Mai szerzőnk, Csuvi észrevétele, hogy a posztok többsége (nagyobb) városból érkezik. Nos, ő alaposan belepakol a mérleg másik serpenyőjébe, hiszen ausztráliai lakhelye a legközelebbi településtől 42 km-re van, és Lake Grace-t is nehéz lenne nagyvárosnak nevezni a maga 530 lakosával. Irány tehát Ausztrália, ott is a semmi közepe! (A képek Csuvi Facebook-oldaláról valók.)

„Sok oka lehet annak, hogy az ember miért hagyja el Magyarországot. Megkockáztatnám, hogy kimondottan érdemes is, aztán ha az ember szétnézett, mérlegeljen maga és hallgasson meg mindenkit, de ne hallgasson senkire.

Én több dolog miatt is döntöttem úgy, hogy most legalább egy időre elhagyom az országot. Mindenesetre egy YouTube video megosztása komoly szerepet játszott a döntésben.

Jelenleg egy agrárgyakorlati programban veszek részt Ausztráliában, de hasonló lehetőségek vannak Új-Zélandon, Kanadában, az Amerikai Egyesült Államokban és még jó néhány helyen is.

Ahogy a blogot olvasgatom, a legtöbb cikk nagyvárosokban lakó szerzők műve. De a legtöbb ország azért rendelkezik vidékkel is.

A semmi közepén

Amikor elindultam ide, egy dolog volt biztos: a legközelebbi nagyváros nagyon messze lesz. Már korábban is sejtettem, de itt meg is tanultam, hogy a semmi nagyon sokdimenziós dolog és rengeteg közepe van. Ahol én lakom, az is az egyik.

A legközelebbi település innen Lake Grace, ahol 530-an laknak. Egy bolt, egy kocsma, benzinkút, meg néhány lakóház és ez is 42 km-re!!!!! Lefordítva: elég sokat kell menni, ha az ember meg akar inni egy sört. Szerencsére Ausztráliában nem a „zéró tolerancia" elve működik a vezetésben.

Kicsi a hely és ennek köszönhetően közösségben élnek az emberek, ismerik egymást és segítenek is. Mivel jó nagy területekre (Németország, Japán, Nagy- Britannia méretről beszélek, és ez még nem is fedi le teljesen Nyugat-Ausztráliát) jut viszonylag kevés ember, munka viszont van bőven, az egész termelés és működtetés alapja a backpackerek és az önkéntesek.

Itt a mentősök is önkéntesek, tehát ha riasztás van, akkor végigtelefonálnak egy listát, hogy ki az, aki éppen menni tud. Ilyen a tűzoltóság is. Az egyik vasárnap délután, amikor Szent Heverdel napját ünnepeltem, egyszer csak csörgött a telefon, hogy megyünk tüzet oltani. Mentünk is, körülbelül 40 ember (mindegyik helyi lakos) jelent meg tűzoltóeszközökkel a helyszínen.

Amikor nálunk gyulladt ki a bozót, folyamatosan hívtak a szomszédok, hogy induljanak-e. Hasonló volt a helyzet akkor is, amikor az egyik szomszéd megbetegedett és nem tudott aratni. Mi a kombájnjain arattunk, az egyik szomszédasszony a magszállító kocsit vezette (bele a mai napig szerelmes vagyok), és akadt olyan is, aki a raktárba vitte a termést.

Milyen egy „elhagyatott" helyen lakni?

Ez attól függ, hogy az ember mennyire szociális, én nem nagyon vagyok az – ezt minden barátom igazolni tudja -, így csak olyan 10 hónap elteltével akartam beleőrülni. Mindenesetre eléggé nyugodt egy hely, ha zavarna, hogy a szomszéd hangosan hallgatja a zenét, akkor olyan hangnyomásról beszélnénk, amibe ő már rég belehalt.

A hozzám legközelebbi - emberek által - lakott épület 7 km-re van. Annyi előnye mindenképpen van, hogy látod a csillagokat, mert hát fényszennyezés annyi van, amennyit te magadnak csinálsz.

Néha a ház körül, konkrétan a ruhaszárító alatt tanyáznak a kenguruk és minden este hallgatod a tetőtérben rohangáló egereket, miközben valami nagyobb épp őket akarja vacsorára.

A hétköznapok itt is nyugodtan, munkával telnek, és már szerdán várod, hogy vége legyen a hétnek, aminek pénteken örülsz is, aztán jön a szombat, és vele az átlagos hét fénypontja, a bevásárlás!!!

Ugyan plázának hívják, de ezt nem kell komolyan venni, szombatra ez is csak egy kiürült élelmiszerüzlet. Aztán hazamegy az ember, kipakol és rájön, hogy semmit nem tud csinálni olyan 150 km-es körben, szóval vagy sokat autózik vagy várja a hétfőt...

Az élet lassabban megy

A backpackerek jórészt „working holiday" vízummal itt dolgozó fiatalok (magyarok nem igényelhetik ezt a vízumtípust). Ez mindenképpen fontossá teszi a helyi kocsma rendszeres látogatását, hogy tisztában legyünk azzal, kik is vannak épp a pult mögött.

Mindenesetre hozzá kell szokni, hogy az élet kicsit lassabban megy, mint egy városban. Mivel a legtöbben farmerek, minden élethelyzetben állandó téma az időjárás. Ha épp esett, akkor mindenki azt kérdezi nálatok mennyi volt a csapadék.

A lassúság alól egyetlen kivétel akad: a közlekedés. Bár az utak jó része murva vagy sóder (kis kövek, a városiak kedvéért) borítású, mindenhol 110 km/h-val mennek, függetlenül attól, hogy a jármű 700 kg vagy 70 tonna.

Munka vagy vezetés közben általában rádiót hallgat mindenki. Abból errefelé kettő jön be. Kicsit Kossuth-Petőfi párhuzam. A „Petőfi" azt állítja magáról, hogy a legnagyobb választékot játssza, ennek ellenére az All Summer Long-hoz simán lehet órát állítani.

Az állatokról

A helyi állatvilágra jellemző, hogy 10 mérges állatból 8 Ausztráliában él. Kígyók, pókok, skorpiók, édes és sósvízi krokodilok, cápák, amit csak akarsz. Az utak közepén állandóan gyíkok sütkéreznek, amiket nem szeretünk elütni, na, nem mintha védettek lennének, de nem ártanak senkinek.

A kenguruk viszont jelentős problémát okoznak, errefelé ők nem az aranyos erszényesek, hanem kártevő és a közlekedést veszélyeztető elemek. Felénk vannak nagy hülye csirkék is (azaz emuk), gyakran előfordul, hogy kijön eléd az útra és fut előtted vagy 1,5 km-t, jobbra-balra nézelődik, de elfordulni a jó égnek sem akar.

A helyi varjak meg nemhogy levelezőn végezték az énekesmadár-képzést (a viccet félretéve, a varjak énekes madarak), de rossz jegyzeteket is kaptak. Konkrétan a bagzó macskák hangját utánozzák.

Mindemellett viszonylag sok a színes, de idegesítő papagáj. Leginkább viszont a legyektől kapsz idegbajt. (Leszámítva a birkákat, mert ha birkákkal dolgozol, akkor ők a legnagyobb stressz-tényező.) Valamint minden ute (ejtsd jút, itt így hívják a pick-up-ot) hátulján ül vagy fekszik legalább egy kutya és élvezi az arcába fújó szelet.

Mivel errefelé elég sok a külföldi, a helyiek egyáltalán nincsenek rossz véleménnyel róluk. Ha az úton szembetalálkozol egy másik autóval, valószínűleg intéssel üdvözöl. Ha pedig az utcán vagy egy üzletben, akkor még rád is mosolyog és megkérdezi mi a helyzet, és akármennyire is világgyűlölő közép-kelet európai vagy, hamar átveszed ezt a szokást.

Meglepő lehet, de hideg van

Ami az időjárást illeti, Ausztrália egy HIDEG ország!!!!! Igaz, hogy nyáron nem ritka a 40 fok, de a tél... Előfordul, hogy a nap -1,5 fokkal indul, de bőven kevesebbnek érzed, befagy az ember hátsója, amikor elindítja a traktort, de délben már rövid ujjúban dolgozol.

A házak alapvetően nem szigeteltek, ennek ellensúlyozására kb. fél centiméteres hézagokat hagynak a nyílászárók környékén, hogy a hideg szél átjárhassa.

Az leszel, amit megeszel!

Ha a fenti mondás igaz, akkor az ausztrálok birkák, mivel itt ebből van a legtöbb, így értelemszerűen ezt is fogyasztják leginkább. Ha nem szereted, akkor EZ AZ ORSZÁG NEM NEKED VALÓ!!!

Azért a kényszer nagy úr, és a helyiek is megtanulták ehetővé tenni ezt az állatot, például csinálnak belőle kolbászt, na, nem a füstölt verziót, de az kimondottan jó, főleg ha az egyetlen ausztrál gasztro jellegzetességgel, a BBQ-val (barbecue-val) kapcsolatba hozzák. Olyan, hogy ausztrál konyha egyébként gyakorlatilag nem létezik.

Minden élelmiszerboltban találkozhatsz Hungarian Salamival. Ha honvágyad van, és magyar ízekre vágysz, akkor nem ez a termék a megoldás. Egyébként lehet kapni itt is pálinkát és magyar borokat is. Túró Rudi nincs, de ezt én magam nem is bánom.

Bankszámla, mobil

Megérkezés után azonnal vettem mobilt és mobilnetet. A telefon kb. 10 perc alatt került a kezembe, a mobilnet meg olyan 50, de az csak azért, mert gondjuk volt a saját rendszerükkel. Mondjuk azzal az ügyintézővel 150 percet is szívesen eltöltöttem volna...

Adószámot a neten igényeltem kb. 15 perc alatt és a következő postával meg is jött. Bankszámlát helyben nyitottam, ami szintén maximum 10 perc alatt sikerült. Az adóbevallásom kitöltése időrabló volt, legalább 20 perc. Úgyhogy az ausztrál bürokrácia eddig megtapasztalt oldala elég felhasználóbarát.

Összességében ez az ausztráliai lehetőség többféleképpen is felfogható, de azért úgy látom, mindenképpen fiataloknak való. Lehet akár ugródeszka is, hiszen ha jól végzed a dolgod, akkor fel ajánlhatják, hogy szponzorálják a maradásod, de lehet egy egyszerű kaland is, kicsit megtapasztalni a „mást" komolyabb kötöttségek nélkül."