Ki gondolná, hogy nem is kell olyan messzire költözni érte, hiszen (legalábbis VeRog szerint) nehezen lehetne Szlovéniánál ideálisabb helyet találni a letelepedésre. Én ugyan még csak nyaralni voltam ott (igaz, többször is), de az első benyomásaim nekem is nagyon pozitívak voltak. De lássuk a részleteket – aki szereti az árakat, béreket, részleteket, az sem fog csalódni! (A képekért külön köszönet!)

„Az én történetem Szlovéniában játszódik, és tart már több mint 4 éve. Írásomban igyekszem hivatalos adatokat is megadni, és saját tapasztalatokat is megosztani.

A szakmámban tudtam elhelyezkedni, ami külön öröm számomra, hiszen rengeteg energiát fektettem bele. Mivel művészeti ágban dolgozom, így gyakorlatilag 10 éves korom óta erre a pályára készültem.

Már a középiskolában tudtam, hogy ha úgy adódik, bizony én külföldön fogok munkát vállalni. Mi már akkor ebben éltünk, ez egy ilyen szakma, rengeteg magyar van a világ minden táján.

Az én nevem mondták ki győztesként

Már az első (főiskolai) diplomám megszerzése előtt is jelentkeztem több helyre, a határ mindkét oldalán. Volt, ahonnan érdeklődtek felőlem, volt ahonnan nem. Volt, ahová el tudtam utazni, és volt, amire nem volt pénzem. (Már elsőéves hallgatóként dolgoztam a tanulmányaim mellett félállásban, ebből tartottam el magam, otthonról ugyanis semmire nem számíthattam. Tanítottam egy alapfokú művészeti iskolában.)

Aztán egyszer (az egyetemi diplomám előtt félévvel) Szlovéniába vitt az utam egy ilyen „állásinterjúra". Nagyon akartam ezt is, mint ahogy eddig mindet. Végül a két forduló után megtörtént, amire mindig vártam: az én nevem mondták ki „győztesként".

Nagyon örültem, el sem tudom mondani, mennyire. Még napokig ez az érzés uralt mindent, egyáltalán nem gondoltam bele, hogy mi is történik velem. Ahogy hazamentem, el kellett kezdenem a felkészülést a költözésre, munkahelyváltásra.

Felmondtam a művészeti iskolában, elintéztem az egyetemen az egyéni tanrendet, amivel szerencsém volt, mert minden tanárom nagyon támogatott ebben. Osztoztak az örömömben, mert tudták, milyen nagy dolog, hogy megkaptam ezt az állást.

Októberben vettek fel, én pedig december 1-ét jelöltem meg lehetséges kezdésként. Előtte azonban novemberben még egyszer kiutaztam, hogy elintézzem, amit tudok. Szerencsére ismertem valakit a leendő kollégák között (főiskolai ismeretség), így nála szállhattam meg azon a héten.

Először a munkahelyre mentem be, aláírtam a szerződést. Első körben 9 hónapos próbaidőre kaptam, december 1-től az évad végéig, vagyis augusztus 31-ig.

Mennyi az annyi?

Akkor itt bele is mennék abba, amire mindig mindenki nagyon kíváncsi, hogy mégis mennyi az annyi. Szlovéniában a minimálbér jelenleg (2013. március) bruttó 783,66€, ez nettó kb.600€-t jelent. Az átlagfizetés (2013.január) bruttó 1523,80€, nettó 998,18 €.

A szakmánkénti bruttó átlagfizetésekről csak 2010-es adatokat találtam. A programozók, IT-szakemberek 2000-2500€, az orvosok 4600€, a nővérek 1700€, a villanyszerelők 1470€, a hegesztők 1100€, a szakácsok, hentesek, bolti eladók 1000-1050€, a kőművesek, ácsok 900-950€, a takarítók 820€ bruttó átlagfizetést kaptak.

A közműveknél is jól lehet keresni, egy cikk szerint bruttó átlag 2215,83€-t. A banki és biztosítási szektorban az átlagkereset bruttó 2183,03€. A legalacsonyabban fizetett szakmák a szakmunkásoké, illetve a szolgáltatóiparban, vendéglátóiparban dolgozóké, ők az előzőeknél jóval kevesebbet keresnek, bruttó 800 és 1100€ között.

Az adózás progresszív. 16, 27 és 41%-os adókulcsok vannak, ez ugye a fizetés nagyságához mérve változó. Csak egy példa: ez az átlagfizetésre (1523,80€) vetítve nagyjából 17-18%-os adót jelent.

Az ÁFA kétkulcsos, 20%-os normál és 8,5%-os kedvezményes. Ez utóbbi az élelmiszerekre, gyógyszerekre, gyógyászati segédeszközökre, kulturális események belépőjegyeire, könyvekre, újságokra, és a vendéglátásra vonatkozik.

Kezdeti ügyintézések

Ennyit a statisztikákról, most visszatérnék az én történetemre. A szerződés aláírása után elkezdtünk lakást vagy szobát keresni az interneten keresztül. Mivel a kolléga egy évvel előttem kezdett, nem sokat tudott még szlovénül, ezért angolul kezdtünk neki a keresésnek. Így persze sokkal kevesebb volt a lehetőség.

Pár hirdetést fel is hívtunk, de első körben nem mertem belevágni egy teljes lakás egyedüli bérlésébe, ezért inkább szobát kerestem. Az első, amit megnéztem, nem tűnt rossznak, bár igazán jónak sem. Végül belementem, gondoltam, első szállásnak jó lesz.

Szlovéniában kiadó lakást találni nem olyan nehéz. Vannak ügynökségek, de magánemberektől is lehet bérelni. Ha magánembertől bérelünk, megúszhatjuk a cégeknél szokásos általában egyhavi díjnak megfelelő közvetítési díjat.

Nem szerettem a közösködést

Ahol én kivettem a szobát, az egy négyszobás lakás volt (közös WC, fürdő, konyha). Diákokkal laktam együtt, 190€-t fizettem érte havonta, ebben már benne volt a rezsi is (internet azonban nem). A szerződés igen sajátos módon a következő szeptember végéig szólt.

Ezt is csak később tudtam meg, hogy ez itt sem általános szokás, mások nem kötik ilyen hosszú időre előre a szerződéseiket. Általában úgy működik a dolog, mint otthon. 1-2 hónap kaucióval, és szintén 1-2 hónap felmondási idővel, amit elég rugalmasan szoktak kezelni. Végül is ez a 190€ átlagos árnak mondható egy szobáért, ki is bírtam itt augusztus végéig.

Nem szerettem igazán a közösködést, mert korábban otthon már ennél jobb körülmények között laktam, de anyagilag mindenképp megérte, ráadásul közvetlenül a városi park mellett laktam (az ablakom is arra nézett), és ott rengeteget sétáltam, pihentem, futottam, és a munkahelytől is csak 10 perc sétára volt a lakás.

Ekkor ijedtem meg először

A következő lépés a kötelező orvosi vizsgálat volt. Elmentem a helyi rendelőbe, ahol megszereztem az első negatív élményeket is a nyelvet illetően. Hamar sorra kerültem ugyan, de amikor kiderült, hogy csak angolul beszélek, visszaküldtek a váróba, hogy akkor majd keresnek egy olyan orvost, aki beszél angolul.

Na, ekkor ijedtem meg először. Te jó ég, hova jöttem, én semmit sem értek, és engem sem ért senki... Majd pár órás várakozást követően végre behívtak, ahol aztán jól leszidtak, hogy mégis mi a fenét keresek én itt ebben az országban, ha nem beszélem a nyelvüket?! Akkor megfordult a fejemben, hogy valóban: mi a francot keresek én itt?! Majd kikérdezték a kórelőzményeimet LATINUL.

Na, mondom, ehhez aztán tényleg kellett az angolul beszélő orvos, hogy a kezembe nyomjon egy kérdőívet, ahol be kell ikszelnem, hogy van-e a családban diabetes, illetve volt-e már tonsillectomiám vagy appendicitisem. De ezután szerencsére a hallás- és szemvizsgálaton már rendkívül kedvesek voltak, még angolul is hajlandóak voltak velem beszélni, sőt, még ők kértek elnézést, hogy csak annyira ismerik a nyelvet, amennyire. (Egyébként nagyon is jól beszélték.)

Hazautaztam és vártam

Ebben a körben egyébként mást elintéznem nem sikerült, mivel még nem kaptam meg azt a bizonyos EMŠO-számot, ami tulajdonképpen személyi számot jelent. Enélkül a szám nélkül semmit sem lehet itt elintézni, azt viszont nem sikerült megtudnom, hogy hova, kihez kell mennem, hogy ezt megkapjam. A munkahelyen azt mondták viszont, hogy ők majd elintézik, az adószámmal együtt, én csak várjak. Úgyhogy akkor én hazautaztam, és vártam.

December 1-jén elkezdtem a munkát, közben még mindig csak vártam az EMŠO-ra és az adószámra. Amikor végre megkaptam (kb. december 9-én), mehettem a bankba számlát nyitni (ehhez kellett az adószám és egy személyes irat), és az önkormányzathoz (mestna občina) bejelenteni a lakcímemet (ehhez kellett az EMŠO és az albérleti szerződés).

Összegyűjtötték a legutálatosabb népeket

Ott ezzel egyszerre intéződik a tartózkodási engedély is, majd az egészségügyi biztosítóhoz is bementem. Minden megvolt pár nap alatt, és mindenhol készségesen és gyorsan segítettek rajtam angolul is, kivéve az önkormányzatot.

Ott valamiért összegyűjtötték a legutálatosabb népeket, onnan szeretnek visszadobni papírokat mindenféle nevetséges indokkal, minthogy túl régi a dátum (december 9-én vittem a november 23-án kitöltött lakáscím-bejelentőt), nem egyforma kézírással lett kitöltve (a saját adataimat én írtam be, míg a főbérlő adatait a főbérlő maga), vagy hogy nem volt aláhúzva a papíron, hogy ez egy lakás-e, avagy ház (mondtam neki, hogy lakás, húzza csak alá, de ő ragaszkodott hozzá, hogy ő ezt nem teheti meg, sőt én sem tehetem meg, vigyem vissza a főbérlőhöz, mert csak ő húzhatja alá).

Persze ezt a három különböző hibát három alkalommal találták, szóval napokig jártam oda-vissza a főbérlő és az iroda között, de ezen már a főbérlő is csak nevetett. Igen, tudom, hogy csak szívatott, de nem tudtam mit csinálni.

A tartózkodási engedély egyébként 3 hónapnál rövidebb időre még nem kell, csak az annál hosszabb időt itt töltőknek kötelező. Az első két évben a munkaszerződésem lejártáig adták, majd amikor megkaptam a határozatlan idejű szerződést (az első csonka évet és a következő teljes évet követően), akkor már a tartózkodási engedélyt 5 évre kaptam. Az első öt év folyamatos itt tartózkodás után igényelhető az állandó lakcím, ennek ügyintézéséről azonban még nem tudok írni, mert még csak szűk négy és fél éve vagyok itt.

Az egészségügy

Az egészségbiztosítási rendszer Szlovéniában úgynevezett „kétpilléres" rendszer, vagyis a kötelezően fizetendő egészségbiztosítást önkéntes biztosítással lehet kiegészíteni. Az „alap" biztosítás csak a gyermekek, tanulók és bizonyos betegségekben szenvedőknek fedezi a kezelések teljes költségét, a többieknek fizetniük kell háziorvosi kezelés esetén 5-20%, kórházi kezelés esetén pedig max.15%-nyi önrészt.

A kötelező biztosítást a fizetés egy bizonyos százalékában vonják le, az egyebekkel együtt. (Egészségbiztosítás 6,36%, nyugdíjjárulék 15,5%, anyasági biztosítás 0,1%, munkanélküliségi biztosítás 0,14%. A fizetési papíron egyébként mindez csak egyben jelenik meg – 22,10%.)

Az elején én nem fizettem a kiegészítő biztosítást, így egy-egy háziorvosi vizsgálatnál 1-2 eurót hagytam ott, és a gyógyszerekért is fizetnem kellett. Most már fizetem az önkéntes biztosítást is (jobbnak láttam így), ezért a vizsgálatok ingyenesek, és a legtöbb felírt gyógyszer is. Az önkéntes biztosítás összege (biztosítótól függően) 28-30€ havonta. Egyénileg mérlegelhető, szükséges-e vagy sem. Könnyen kiszámítható, hogy mennyire „éri meg".

Évente egy-két orvosi vizsgálat a felírt gyógyszerekkel még mindig nincs egyhavi biztosítási összeg, és ha fogorvoshoz megyek, sem fedez szinte semmit ez a „dupla" biztosítás. Egy gyökértömés (gyökerenként) 15€, a fogkő leszedése szintén 15€, hogy csak néhány példát említsek. Persze sosem lehet tudni, mikor üt be valami, amikor meg „jól jött volna, ha lett volna biztosításom". De hát ez az egész biztosítási mizéria lényege ugyebár.

Több hónapos várólista

A legmegdöbbentőbb számomra egyébként a várólista volt, ami az egészségügyet illeti. Persze, ha az ember sürgős ellátásra szorul, nem kell várnia, de minden egyéb esetben hónapokba telik, mire sorra kerül valaki. Függ ez a szakterülettől is, és a választott orvos népszerűségétől is.

Két-hat hónapos várólistákkal találkoztam eddig, ami nem csak a kevés orvosnak köszönhető (a hiányszakmák között mindig szerepelnek), hanem annak is, hogy megszabják, mennyit dolgozhat egy orvos. A fogorvosnál például jártam már úgy, hogy az egyik fogamat megcsinálta, majd mondta, hogy a másik fogamra kérjek új időpontot, mert ezzel az én rám eső havi limitet kimerítette, egyéb kezelést már csak a következő hónapban alkalmazhat rajtam (már ha akkor sorra kerülök).

Igazából tetszik nekem ez a dolog, mert így egyáltalán nincsenek agyonhajszolva az egészségügyi dolgozók. Az egyetlen szembetűnő dolog egyébként az otthoni ellátáshoz képest éppen az, hogy a nővérek itt mindig kedvesek és mosolyognak. (A héten jöttem haza egy kórházi kezelésről, ott nagyon sok dolgozóval találkoztam.)

A munkahelyem

Szlovéniában a teljes munkaidő általában heti 40 óra. Egy szabály szerint biztosítani kell 24 órán belül legalább 12 óra folyamatos pihenési időt. Ez annyit tesz, hogy aki például este 11-ig dolgozik, másnap délelőtt 11 előtt nem kezdheti el a munkát. Az éves szabadság minimum 4 hét, ez a korral, ledolgozott évekkel, gyermekek számával, valamennyivel növekszik.

A munkahelyemen hamar beilleszkedtem, a kollégák megszerettek. Az első idők nehezek voltak ugyan, mivel az egyetemet innen kellett befejeznem, a szakdolgozatot is itt írtam meg, és minden alkalommal, ha volt 3-4 nap összefüggő szabadidőm, azonnal utaztam haza, hogy ott is helyt álljak. Később egyébként a munka mellett még egy egyéves posztgraduális képzésen is részt vettem Ausztriában, és ha tehetném, még mindig tanulnék valahol. Fontosnak tartom a folyamatos önképzést.

A kollégákkal jól kijövök, és még ha csak felszínesek is ezek a kapcsolatok, én elégedett vagyok, mert többet én sem akarok „adni magamból". Annyira viszont közel kerültünk egymáshoz, hogyha gondom van, tudom, kihez forduljak segítségért.

A társaságnak nagyjából a fele külföldi. Természetesen sokan vannak a volt jugoszláv tagállamokból, Horvátországból, Szerbiából, Macedóniából, Bosznia-Hercegovinából, de többen vannak Ukrajnából, Oroszországból, Bulgáriából is. Mi magyarok négyen vagyunk, ebből egy erdélyi és egy vajdasági magyar.

Sokan beszélnek angolul vagy németül, a fiatalok általában mindkettőt. A szlovént én az elején hanyagoltam, még bennem volt az „én csak egy időre jöttem ide" érzés, azóta viszont már beláttam, hogy nélküle bizony sokkal nehezebb. Magánúton tanulom, és a kezdeti nehézségek ellenére most már látom, hogy ez is csak egy nyelv, amit meg kell, meg lehet tanulni.

Pár szó a nyelvről

A szlovén nyelv az indoeurópai nyelvcsalád tagja, azon kevés nyelvek egyike, amely megőrizte a kettes számot (az egyes- és a többes szám mellett). Meg is kell tanulni, mert használatban van...

Három nemet, három igeidőt (múlt, jelen, jövő) használ, valamint 6 esetet különböztet meg. Bármilyen kicsi is az ország, mégis 48 különböző dialektus alakult ki, és bizony nem is értik feltétlenül egymást. Az irodalmi szlovén az összekötőkapocs. Én a tankönyvből az irodalmit tanulom, de a hétköznapokban rengeteg „helyi" kifejezést szedek fel, amikre rá kell kérdeznem, hogy mit jelent, mert a szótárban nem fogom megtalálni.

Több családi történetet is hallottam már, miszerint például egy esküvőn először találkozó két nagymama egyáltalán nem tudott egymással beszélgetni, mivel az egyik muravidéki volt, a másik pedig tengermelléki. Mindketten szlovénül beszélnek, mégsem értik egymást.

Az árakról

Az első bérelt szoba után úgy döntöttem, megérett a helyzet egy önálló lakásbérlésre. Egy nagyváros (nem a főváros) központjában, a piac mellett, és minden egyéb közelében lévő, másfél szobás, frissen felújított, 41 m2-es lakásba költöztem, és ezért 270€-t fizettem, plusz a rezsit, amivel együtt éves átlagban 380€-ra jött ki a végső összeg.

Ez átlagos árnak mondható mindenfelé az országban. Átlagos, mert ez alatt és fölött is lehet találni jobb-rosszabb körülmények között lakásokat, de ez egy abszolút reális ár. Ljubljana ennél drágább hely, ott ugyanezért kb. 400€ + rezsit kellene fizetni.

A benzin mai ára 1,505€, az éves autópálya matrica 95€. Parkolási díjak vidéken 0,80€ körül, Ljubljanában legfeljebb 1,20€. A helyi buszjegyek várostól függően 1-1,20€ körül vannak, de a tömegközlekedés az egész országban felejthető. Magyarországon sokkal jobb a közlekedés. Itt is mindenki inkább autóval jár, mert tényleg vannak helyek, ahonnan vagy ahová egyszerűen lehetetlen vagy nagyon körülményes eljutni tömegközlekedéssel.

Havi 800-900 euró elég két embernek

Az élelmiszer árakat nem részletezném, nagyjából azonosak az otthoniakkal. A szolgáltatások áraiban látok azért különbségeket. Általában valamivel drágábbak ezek Szlovéniában, de nem feltétlenül. Nemrég összehasonlítottam a postai díjakat, és azok otthon drágábbak. De például egy autóbiztosítás jóval többe kerül Szlovéniában. Az óvoda sem ingyenes, és ahogy írtam, az egészségszolgáltatás is drágább itt.

Mozijegyek 5-6€-ért, jegyek operába, színházba 10-35€ között kaphatóak, fitneszedzések 8-10€/alkalom. Az egyéni nyelvórák 30-35€-ba kerülnek egy nyelviskolában, magánúton fele sincs. Általánosságban elmondhatom, hogy mi két főre egy hónapban 8-900 eurónál nem költünk többet, és ebben benne van már a lakás, rezsi, élelmiszer, benzin, internet, telefon, és egyéb költségek, mint tisztálkodó- és tisztítószerek, néhány étteremben elfogyasztott ebéd, szórakozás, szóval nagyjából minden. Alapvetően otthon főzünk, és keveset használjuk az autót.

Az elején az elinduláshoz kellett némi kezdőtőke. Első nagy beruházásaim között volt az albérlet, amire 2 havi kauciót fizettem ki, plusz az első havi lakbért. Vettem egy laptopot is, otthon a tanév végéig fizettem még az albérletet, telefonszámlát, rengeteget utaztam, plusz az alap megélhetési költségek. Így a decemberi kezdéssel márciusra álltam talpra teljesen, akkor fizettem vissza minden kölcsönömet, és azóta tudok rendszeresen félretenni is.

Itt tervezzük közös jövőnket

A végére hagytam a magánéletet, ezzel nagyjából összegezném is a dolgokat. A kollégák között ismertem meg a férjemet, aki szintén magyar. Erdélyi származású, ott nőtt fel, ott végezte a főiskolát, és ott kezdett el dolgozni is. Pár év után azonban adódott egy lehetősége, és élt is vele.

Svájcba került, ahol szerzett még egy diplomát, és mellette dolgozni is tudott egy keveset. Ott azonban állandó munkát nem kapott a diploma megszerzése után, ezért három év svájci élet után Magyarországon kötött ki, ahol szintén három évet dolgozott.

Oda leginkább a szíve húzta, mindig kíváncsi volt Magyarországra. De látta ő is a megélhetési nehézségeket, és hogy a fizetése a három év végén már nem annyit ért, mint az elején, pedig még növekedett is közben az összeg.

Tovább próbálkozott a munkakeresést illetően, így kötött ki itt, egészen pontosan egy évvel én előttem. Azért tartom fontosnak mindezt leírni, hogy lássátok, ő négy országban élt és dolgozott, és most úgy látja, hogy minden szempontot figyelembe véve Szlovénia az ideális arany középút. Innen már nem szeretne továbbállni.

Miután megismerkedtünk és összeházasodtunk, már itt tervezzük a közös jövőnket.

Sok minden szól mellette

Elsősorban az, hogy tetszik a hely, szeretünk itt élni. Másodsorban pedig az, hogy mindkettőnknek itt van állása (a szakmánkban), ami biztosnak látszik, és szeretjük. Magyarország nincs messze, nem kell repülőre ülnünk, ha haza akarunk látogatni. Egy-két havonta megyünk egyébként az én családomhoz, és évente kétszer az övéhez. Ennél gyakrabban akkor sem mennénk valószínűleg, ha Magyarországon dolgoznánk.

Nincsenek nagy kulturális különbségek, a nyelvvel már jól boldogulunk. Mindenkinek ajánlom az országot, ha ideköltözni nem is akar valaki, de egy-egy kirándulásra, nyaralásra mindenképp érdemes ellátogatni ide.

Az a tapasztalatom, hogy Magyarországon nagyon keveset tudnak az emberek Szlovéniáról (tízből kilenc ember azonnal Szlovákiával keveri), pedig nagyon szép és érdekes országról van szó, elérhető közelségben. Az ország területéhez viszonyítva Szlovéniában van a legtöbb erdős terület Európában, Svédország és Finnország után.

Rengeteg a túraútvonal, akár via ferrata túrákhoz is, télen vannak hóbiztos vagy épp későestig kivilágított sípályák, de akad bőven lehetőség a kikapcsolódásra a tengerparton is."