Írországból érkezett a mai történet, melyet hétköznapinak semmiképpen sem neveznék. Szerzője, drk nagyon jó állásajánlatra költözött ki, és még helyi viszonyok között is kifejezetten jól él. Pedig nagyon mélyről indult. Tanulságos történet, még tanulságosabb végkövetkeztetésekkel.

„Olvasom a sok posztot az oldalon, és a legtöbb ember, aki beküld egy-egy írást, nem túl kedvező körülmények közül vágott neki a világnak, igazi szaktudás és külföldön is valamit érő tapasztalat nélkül. Nálam más volt a helyzet.

Először is, otthonról is egy amerikai cégnek dolgoztam. A nettó fizetésem közel tízszerese volt a minimálbér bruttójának. Ez mindenhol nagyon jó mérce, és ebből kiderül, hogy nem volt otthon sem gondom, ráadásul a munkámat is imádtam.

Viszont kezdtem beleunni és sokat gondolkoztam azon, hogy ha magyar cégtől kapnék munkát, bár amennyire az ismerőseimnél láttam nem annyival, de kevesebb lenne a pénz és sokkal több a probléma. Ezért a költözés nyugati országba nem muszáj volt, inkább egyfajta biztosítékként lebegett a szemem előtt.

Elkezdtem félteni valamit

Ekkor jött egy ajánlat az egyik gigantikus internetóriástól, amit nem neveznék meg pontosan, de valamelyik a nagyok közül (Amazon, Facebook, Google, Yahoo, LinkedIn, Microsoft). Sokat hezitáltam, mert a pozíció Dublinban volt esedékes, és bár mindenki, akit ismertem és itt élt, szerette a helyet, de amikor oda került a sor, hogy tényleg bevándorlónak kéne lennem külföldön, hirtelen elkezdtem félteni valamit. Azt hiszem azt a biztos tudatot, hogy valahol otthon vagyok.

Végül a lehetőség, hogy egy ennyire meghatározó és hatalmas dologban vehessek részt, győzedelmeskedett. Mivel a fizetésem elég jó volt, már nemzetközi szinten is, minimális összeggel kínáltak többet (plusz ugye a részvényopció), viszont a munka borzalmasan érdekelt, kevesebbért is vállaltam volna.

Sajnos nem tudok senkinek sem segíteni a kiköltözéssel kapcsolatban, ugyanis a fentebb felsorolt cégektől, ahogy elfogadtam az ajánlatot, rögtön megkeresett az első ügynökség. Mivel alig volt cuccom, csak azt kellett eldöntenem, mikor szeretnék Dublinba repülni. Várt a szálloda, minden költségemet visszatérítették és 30 napom volt lakást találni. Ez vonatkozott a páromra is, sőt a kutyával is foglalkoztak volna.

A megérkezést követően egy másik ügynökség jelezte, hogy a képviselő felvesz reggel a hotelnél, intézett nekünk gyakorlatilag soron kívül adószámot, majd leültünk a hotel lobbyban és házhoz jött a bank képviselője. Ezzel meg is volt minden.

Lakásbérlés saját szabály szerint

Elképzelésem sem volt az árakról, átlagfizetésről és arról, hogy mi számít racionális pénznek egy albérletért, ezért gyorsan végiggondoltam, hogy az irodához közel szeretnék lakni és persze egy saját szabályom segítségével, gyorsan találtam egy lakást, beköltöztem.

A szabály egyébként, hogy az albérlet bruttó költsége (rezsivel) nem lehet több mint a nettó fizetésem 33 százaléka. Szóval 100 ezer forintos nettó fizetésnél albi rezsivel nem lehetne több mint 33e. Ezután persze az ügynökség jelezte, hogy elég olcsón megúsztuk a költözést, így hát további kb. 2 ezer euróval kipótolják a beköltözést.

És ha valaki azt hinné, hogy ez a jó része a dolognak, elárulnám, ez volt a kellemetlen. A cég irodájában naponta 3x van meleg étkezés és persze mind isteni finom, válogatott hozzávalók chef-ektől. Sosem csak 1-2 fogás van, rendszerint egy ebéd minimum előétel, 2-3 fajta főétel, köretek, vegetáriánus menü, saláta bár, szendvicsbár stb.

Ha valaki zenélni szeretne

Minden szinten vannak "konyhák", ahol végtelen mennyiségű különböző italok, nasik, gyümölcsök, 3 fajta kávé, sok fajta tea van. Nálunk Xbox és sörcsap van a léghoki mellé, ha elfáradnánk. De szintén a "mi" emeletünkön van egy komplett zenekarnak való hangszerrel felszerelt szoba, szintén kikapcsolódás céljára. És még van pár emelet...

Természetesen mindezért nem fizetünk, juttatás. Ehhez jön, hogy ha bringával jársz dolgozni, Írorszában adókedvezményt kapsz, természetesen a cég ehhez is hozzájárul. Csakúgy, ahogy a kondibérletet is kifizetik neked. Természetesen a biztosítás kiterjed a kedvezményezetteimre, 100 százalékban fedezi az egészségügyi kiadásokat és néhány extrát is.

Ez már kezd egész jól hangzani, de.. Ehhez még hozzájön, hogy a fizetésem (amennyire tudom) kb. kétszerese az ír átlagnak. És ezen felül még kapok bónuszt és részvényopciót. Mivel csak hétvégén kell gondoskodnom magamnak ennivalóról, egész sok pénzt költhetek el, az amúgy szerintem irracionálisan drága ír szórakozóhelyeken.

Csúcsjuttatások

Természetesen az első napon megkaptam az aktuális csúcs Macbook Pro-t minden extrával, ami csak létezett bele, plusz egy vadonatúj csúcsmobilt (választhatóak voltak pl iPhone, Google, HTC, Samsung modellek), mindezt céges kártyára, amit nem én fizetek és szintén korlátlan.

Nem csak korlátlan, de ha külföldre megyek is nyugodtan internetezem róla, szabad. Az asztalomon egy 30"-os monitor pihenget éjszakánként. Azért nem kettő, mert ez is túl nagy. Ha utazni kell, évi 10 ezer mérföld felett (ami 1 út Kaliforniába) automatikusan business jegyeket kapsz.

Amit azért érdemes tudni, hogy ezeket engineerként kapom. A Szilícium-völgy hangulatában élő cégek, mint ez is, a mérnököket fizetik meg a legjobban. Mondhatni, mi vagyunk az "istenek". A személyzetnek is ki van adva, nem piszkáljuk az engineereket. Ha valami kell, azonnal jön.

A presztízs következményei

Most már a 30-hoz közeledve, 10 év a szakmai tapasztalatom, amiből 7 nagyon komoly rendszereken. Rendszeresen adok elő konferenciákon mindenfelé a világban. Ettől függetlenül engem még mindig csak egy közepes kategóriába vettek fel. Feljebb jön több pénz, de az extrák már nem változnak.

Ehhez még hozzájön a presztízs kérdése is. Ha megemlítem, hogy hol és mit dolgozom, az emberek reflexből másképp állnak hozzám. Szinte nincs olyan hely/szolgáltatás ahova ne lenne céges kedvezmény (utazni akarsz, használd a cég által ajánlott ügynökséget, kialkudnak jó árat. Autóbérlés olcsóbban, fodrász olcsóbban, stb..).

Nincs kedvem lezuhanni

Hát, így is lehet. Ebből a szempontból viszont, más megvilágításba kerül Magyarország, mint lakhely. Először is, Írország nem sokkal van magasabban a létrán. Erre mondjuk sok hónap után jöttem rá, mikor végre elhagytam a belvárost és meglátogattam a normális környékeket.

Viszont a felső-közép ahova kb. elhelyezném magam, jobb oktatást, egészségügyi ellátást, ennivalót, innivalót és minden másból jobbat kap, mint otthon. Bár sem az uniós, sem az ír gazdaság nem szárnyal mostanában, még mindig sokkal kisebb az esélye, hogy itt bajom lesz hosszútávon, mint otthon. Bajom alatt azt értem, hogy lezuhanok a legszegényebb rétegbe. Ne tessék félreérteni, onnan jöttem. Ezért nem félek tőle, de nincs kedvem visszamenni.

Nem tudom, hogy ki milyen érzelmekkel bír az elolvasás után. Aki irigy, az nyilván haragszik, aki szeret érdekes dolgokat hallani, most nyilván örül. El kell mondanom mindenképp, kicsit hisztizve a végén, hogy mint említettem, borzalmasan szegény háttérből jöttem. Elvált anyuka, 2 gyerek, se gyerektartás, se rendes fizetés. Szokásos történet.

Az első 3 évben a fizetésem a család adósságaira ment el, majd miután jobban kezdtem keresni, mivel sosem tanultam meg bánni a pénzzel, utána pár évig a saját adósságaim fizettem vissza. Úgy nőttem fel, hogy 16 évesen már tudtam, mikor jöhet behajtani a végrehajtó, és mik a kiskapuk. :)

Sosem kaptam semmit jóindulatból

Sokszor megkapom, hogy mennyire nem vagyok "magyar" és / vagy hazafi. Hiszen nekem már jól megy, ezért már nem érdekel, mi van otthon. De erre csak annyit tudok mondani, hogy vérbeli igazi magyar nevelés vagyok. Sárga csekkel trükközni tudó, krumpliból készült mindenféle házi finomságon hetekig élni képes, igazi magyar valóság.

Sosem kaptam semmit az országtól pusztán jóindulatból, viszont emlékszem arra, amikor 30 forint miatt csúsztunk le a támogatásról az egy főre eső havi jövedelem számításakor, és így bizony nem sokat ettünk. Egészen 21 éves koromig nem voltam nyaralni. El sem tudtam képzelni az milyen, mikor valaki azért fizet, hogy semmit se csináljon.

Ezért haragszom az országra, dühös vagyok rá és boldog vagyok, hogy a saját családom már olyan helyen nevelhetem, ahol ezek kisebb eséllyel fordulnak elő. Amikor a magyar összetartás kerül előtérbe, van valami, amit sokan nem látnak meg, illetve én még nem hallottam. Ez pedig a magyarokba beépített brutális rasszizmus és negatív diszkrimináció. És az otthoni cigányság problémája miatt ez még elfogadott is. Ez az egyik legnagyobb hátrány, amit otthonról hoztam.

Mindegy, hogy magyar, német vagy ukrán

Nem tartok össze a magyarokkal, mert nem érdekel, melyik országból jöttek. Nekem senki sem a barátom csak azért, mert 400 km-re született tőlem. És mióta a nyelvet is rendesen beszélem, mindegy, hogy magyar vagy angol. Nagyon sok energiába került levetkőzni a negatív előítéleteket. De most már nincs magyar, német vagy ukrán. Nem érdekel a bőrszín, se a vallás. Az érdekel ki az ember, aki az egész mögött áll. És ezt tudom javasolni mindenkinek.

Egyébként Dublin remek hely. Nagyon megszerettem az embereket. Az időjárás borzalmas, de megszokható, és ha megszoktad, kellemes hely lesz."