Sajnos nem az enyém, hanem Nikáé, aki Finnország északi részén, Rovaniemiben él, ott, ahol Joulupukki, a finnországi Mikulás is. Mindemellett persze fény (méghozzá a hónapokig tartó nyári...) derül egyebek között arra is, miért nagy kihívás egy külföldinek az ismerkedés.

„Az északi finnek úgy tartják, hogy az ország délebbi részén fekvő települések lakói (kiváltképp a fővárosban élők) türelmetlenebbek és barátságtalanabbak náluk, ezért gyakoriak a nézeteltérések az ország két felének lakói között.

A finnek természetüknél fogva szótlanok (nem csendesek, legalábbis némi alkohol elfogyasztása után egészen biztosan nem), udvariasak, szerények, és segítőkészek, de a barátkozás nyilvánvalóan nem tartozik az erősségeik közé – magyar szemmel nézve.

Nekem, ameddig otthon éltem, természetes volt, hogy vadidegen emberek sohasem hagytak egymagamban üldögélni valahol 20-30 percbél tovább. Fiúk és lányok itallal, cigarettával, világmegváltó kérdésekkel, bókokkal vagy táncfelkéréssel igyekeztek felhívni magukra a figyelmet, és mivel engem vonz az ismeretlen és szeretek minél több embert megismerni, ez sosem érintett kellemetlenül.

Itt, Rovaniemiben általában egyedül mászkálok el ide-oda, jegyzetfüzettel a kezemben, hogy legalább egyvalamiben örömömet leljem, ha már senki sem kíváncsi rám.

Korai családalapítás, korai válás

Hiába beszél mindenki folyékonyan angolul és hiába volna lehetőségem cserediákokkal ismerkedni, az az igazság, hogy ha nem ismersz legalább egyvalakit, aki által bekerülhetsz egy-egy társaságba, akkor el vagy veszve.

Finnországban ismerkedni igazi kihívás, ennek pedig - az én személyes tapasztalatom szerint – két lehetséges oka van: az egyik természetesen a már említett zárkózottság, ami tipikus jellemvonás errefelé, a másik pedig egy számomra idegen és bosszantó jelenség – az, hogy a fiatalok hihetetlenül korán alapítanak családot.

Gondolom, nekik ez a természetes, de én, aki egy olyan országból érkeztem, ahol az sulykolják a fiatalokba, hogy „iskolaiskolaiskolamunka", megdöbbentőnek találtam, arról nem is beszélve, hogy szívesen ismerkednék emberekkel, de ez általában kivitelezhetetlen, mert minduntalan felbukkan egy-egy menyasszony vagy vőlegény, mögötte pedig a prüntyögő alom.

El is szégyelltem magam emiatt és igyekeztem megérteni, miért jó az, ha az embert tizenéves korában eljegyzik, 25 éves korára pedig legalább két gyereket szül annak, akihez időközben már valószínűleg hozzáment.

Mivel sem finn nem vagyok, sem pedig menyasszony, tulajdonképpen fogalmam sincsen. A fogadócsaládom viszont elmesélte, hogy az első körben kötött házasságok legalább fele válással végződik (példának okáért 1998-ban körülbelül 24 ezer házasságot kötöttek és 14 ezer válást regisztráltak), ezért meglehetősen sok a csonka család az országban.

Van ellenpélda is

Ennek az ellentéte (azaz inkább egy másik változata) az én családom, ahol öt gyerek jut két szülőre (két felnőtt, egy tinédzser és két kisgyerek); ketten az apukával érkeztek, hárman pedig az anyukával. Egyiküknek ez a második házassága, a másiknak a harmadik.

Lehet ezen megbotránkozni, de én mindennap látom, hogy mennyire boldogok es kiegyensúlyozottak, és bár csupán egyetlen közös gyerekük van az ötből (a legkisebb, akivel én töltöm a napjaim), egyformán szeretik a másikét is.

Valószínűleg emiatt választott magának hasonló családmodellt az apuka felnőtt lánya, aki idén töltötte be a huszonnyolcat, de egyszer már elvált és jelenleg három gyermeket nevel a vőlegényével: a sajátját az előző kapcsolatából, a férfiét annak előző házasságából és a közös legkisebbet. Tündéri jelenségek mindannyian, akik minden adandó alkalommal ellátogatnak hozzánk (vagy épp mi hozzájuk) és vitathatatlan boldogok.

Rájuk például egyáltalán nem jellemző a visszafogottság vagy a félénkség (most leginkább az én itteni családomról beszélek), sőt, kimondottan harsánynak és vidámnak tűnnek az átlag finnekhez viszonyítva – talán ezért is fogadtak olyan nagy szeretettel már a kezdetek kezdetén.

Gondolom ebből az is világossá vált, hogy a család számukra mindennél fontosabb, és nem csak a szlogenek szintjén. Rám napi kevesebb, mint hat órában van szükségük (ekkor dolgoznak), a fennmaradó időt viszont egy az egyben a gyerekeikkel töltik.

Igaz, hogy így rám hárul a házimunka nagy része, de nem hagynak elveszni a mosatlan alatt, szóval a helyzet egyáltalán nem tragikus.

Nem éreztetik a munkahelyi hierarchiát

A munkahelyi viszonyokról nehéz tapasztalatból beszélni, hiszen az építészmérnök apuka itthon dolgozik a terveken, az anyuka pedig – bár korábban a helyi egyetemen tanított – jelenleg a saját vállalkozását építgeti, amihez megint csak nem szükségesek munkatársak.

Arról viszont hallottam, hogy a beosztott-felettes viszony itt rendkívül emberi és barátságos, nem érződik a Magyarországon olyannyira szívügyünknek tekintett hierarchia, így a munkahelyi légkör is kifejezetten kellemes – persze kivételek mindig, mindenhol akadnak.

A Vappu

Áttérnék most az ünnepekre, mert azok itt általában mindig vidáman telnek. Az egyik legnagyobb ünnep a fiatalkorúak konfirmálása, amit rendszerint hatalmas parti követ; mi például egy hegyen töltöttük az estét az ünnepelttel, a szülők gondoskodtak a szükséges hozzávalókról és a meghívókról, én pedig feldíszítettem a kibérelt helyet, és elrendeztem az ételt az asztalon.

Nagyon jó hangulatban telt az este, az ünnepelt tábori barátai énekeltek neki, a nagyszámú vendégsereg pedig rengeteg ajándékkal érkezett. A legcsodálatosabb mégis az volt, amikor hazafelé készülődve valaki berontott a házba és azt kiabálta, hogy „ihanat revontulet!", mire kisereglettünk a domboldalra és valóban, odafent táncoltak az északi fények. Emlékezetes pillanat volt mindenki számára.

Május elseje is hatalmas mulatság az idelátogatóknak (is), mivel a finnek ekkor ünneplik a Vapput, aminek keretében vidáman adagolják magukat túl édességgel és alkohollal.

Tradicionális Vappu-menü például a munkki (fánk) és a Sima (almaborhoz hasonlatos ital, de nem akarok butaságokat beszélni, én még nem kóstoltam), hagyományos kellékek pedig az érettségi sapka és a mókás, farsangi hangulatot idéző jelmezek.

December 6-a a finn függetlenség napja (finnül "itsenäisyyspäivä"), ez a legjelentősebb állami ünnep.

Irány a mökki!

Hamarosan aktuális lesz a Juhannus, azaz a nyár közepének ünnepe. A finnek ilyenkor elvonulnak a mökkijükbe (kedves kis családi nyaralók szerte az országban, általában tavak mellé épülnek), hogy méltón ünnepeljék az év leghosszabb napját - meztelen fürdőzéssel, szaunázással, örömtűzrakással és mértéktelen ivászattal.

Érdekesség lehet, hogy itt, északon júniusban és júliusban egyáltalán nem megy le a nap, de már május végén is alig akad elvétve egy-másfél óra, amikor félhomályba borul minden. Ezt persze telente felváltja az állandó sötétség, ami valljuk be, nem kedvez a depresszióra egyébként is hajlamos finneknek.

Tovább természetesen a finnek is ünneplik a Karácsonyt (sok munkahelyen „pikkujoulu"-t, kis karácsonyi ünnepséget rendeznek), illetve náluk érthető okokból Joulupukki, azaz a Télapó hozza az ajándékokat), a szilvesztert es a húsvétot, illetve az Anyák napját, ami azonban itt május második vasárnapjára esik, nem pedig az elsőre, mint Magyarországon."

FOGADÓ A HATÁRON!! Holnap, azaz csütörtökön, magyar idő szerint este 9 órától ismét megnyitja kapuit a Határátkelő Fogadója. Házigazda-társunk ezúttal Nika lesz, akit Észak-Finnországról, az au pair létről is kérdezhettek egy órán keresztül. Várunk tehát mindenkit csütörtök este 9-től!