Volt már poszt a világ minden tájáról, Kínától Új-Zélandon át a Fülöp-szigetekig, nem is beszélve Európa szinte összes országából, ám emlékeim szerint Ukrajna eddig kimaradt. Ez szomszéd ország lévén egyfelől furcsa, másfelől érthető is. Ezt a hiányt pótolja Zebralány írása, aki korábban Dél-Afrikából jelentkezett (itt és itt olvasható a két poszt), aztán az élet (és a multisors) úgy hozta, hogy Kijevben találta magát.

„Kijevben összességében kellemesen csalódtam, sokkal rosszabbra számítottam. Valószínűleg élt bennem az az ellenszenv, amit gyerekkorunkban láttam, minden, ami „szovjet", az rossz. Ezzel szemben Kijev egy nagyon élhető város, sok kedves emberrel, szerettem ott lenni. (Vidékről nem tudok írni, csak párszor voltam kirándulni.) Sokban hasonlít Budapestre, szerintem például időjárása is megegyezik.

Nagyon tetszett, hogy ha a városban egy fát kivágásra ítéltek, a törzsét meghagyták és faragtak belőle valamit. Van libegőjük, amit egy buszjegy áráért lehet igénybe venni és nem egy vagyonért, mint Budapesten.

Az aranykupolás templomok szinte minden sarkon megtalálhatóak, nem vagyok vallásos, de szépen csillognak a napfényben. Aki akar otthonra is, vehet kész kupolát!

Színházba nem jártunk (elegendő nyelvtudás hiánya), de az operába sokszor eljutottunk, nagyon olcsó a jegy és szép az opera. A jegyárak 10-től 200 UAH-ig terjednek. (Kb. 27-28-cal kell szorozni.) Viszont vigyázni kell, mert a női vécében vannak pottyantósak is, ez először nagyon meglepett! Mai napig nagyon sok helyen vannak ilyenek, de legtöbbször vegyesen az angolvécével, aztán mindenki válogat, melyik szimpatikusabb neki.

Két perc és a Himalája

Ami még nekem furcsa volt az az, hogy a járdán parkolnak az autók. Nem csak simán felállnak a padkára, hanem szépen szabályosan a járdáról parkolnak. Itt ez a szokás, ha jól sejtem valami szovjet találmány lehet, Moszkvában is sok helyen láttam. Azért furcsa mikor jön veled szemben az autó a járdán és esetenként még neki áll feljebb!

Ebből télen van főleg probléma, amikor a havat a járdára tolják fel. Ilyenkor az autók az úton parkolnak, elvesznek egy sávot. Ez 1+1es útnál komoly problémát okoz...

Szerencsére én 2 percre laktam a munkahelyemtől, így nem zavart, bár sokszor az a 2 perc is úgy tűnt, hogy megmásztam a Himaláját, mert a járdán tornyosuló időnként 2 méteres hókupacokon kellett átvágni. Az utakat takarítják, de a járdákat már nem.

A nyelvtudás, mint mumus

Én még tanultam pár évig oroszt, de amint nem volt kötelező abbahagytam és igyekeztem elfelejteni. Hát ebben nagyon sikeres voltam, gyakorlatilag a betűkön meg egy pár szón kívül semmi nem rémlett. Így elkezdtem oroszul (újra)tanulni. A betűk ismerete sokat segített, mert nagyon sok angol szót átvettek, ha az ember dekódolja a betűket, már meg is érti. (pl: parking, non-stop, pizza...)

Az egyetlen hivatalos nyelv az ukrán és nem az orosz, de sokan alig tudnak ukránul (főleg Kijevben). Többször felmerült, hogy az oroszt is hivatalossá tegyék, ha már úgyis mindenki azt beszéli, de ezt sokan ellenzik politikai okokból.

Legutoljára már az angolt tervezték bevezetni második hivatalos nyelvnek, de nem hinném, hogy egyhamar változtatnak. Ez csak ezért volt kellemetlen, mert minden hivatalos papírt ukránul kell kitölteni, tehát itt az orosznak sem vettem hasznát.

Mielőtt valaki megkérdezi, hogy akkor miért oroszul és miért nem ukránul tanultam... Egyrészt az utcán / boltban / munkahelyen mindenki elsősorban oroszul beszél, másrészt úgy voltam vele, hogy annak később esetleg több hasznát veszem. Nem a munkámhoz kellett a nyelv, hanem bevásárláshoz, beszélgetésekhez, bulizáshoz...

Hozzá kell tennem, hogy az átlagember viszont nem tud nagyon nyelveket (az oroszon és ukránon kívül), még jobb éttermekben sem mindig. Vidéken meg még rosszabb a helyzet.

Azért szerencsére a fiatalok már másképp gondolkodnak, közülük sokan nagyon jól beszélnek angolul / németül, így a baráti társaság kialakítása nem okozott gondot. Sőt, egy spanyol házibuliban még egy kárpátaljai magyar lánnyal is összeismerkedtem, aki sokszor az életmentőm volt mikor tolmácsolni kellett. (Köszi mindent, Viki!) Rajta kívül viszont más magyarral nem találkoztam.

Turistaátverések

A nyelvtudás azért is fontos, mert akkor talán kevésbé próbálnak meg átvágni. Itt is (mint sok helyen máshol is) megvan az előítélet, hogy aki külföldi, az gazdag. Első utam egyikén elmentem bulizni, majd hajnalban taxiba szálltam és irány a szálloda. Természetesen angolul (és kézzel-lábbal) kommunikáltam, elvittek 500 UAH-ért. Pár héttel később, helyi ismerős alkudozásával ez a táv már csak 50 UAH volt.

Sajnos tipikus turistaátveréshez is volt szerencsém, bár velem nem jutottak sokra. Mivel én párommal angolul beszélek, a városban sétálgatva gondolom kiszúrták, hogy hurrá, turisták. A forgatókönyv a következő: elmegy előtted valaki, aki véletlenül leejt egy zacskót. Te jóhiszeműen szólsz, felveszed és visszaadod. Kiderül, egy köteg euró és dollár van benne. Megnézi, és közli, hogy hiányzik belőle valamennyi.

„Véletlenül" éppen arra jár egy civil ruhás rendőr, aki ezért van, hogy a turistákra vigyázzon. Mutat valami igazolványt, de ugye egy átlag turistának halvány lila gőze sincs, hogy milyen egy ukrán rendőrigazolvány.

Megkérik, hogy mutasd meg a pénztárcád és ugye jó eséllyel van benne dollár vagy euró, "pont annyi, amennyi az ő zacsijából hiányzik". Na, nálunk itt bukott a dolog, mert ugye ott éltünk és csak helyi pénzünk volt. De gondolom, sokszor csinálják.

Pár héttel később szintén belvárosban sétálva megint valakinek „éppen kiesett egy zacsi a zsebéből" de szerencsére még időben kapcsoltunk és a zacsin átlépve továbbsétáltunk. Ezen persze felháborodott és kiabált valamit, de nem érdekelt. Mikor elmeséltem kollégáimnak, megerősítették, hogy ez gyakori eset, bár az elkövetők nem helyiek, hanem főleg moldovaiak és kizárólag turistákra utaznak.

Az italról

Ettől eltekintve nagyon biztonságos hely, soha nem féltem, még akkor, sem ha éjjel sétáltam haza. A legrosszabb, ami történt, hogy kértek egy kis alkoholt vagy cigit tőlem (Egyik sem volt nálam jellemzően.) Itt ugyanis nagy divat a parkokban ivás. Ez így gazdaságosabb, mint elmenni egy szórakozóhelyre. Még a téli hidegben is sokan üldögélnek a padokon.

Érdekesség, hogy a sör nagyon sokáig üdítőnek számított, azaz korhatár nélkül lehetett venni és fogyasztani, még gyorsétteremben is lehetett a hamburger menüt sörrel kérni. Emiatt viszont az alkoholizmus komoly probléma.

Végül pár éve bevezették, hogy minden alkoholtartalmú ital alkohol és nem pedig üdítő, ez természetesen nem volt népszerű intézkedés. A vodka a nemzeti ital, mint ahogy sejteni lehet, érdekes viszont hogy szinte mindig csemegeuborkával, rozskenyérrel és salóval (szalonnának csak a fehér zsírja) fogyasztják. Azt mondják, ha ezt eszed mellé, többet tudsz inni!

A szamagon (vagy horilka) a házivodkájuk, mindenkinek a valakijének a valakije főzi és hétvégenként vidékről hozzák. A helyi üdítőital a kavasz (ez nekem nem jött be) vagy az uzvar (kompótlé - ez vízzel higítva elmegy).

Nagyon követik a népi hiedelmeket, az üres alkoholos üveget nem szabad visszatenni az asztalra, mert rossz szerencsét hoz. szintén nem szabad úgy tölteni, hogy a pohár a levegőben (nyilván kézben) van, le kell tenni az asztalra.

Úgy tudom, az összes volt szovjet országban létezik hasonló. Viszont mindenki betartja ezeket a szabályokat, még a legmodernebb fiatalok is. Több ismerősöm is volt, aki terhessége alatt nem vágatta le a haját, mert különben szőrös lesz a gyerek. A születésnapokat általában 1-2 nappal a nagy nap után ünneplik csak, előre soha, nehogy véletlenül ne éld meg! Nagy illetlenség valakinek előre átadni a jókívánságokat.

Ételekből ugye főleg az oroszok a jellemzőek, talán nem sokan tudják, hogy a borscs leves az eredetileg ukrán és nem orosz. Szeretnek hétvégenként parkokba is kimenni és saslikoni. (Na meg inni...) Sok hasonlóság van a magyar konyhával, úgyhogy nem igazán hiányzott ott semmi. Egyébként sok közös szót is találtunk az ukrán nyelvvel, gondolom ezek mind a szomszédság következményei.

A lányok...

És ha már említettem, hogy a külföldiek (állítólag) mind gazdagok, jöjjön a kedvenc téma, a lányok. Miért is nyomulnak annyira a külföldi pasikra, és miért öltözködnek úgy, ahogy?

Saját tapasztalat alapján csak megerősíteni tudom, hogy a legtöbb nő elég kihívóan öltözködik. (Természetesen nem mindegyik.) Én ennyi miniszoknyát és magas sarkú cipőt nem láttam sehol, főleg télen. Hogy hogyan egyensúlyoznak a tükörjégen 10 centis tűsarkúban, a mai napig rejtély számomra.

Emlékszem, egyszer meghívott egy ismerősöm magukhoz vacsorázni. Tél volt, így rajtam farmer, csizma és valami elegánsabb felső volt, laza sminkkel. Vacsora után kitalálták, hogy menjünk el valami bárba. Mindenki benne volt, elindultunk, majd egyszer megkérdezik tőlem, hogy én megyek-e. Mondom, hogy persze, miért ne? A választól ledöbbentem: Mert én nem vagyok kiöltözve!

Ugyanis a helyi lányok full smink és magas sarkú nélkül inkább meg sem jelennek egy ilyen helyen! Én ennek ellenére elmentem és jól éreztem magam, de eltartott a baráti társaságomnak egy ideig, míg megszokták, hogy nekem a buliöltözet mást jelent, mint nekik.

Az egyetlen kitörési lehetőség

Többször megkérdeztem, hogy miért öltöznek ennyire kihívóan. Azt mondják, hogy akik így öltöznek, főleg vidékről jönnek Kijevbe, nagyon nagy szegénységből. Számukra az egyetlen kitörési lehetőség az, ha gazdag pasit találnak. (Ez lehet ukrán, vagy külföldi, ami sikerül.)

Továbbtanulni sem nagyon tudtak, így marad a kinézet, mint legfontosabb férjfogó tényező. Én még ennyi csúnya pasit fiatal csinos csajjal máshol nem láttam! (Bár ha lecserélnénk a ruhát és lemosnánk a sminket, a legtöbb már nem is lenne annyira csinos.)

Egyébként pedig a gazdag az relatív, ha már el tudnak menni egy bárba és fizetni a lánynak egy italt, az már nekik jómódúnak számít. Angliából kifejezetten ilyen céllal szerveznek társkereső utakat szingli pasiknak és hát azok a pasik...!

Maradjunk annyiban, hogy nem véletlenül szinglik, de itt sokan találnak párt. Mondjuk nekem az ukrán pasik sem jöttek be, de nem is volt szempont, nekem ott volt a sajátom (import).

Remélem a mellékelt képeken látszik majd pár frizura és szütyő, ezen kívül divat a hegyes cipő és fényes öltöny. Nőknek a magas sarkú és miniszoknyához télen a szőrme minden mennyiségben (és színben) és hát a leopárdminta elengedhetetlen! Egyébként pedig a giccs az nagyon menő, minden téren. Én például egy rózsaszín házban laktam.

Összességében jó és élhető hely, de nyilván nem a határátkelők tipikus célpontja, legalábbis nem Magyarországról. Ha valaki jó ajánlatot kap onnan, én csak ajánlani tudom, főleg ha az illető egyedülálló férfi!"