TROLLFIGYELŐ: Trollt láttál? Írj a hataratkelokommentKUKAChotmail.com címre és amint tudok, lépek az ügyben! Tegyünk együtt a Határátkelő kulturált hangnemének megőrzéséért! Történetedet továbbra is a hataratkeloKUKAChotmail.com címre várom!

„Nemrég akadtam a blogotokra, mivel épp én is kiköltözés közben (habár talán már majdnem utána) vagyok, gondoltam én is megosztom a tapasztalataimat a nagyérdeművel. A célország Hollandia, azon belül is Amszterdam. Nem állítom, hogy érdekes lesz, de annak aki mozdulni tervez, talán szolgál hasznos információval.

Miért?

A külföldi munka/élet terve már jó ideje érlelődött bennem, szerencsémre - nem kevésbé a jó állásoknak köszönhetően - volt lehetőségem utazgatni, ezért relatíve korán volt már összehasonlítási alapom, mi, hol és hogyan működik jobban, - olykor rosszabbul - mint Magyarországon.

Talán ennek okán elég korán tele is lett a hócipőm azzal, ahogy otthon a dolgok folynak, a politika, a munkamorál, az emberek viszonya a másikhoz, a munkahelyi egymásra taposás és a többi. Annak, aki szintén máshol keresi a szerencséjét, talán nem kell ecsetelnem.

Miért mégis csak 10 évvel az első gondolat után? Mondjuk úgy, hogy sikerült jó munkahelyeket találni, rendes fizetéssel, soha nem voltak anyagi gondok, illetve a felsorolt zavaró dolgok nem kumulálódtak oly mértékben, ahogy ezt tették néhány hónapja.

Az utolsó lökést egy munkahelyi váltás jelentette, ami az addigi szerencsés helyzetemet - miszerint nem egy tipikus hatalom és erő alapon diktáló nagyfőnök alatt kellett dolgoznom - megszüntette, így úgy voltam vele, hogy most már sem cégen belül, sem országon belül nem mozdulok, hanem meglépem azt, amit idősebb fejjel nehezebb lenne (most 28 éves vagyok).

Munka

A fentiek talán előre vetítik, hogy a munkakereséssel nem volt nehéz dolgom, másfél hónap alatt az első interjútól számítva megvolt a szerződésem és a cég gyakorlatilag elintézett mindent. "Skilled professional"-ként az embernek nem sok dolga van, papírokkal (útlevél, munkaszerződés) be kell rongyolni az Expat center-be és 10 perc alatt már munkavállalásival távozok, regisztrált címmel (amely a végleges lakhely bejelentéséig a cég címe lett az esetemben). A cég egy hónapra biztosított egy apartmant, ameddig a végleges helyet meg nem találom (lásd alább).

A szerencsémet kiválóan példázza, hogy az itteni nagyfőnök - meghallván, hogy a terhes feleségem bármikor szülhet - gyakorlatilag elrendelte, hogy utazzak haza hozzá, vegyem ki a cég által biztosított 10 nap apasági szabadságot, amint megszületett a pici és a fennmaradó időt dolgozzam Budapestről.

Igen, ilyen a cégnél a kultúra, gyakorlatilag 2 hetet dolgoztam itt, mire máris hazaengedtek, minden kérés nélkül. A cég egyébként ausztrál, a helyi irodában a kollégák csupán 30%-a holland, a többiek teljesen vegyes náció, de közös bennük, hogy mindenki nagyon kedves, segítőkész és barátkozó.

A távmunka teljesen elfogadott, - akár másik országból is - habár ez inkább a munka jellegéből adódik, de a hozzáállást jól példázza, hogy otthon is hasonló területen voltak állásaim, de csak vezetőként, az utolsó néhány évben tudtam megengedni magamnak, hogy otthonról - ugyanolyan produktivitással - végezzem a teendőimet.

Lakás

Apartman témában ismét csak mellettem állt Fortuna, Amszterdamban a lakáskeresés rémálom. Ami van, az általában vacak vagy drága, ha meg véletlenül mégis van ideális, a főbérlő még mindig választhat másik jelentkezőt - mert biztos lehetsz benne, hogyha igazán jót találtál, akkor lesz más aspiráns is. Nos, nekem sikerült kifogni egy remek helyet, családbarát környék, nem vészesen messze a központtól (ahol az iroda van), persze másik jelentkezővel.

Biztosra akartam menni, írtam pár sort magamról, a családi tervekről (akkor még csak úton volt a gyerkőc), illetve biztos ami biztos, hozzácsaptam a szakmai önéletrajzot is. Amikor pár nap múlva hívtak, hogy rám esett a választás, a kollégák - akik hónapokat küzdöttek, míg végleges helyet találtak maguknak - is rájöttek, hogy valóban szerencsés vagyok.

Nem szeretnék tanácsot adni, hogy ki hol keressen magának lakást, de az első szempont a környék legyen, azokat az embereket fogod nap mint nap látni, akiket a lakás megtekintésekor a környéken is látsz, nagyon nem mindegy, milyen hangulatban telnek az első hónapok, a honvágy és a depresszív környezet irreális döntésekre (hazamenetel) késztetheti az embert.

Fontos szabály, amit az itteniek nem hisznek el feltétlenül: attól, hogy 30 perc az út a munkába (ebből mondjuk 25 perc tömegközlekedés), nem jelenti, hogy messze vagy a központtól. Amstelveen nincs távol például, magyar szemmel nézve, érdemes ott is nézelődni, bár sokan húzódoznak tőle az itteniek közül, mert "az már a világ vége".

Közlekedés

Közhelyes, de természetesen a bringa az egyik legegyszerűbb és legpraktikusabb megoldás itt. Egy jó lakat kell, mert lopják, mint a cukrot, de nem vészesen drága egy új drótszamár sem, legalábbis az itteni fizukhoz képest filléres tétel. Én mégsem a bicikli mellett döntöttem, ennek pedig két oka van: a tömegközlekedés tényleg nagyon jó, én pedig hajlamos vagyok eltévedni - egy villamoson ez nehéz.

A másik ok, hogy amint a kiscsalád is utánam költözik, szeretnék mihamarabb otthon lenni velük munka után, ehhez pedig nekem a robogó volt az ideális választás. Kicsit talán rizikósabb, mert ha ellopják, rögtön nagyobb a kár, mint egy bicikli esetében, de sok előnnyel jár. Biztosítást pedig lehet rá kötni (no meg lakatot).

A tömegközlekedésről még annyit, hogy nekem sokkoló volt, mennyire egyszerű és relatíve olcsó: mágneskártyával "csekkolsz" be és ki minden járművön, így pontosan annyit fizetsz, amennyit utaztál, nem kell jegyekkel és bérlettel tökölni. Ha rögtön fényképes, személyre szóló kártyát csináltatsz, akkor pedig akár neten, bankkártyáról is fel tudod tölteni a kreditet. Otthon nagyon rég leszoktam a tömegközlekedésről, a fenekemhez nőtt az autó és a motor, itt meg sem fordulna a fejemben kocsiba ülni.

Kommunikáció

Egy laptop mindig jó útitárs, szórakoztat, ha nincs TV, Skype-n keresztül elérheted az otthoniakat, megtervezheted a napodat a térképen, stb. Elég sok helyen van nyitott wifi, ami ugyan nem egy stabil pont, de ha egy kávét megér neked, hogy netezz, akkor elég nagy eséllyel tudsz hotspotot használni.

Érdemes venni egy feltöltőkártyás mobilt, ehhez nevetséges áron van net csomag is. Itt a feltöltőkártyához még szerződést sem kell kötni, netezésre pedig tökéletesen alkalmas az is, bár a Skype ebben az esetben nem feltétlenül javallott, mivel adatkorláttal rendelkeznek a csomagok.

Tapasztalatok - eddig

Ha még nem voltál hosszabb ideig külföldön, készülj fel, hogy az első időkben nagyon elkezd hiányozni az otthoni megszokott élet, a rutin dolgok, az, hogy mindig tudtad hova és kihez kell menni elintézni valamit. Bárhova is költözöl, minden ismeretlen és idegen lesz, az pedig emberfüggő, ki mennyi idő alatt szokja meg az új környezetet. Azonban még a "beszokás" után is elő fog jönni, hogy milyen jó volt mégis otthon.

Erre javasolnék mindig egy-egy hetes hazautat: rögtön megváltoztatja a véleményedet. A hollandok szeretnek mindent agyonbonyolítani, de még így is, nagyon sok dolog annyira adja magát, hogy az ember néha nem érti, miért nincs ez otthon is így, semmibe nem kerülne.

Szóval nehézségek vannak, de nem szabad sokat agyalni és tervezni. Neki kell vágni és megpróbálni, az a tapasztalatom, ha valaki kijön és igazán akar, az otthoni szorgalommal itt ezerszeres megbecsülést lehet kivívni. Hazamenni pedig még mindig egyszerűbb, mint folyamatosan vacillálni a kiköltözésen.

Ha kint vagy, bármikor, viszonylag hamar úgy dönthetsz, hogy: nem, otthon jobb volt. Nincs miért halogatni, gondold át van-e veszteni valód, amiről épp az ország - akár időleges - elhagyásával mondanál le?"