Talán még emlékeztek rá, hogy pár hónapja arra kértem az országfelelősöket, írjanak arról, milyenek az emberi kapcsolatok abban az országban, ahol élnek. Nos, még mindig jönnek az írások, ma B. posztját olvashatjátok Franciaországról és arról, vajon tényleg olyan távolságtartóak-e, amilyennek tartják őket.

„Sokan vélik a franciákról, hogy távolságtartóak. Egy ilyen állítás sosem állja meg a helyét. Lehet, hogy vannak közöttük távolságtartó emberek, de ugyanúgy találunk kedves, közvetlen személyeket is.

Amit az elmúlt 3 év alatt megfigyeltem, az a félelmük attól, hogy idegen nyelven kelljen megszólalniuk. Emiatt sokan látják úgy, hogy távolságtartóak. De ha beszéled a nyelvüket, könnyebben találsz barátokat.

Ha ott élsz, befogadnak

Én személy szerint a sportban vettem észre, hogy nagyon kedvesek es közvetlenek. A csapattársaim mind barátként kezelnek, nem számítok idegennek, külföldinek.

Több tapasztalat is azt mutatja, hogy a franciák, amíg csak átutazó vagy, nem keresik a barátságodat – kivétel ez alól az a nyitott réteg, akik érdeklődnek más kultúrák iránt. Viszont amint ott élő személy lesz belőled, ők is közéjük tartozóként kezelnek.

A fordított szlengkifejezések

Sok hétköznapi kifejezést használnak, amit otthon az iskolákban nem tanítanak meg francia órákon, de a hétköznapi élethez nélkülözhetetlen ismeretük. Rengeteg a szleng, még nekem is sokat kell tanulnom.

Érdekes, hogy olyan szleng szavaik is vannak, melyeknél a szótagokat fordított sorrendben összeolvasva hoznak létre új szavakat. Például „lourd" (nehéz) helyett azt mondják, hogy „relou" (hozzáadva egy „e" betűt a könnyebb kiejtés céljából). Ezek mind olyan dolgok, melyeket Franciaországban élve tanul csak meg az ember.

A vendéglátásban könnyebb barátkozni

A munkahelyi baráti viszonyok terén kevesebb a tapasztalatom, de az eddig látottak alapján úgy látom, hogy a multinacionális illetve más, nagyobb cégeknél a barátságok kialakulásához hosszabb idő kell.

Ezzel ellentétben a vendéglátás területén dolgozók könnyebben összebarátkoznak. Ennek talán az lehet az oka egyrészről, hogy ott több a külföldi születésű munkavállaló, akik nyitottabbak az új barátságok felé, hiszen régi barátaik szülőföldjükön maradtak. Másrészt a vendéglátóipari szakmákban dolgozók kevésbé vannak „elszállva" maguktól, mint néhány jól kereső dolgozó a multiknál.

Ki mennyit keres?

Ha már a keresetről van szó, egy pár szó az átlagos fizetésekről (mind bruttóban értendő). A minimálbér 1400 euró, az átlagbér ennél azért több, 2500 euró körül mozog. A vendéglátásban 2400-2900 eurót lehet havonta keresni.

Ennél értelemszerűen többet keresnek a mérnökök, itt egy kezdő fizetés 3000 euró, egy junior 4500 eurót kap, míg a seniorok már 8000 euró körüli összeggel számolhatnak havonta.

Hasonlóak az összegek a pénzügyi, számviteli szakmában is, ahol a kezdő fizetés 2500-3000 euró között alakul, míg senior pozícióban már ott is meg lehet keresni az 5000-8000 eurót.

Még egyszer hangsúlyozom, hogy az összegek bruttó havi fizetést mutatnak, és természetesen megközelítő értékek csupán, melyek a szakmán belül a különböző pozíciókban eltérhetnek.

Ezek a fizetések az otthoni fizetéshez képest hatalmasnak tűnnek, de ne felejtsük el, hogy Franciaországban nagyjából négyszeres lakás- és szolgáltatásárakkal állunk szemben. Az élelmiszer is sokkal drágább, így egy minimálbért kereső személynek itt is komoly megélhetési gondjai vannak.

Hazai árak, sokszoros fizetés

A ruhák és műszaki cikkek nagyjából megegyeznek az otthoni árakkal, így természetesen egy franciának annyival könnyebb a helyzete, hogy a magasabb fizetéséből neki ezek az eszközök arányosan olcsóbbnak tűnnek. Ugyanígy könnyebben engedheti meg magának egy francia azt is, hogy elmenjen nyaralni.

Tehát igaz, ilyen szempontból, hogy nyugaton jobban élnek, de sosem szabad csupán a fizetéseket összehasonlítani, mert a költségek is nagyban eltérnek.

Akármelyik országba is húz a szívünk, a kezdet mindig nehéz. A legtöbb ember átesik a kultúraváltás szakaszain. Nekem ez talán kicsit hosszabb időbe telt, mint másoknak. Ha hosszútávra, ha csak rövidebb időre megy külföldre az ember, mindenképpen megéri, barátokkal, tapasztalatokkal gazdagodik és segít az önismeret fejlődésében."