Ma folytatódik Ravis írországi története, amit ott hagytunk legutóbb abba, hogy párjával megérkeztek Galwaybe és nekiálltak munkát keresni. (Ha valaki szívesen felelevenítené az első két posztot, az ide és ide kattintva teheti meg.) Ma kiderül, hogyan sikerült felkészülni egy állásinterjúra, illetve számot vetünk azzal is, mennyibe kerül az élet az első fizetésig.

„Tehát történetünket 2007. június végén hagytuk abba, most innét folytatom. Miután sikeresen szert tettünk egy kétes műszaki hátterű autóra, nekiláttunk végiglátogatni azokat a toborzó irodákat, gyárakat, gyorséttermeket, szupermarketeket, stb. ahová már küldtünk jelentkezést, de nem sok válasz érkezett.

Közben napi szinten jártunk be internet kávézókba és küldtük az újabb és újabb jelentkezéseket. Bújtuk a helyi újságokat, mint Galway First, Galway Voice, Galway Independent, Galway Advertiser vagy a Connacht Sentinel és a Connacht Tribune. Az első három hét így telt, mindenhová jelentkeztünk, ami csak bevételt biztosíthatott volna, hogy ne az otthonról hozott pénzt kelljen költeni.

A mágikus szavak

Épp mikor már csüggedni kezdtünk volna végre kaptam egy interjú-lehetőséget, egy szupermarketben kerestek raktárost. Mondanom sem kell, hogy azonnal nekiláttam felkészülni a felvételi elbeszélgetésre. Olyan mágikus szavakat kerestem, amit egy raktáros használ, mint bejövő árú, visszárú vagy csak egyszerűen a raklap szó angol megfelelőjét.

A nagy napon még arra is figyeltem, nehogy túlöltözzek és csak egy inget vettem fel a farmerhoz. A beszélgetésből arra emlékszem, hogy a bemutatkozás után elbeszélgettünk az anyagmozgatás rejtelmeiről, majd megkérdezték, hogy tudom-e mi az a FIFO (First In First Out) és LIFO (Last In First Out). Végül ott helyben ajánlottak €8,65/óra bért, amit örömmel el is fogadtam.

A legelső nap első órájában meghúztam a derekam... szólni nem mertem egy szót sem, csak összeszorított foggal próbáltam kihúzni a nap végéig. Így kezdtem el dolgozni Írországba érkezésünk ötödik hetében.

Mennyit költesz az első időkben?

Talán itt érdemes egyenleget vonni, megnézni mire volt elegendő a 4000 euró kezdőtőkénk az első hat hétben, vagyis az első fizetésig.

Vonatjegy Dundalkból Galwayba: €100,
Szoba depozit es egy hónap bérleti díj: €1.000,
Takarítószerek: €20, (az írek fogalma a tisztaságról..., hát kicsit más...)
Helyi közlekedés: €5.4,
2 db legolcsóbb mobil telefon SIM kártyával: €98,
Galway város térkép: €7.5,
Autó: €600,
Internet (önéletrajz és egyéb nyomtatással): €68.7, (heti átlag kb. €12)
Parkolás: €57.2
Jogosítvány átváltása: €25 (ez ahhoz kellett, hogy tudjak otthonra mobilinternetet venni, akkor még csak előfizetéses rendszerben működött.)
Negyedéves útadó: €110,
Mobilinternet modem: €89,
Munkás cipő: €55,
Egyéb: €571,85.
Összességében €2807,35-et költöttünk el, mire bármiféle bevételre is sikerült szert tenni.

A bankszámláinkat is az első hetekben nyitottuk, ehhez elegendő volt a már említett PPS Number level és Útlevél - a híresztelésekkel ellentétben nem kellett munkahellyel rendelkezni a számla megnyitásához. De az internetes bankolást csak pár héttel később lehetett aktiválni a számlákhoz.

Az ír adózás

2006-ban még csak kettő tétel terhelte a fizetéseket. A PAYE (Pay As You Earn), vagyis a fizetéssel arányos jövedelemadó és a PRSI (Pay Related Social Insurance), vagyis TB.

Amikor első alkalommal munkába áll valaki Írországban, az első fizetésekor automatikusan Emergency tax kategóriába kerül. Ez gyakorlatilag a kategórián kívüliek tábora és alapvetően a legalacsonyabb adósávtól növekszik minden héten a legmagasabb felé.

Ahhoz, hogy ebből a kategóriából kikerüljünk, csak egyszerűen el kell menni a helyi adóhivatalba és kérni kell „adójóváírást". Ami azt jelenti, hogy kategóriába sorolnak és automatikusan visszamenőleg is korrigálják az adódat. Nekem ez mindössze pár euro visszatérítést jelentett, de ismerek olyanokat, akik hónapok múltán jöttek rá, hogy ők még mindig túl sokat adóznak és ők már ezreseket kaptak vissza. (A rendszerről részletek itt.)

Ma már van egy USC (Universal Social Charge) is, amit levonnak a fizetésekből, alapvetően ez is fizetés függő és lépcsős kialakítású. (A részletekről bővebben itt olvashattok.)

A következő képen pedig az első fizetési papír látható...

Újabb lakáskérdés

Ahogy közeledett a lakbér-fizetés ideje, úgy erősödött bennünk, hogy bizony ideje olcsóbb szobát keresni. Ehhez megint az internetet vettük igénybe, és az egyik internet kávézóban keresgéltünk, mikor egy aranyos magyar pár szólított meg minket.

Jól elbeszélgettünk, kaptunk tőlük álláskeresési tippeket, majd mondtuk, hogy szobát keresünk. Szó szót követett és rövid ismeretségünk két-három héten belül lakótársi viszonnyá változott. Olcsóbb volt? Egyértelműen igen! Már „csak" €320/hó-t fizettünk lakbérre. Jobb volt-e? Nem!

Egy szó, mint száz, aki teheti, ne költözzön össze magyarokkal, nem tesz jót az angoltudás fejlődésének...

Jól megállta a helyét

Időközben a barátnőmet is behívták egy közeli gyorsétterembe interjúra és fel is vették! Ez azért volt érdekes, mert ő a középiskolai angol érettségijén kívül még soha nem beszélt folyamatosan angolul, szóval a tárgyalás komoly kihívást jelentett neki.

Emlékezem, azt mondogattuk, ha kettő hét után elküldik, mert nem elég az angolja, akkor is már van egy pici tapasztalata és kétheti bérrel is előrébb vagyunk. De nem küldték el, jól megállta a helyét és a lehetőségekhez mérten "karriert" futott be ott.

Munkakeresés ügynökséggel

Ezalatt én továbbra is küldözgettem jelentkezéseket, de most már jobbára műszaki állásokra, vagy ahhoz közeli területekre. Mindössze 3 hét raktároskodás után a jó szerencse mellém szegődött és egy ügynökség felfigyelt rám.

Rögtön két állást is ajánlottak, és ami a legelképesztőbb, amikor behívtak elbeszélgetésre, ők készítettek fel engem a leendő munkáltatóval való interjúra.

Az első ajánlat egy viszonylag kicsi cégnél amolyan karbantartó-mindenes lett volna, de a cég az interjú után túlképzettnek talált és nagyon kedvesen, de elutasítottak.

A következő ajánlat egy multihoz szólt, lélegeztető és oxigénterápiás készülékek összeszerelésére, javítására kerestek embert. Itt már sokkal nagyobb sikerrel vettem az akadályt és megérkezésünk utáni nyolcadik héten már a második külföldi munkahelyemre kerültem.

Közben mind a ketten egy helyi nyelviskola esti óráit kezdtük látogatni, mert bizony ránk fért némi nyelvtanulás. Nagyon jó emlékeim vannak ezekről az órákról, mert fiatalok voltunk együtt, mindenki önszorgalomból volt ott, tehát tanulni akart.

A közösség folyamatosan változott, hathetes periódusokban lehetett fizetni, €180/6 hét esti kurzus, 2x2 óra/hét. Sok használhatót tanultunk, de ami a legszerencsésebb volt, hogy külön csoportokba kerültünk, egyes egyedüli magyarként, egyedül kellett meg küzdeni az ismeretlen szavakkal, helyzetekkel. Felbecsülhetetlen tapasztalatot jelentett. Így érkeztünk el 2007 karácsonyához.

Folyt. köv."