belüli kommunikáció magyarul folyjon, ugyanakkor szeretné tudni, miként könnyíthetné meg gyermeke dolgát.

„Az egyik poszt kommentjében olvastam, valaki felvetette a témát, hogy a külföldre költözött magyarok a kint született gyermekeiknek milyen módon tanítják meg a magyar nyelvet.

Mivel ez a téma nemsokára aktuális lesz nálunk is, tekintve, hogy februárban születik majd első gyermekünk itt, Svédországban, minket is nagyon érdekelne olyanok kommentje, akik ezen már keresztül mentek.

Fontosnak tartjuk, hogy a gyerekeink elsősorban magyarul beszéljenek velünk, a svédet meg az angolt (németet, spanyolt, ki mit szeretne) a szocializálódás és az iskolaévek alatt majd megtanulják.

Kínzó kérdések

De mi, mint szülők mit tehetünk azért, hogy ez nekik minél könnyebben menjen? Nem zavarja-e össze a sok nyelv nagyon őket, kell-e szabályokat felállítani, mire kell figyelni esetleg vigyázni, hogy ne negatívumként, hátrányként esetleg cikinek érezve éljék meg azt, hogy egy olyan nyelvet beszélnek, amit a szüleiken kívül más nem ért.

Ismerek olyan magyar szülők gyermekeit, akik nem szeretik, ha nyilvános helyen, vagy barátok előtt magyarul beszélnek a szüleikkel. Nem hiszem, hogy ez abnormális, vagy elítélendő lenne, inkább érdekelne, hogy más szülő élt-e át hasonlót, más kitelepült családoknál ez hogyan működik.

Mesefilmek és könyvek garmadája

Mindenesetre mi mikor hazamegyünk Magyarországra, jól feltankolunk mesekönyvekkel, meg DVD mesefilmekkel magyar nyelven és a születendő babának is ezt kértük ajándék gyanánt a rokonoktól.

Nekem másfél év ittlét után már jobban megy a svéd, a mindennapi életben is el tudok beszélgetni jó pár percig, akár fél órán át is, mire észreveszik, hogy töröm és nem svéd vagyok. De még koránt sem beszélem anyanyelvi szinten, sok hibát tudok ejteni nyelvtanilag és a szókincsem sem olyan nagy. Feleségemnek pedig picivel lassabban megy mindez, habár a 80%-át ő is megérti mindennek.

De így érdekes lesz a gyerekkel elkezdeni svédül beszélni - mert erre is biztos sor kerül bizonyos helyzetekben -, úgy érzem még ő fog nekünk új szavakat és kifejezéseket tanítani."

Az én tapasztalatom (ismerősök, barátok és némi saját is), hogy bár alapvetően elhatározás kérdése az anyanyelv átadása a gyereknek, azért tud nehéz lenni.

Nyilván sokkal nehezebb vegyesházasságban, pláne, ahol a házastárs nem (vagy csak kicsit) beszéli az anya (vagy az apa) nyelvét. Ilyenkor óhatatlan, hogy a közös nyelv kezd dominálni, hiszen senki nem szeretné kirekeszteni a másikat a kommunikációból.

Egyszerűbb talán a helyzet, amikor a pár mindkét tagja magyar, bár – és ez nekem elég furcsa volt mindig – nem egyszer találkoztam már olyan esettel, amikor magyarok lévén mégis az adott ország nyelvén beszéltek a gyerekkel. Az indok általában az, hogy ne érje hátrány a gyereke(ke)t a közösségben, ami számomra azért nehezen érthető, mert a gyerekek hihetetlen gyorsasággal sajátítanak el nyelveket a megfelelő környezetben. (Másrészt miért fosztanánk meg a gyerekünket attól, hogy anyanyelvi szinten beszéljen két nyelvet, amikor ez nemhogy semmilyen erőfeszítést nem követel tőlünk, de még egyszerűbb is?)

Ugyanakkor természetesen sok jó és szép példa is van arra, hogy a szülők miként fordítanak kiemelt figyelmet arra, hogy a gyerek szépen beszéljen magyarul. Tapasztalatom szerint az első kritikus időszak az írás-olvasás idején jön el, mert ezeket megtanításához már nem mindig elég az elszántság.

Ez egy archív poszt, melynek eredetije itt jelent meg. Kommentelni itt, a poszt alatt nem lehet, ha beszélgetni, hozzászólni szeretnél, azt a mai Klubsarokban teheted meg, ide kattintva.