Külföldön Magyarország hiányzik, Magyarországon külföld – vagy legalábbis mindenhol valami a másikból. A mai válogatás egyik írása éppen ezt a témát boncolgatja. Aztán megnézzük, hogyan „kezdődött” Svédországban a következő tanév (igen, nem elírás), végül belekeveredünk egy jó kis kapuzárási pánikba.

Nemrégiben volt már szó arról, hogy a Fromázs blog szerzője közel 2 év után visszaköltözik Magyarországra. Most azt szedte össze, mi az az öt dolog, ami hiányozni fog neki Franciaországból.

„Tolerancia és multikulti 

A japán zongoraművész barátnőm, akinek szintén 5 éves kisgyermeke van és Korinával pajtások, japán szerzők műveit mutatta be, illetve gyerek és felnőtt kórusokat vezényelt egy szombat délutáni rendezvényen. (Ingyenes volt, csak regisztrálni kellett!) 

Amellett, hogy fantasztikusan játszott, öröm volt látni a vegyes társaságot a nézőtéren. egyrészt sok francia érdeklődő volt, másrészt felvonultak a francia-japán vegyes párok gyermekeikkel. Gyönyörű látvány volt a közönség! A gyerekek persze a japán anyukákra hasonlítottak és a szőke-barna francia apukák lelkesen tapsoltak az éneklő gyerekeiknek, feleségeiknek. 

Úgy látom, hogy itt nagyon nyitottak és kíváncsiak a más kultúrák iránt az emberek. Volt olyan angolos, ötvenes! tanítványom, aki ógörögül tanult. Amikor kérdeztem, hogy miért ezt választotta, azt mondta, hogy „mert érdekli”. Ennyi. Érdekli őket a világ, akár hasznos dologról van szó, akár nem. 

A kisgyerekek és babák bevonása az életbe 

Itt megint a szombati koncertet említeném, amely délután háromkor kezdődött. Ez azt jelentette, hogy a közönség tele volt babákkal, kisgyerekekkel és kiskamaszokkal. 

Egy ajtót nyitva tartottak, hogy a gyerekekkel ki lehessen menni pisilni, illetve kiengedni a gőzt, ha kell. Nem a műsort vágták rövidebbre, hanem lazábbá tették a körülményeket. 

Magamtól soha nem jutott volna eszembe egy 5 évessel egy 60 perces komolyzenei koncertre elmenni, de Franciaországban valahogy tudtam, hogy rendben lesz, illetve tudtam, hogy ha ki kell mennünk nem fognak a többiek megkövezni, hogy micsoda szülő, micsoda viselkedés! (...) 

Nem csak a kultúra terén látható ez, hanem az élet minden más területén hamar igyekeznek megmutatni a gyereknek, hogy mi hogyan működik és elvárják tőle, hogy amit tud, azt csinálja is meg. 

Egy példa erre a késsel vágás. Egészen kicsi korban már megmutatják a gyerekeknek, hogy hogyan működik a kés. Persze, óvatosan, segítséggel és mindig felnőttel, de megmutatják. 

Nem vágyják fel a banánt a gyereknek, mert az gyorsabb és csak gyorsan legyünk már túl az uzsonnán! Nem. Ha kéri, akkor türelmesen, együtt csinálják a gyerekkel. 

Ezen a téren nekem még sokat kell tanulnom… de látom a dolog későbbi pozitív hatásait a saját családomban, ahol jól nyomon tudom követni a 4 unokatesó nevelését. 

A szolgáltatások minősége és a kifogástalan kiszolgálás 

Nem tudok hozzászokni a boltokban dolgozó, mosolygó, kedves eladókhoz és az éttermekben felszolgáló, hasonlóan kedves pincérekhez! Minden alkalommal úgy érzem magam, mint egy hollywoodi híresség. 

Nincs nyomulás, ha mondom, hogy nézelődök, mindig hagynak. Ha kérdésem van, mindig találok valakit, aki kedvesen és készségesen válaszol rá. (...) 

Az idősek méltósága és lazasága 

Ez talán a legistenibb és leginspirálóbb látvány. Amióta Franciaországban élek, azóta tudom, hogy az időskor nem a semmittevés és a mindenről lemondás ideje és nem félek (annyira) tőle. 

Természetesen leginkább a 60-80 közti francia hölgyek megfigyelésével töltöm az időmet, akik mindig lenyűgöznek! Igaz, sokat járok a belvárosban, tehát inkább a jól szituált réteget látom nap mint nap, de példaképnek kiváló! 

Gyerekruhát a H&M-be járok vásárolni (sajnos a francia gyerekruha boltok elég drágák!) és mindig át kell mennem a női részlegen ehhez. A minap néztem, hogy milyen ebben a köztudottan a fiatal korosztály által kedvelt üzlet vásárlói életkorának az átlaga. Egy jó 40-re tippelek. 

Aznap minden korosztály képviseltette magát a női ruhaosztályon, de a legjobban persze az ősz hajú, csinos, lendületes nagymamák voltak, akik ugyanolyan szenvedéllyel böngésztek, mint a fiatalok. Lehet, hogy a kamasz unokáik számára kerestek valamit, de nem akarom elvenni magamtól az illúziót! (...) 

A francia nő mítosza nem hiába világhírű, most már mondhatom. És nem csak a pénz számít, mert a hozzáállásuk az élethez is alapvetően más, mint a magyar nőké. Az ízlés és az igényesség mindig fellelhető náluk. Azoknál is, akik nem dizájner ruhákban járnak, nem sminkelik magukat és nem járnak magassarkúban. 

A természetesség a fő elv. Kell egy jó frizura, egy modern szemüveg, egy színekben harmonizáló ruhaösszeállítás egy sikkes kis cipővel (nem kell a magas sarok) és egy nagy mosoly. Ennyi. (...) 

Az életöröm és az evés-ivás iránti szenvedély 

Igazából az előző pontokban mind megjelent az életöröm is, illetve az élet iránti szenvedély! Itt is mindenkinek megvan a maga problémája. Súlyos betegségek, munkanélküliség, gyerekvállalás nehézségei, mégis máshogy élik meg, vagy csak nem akarnak a problémára koncentrálni a nap minden pillanatában. 

Az evés-ivás iránti szenvedélyük pedig olyan szépen megalapozza az életörömüket, hogy már nem kell sokat hozzátenniük. (….) 

Utószó 

Jó kérdés az, hogy ha ennyire jó itt, akkor miért akarok mégis hazamenni? Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor azt hiszem, hogy ha találtam volna egy klassz munkát, amit szeretek, akkor maradnék. Bár nem vagyok benne egészen biztos. 

Mindenesetre én magam, otthon is ezen elvek szerint fogok élni – akkor is ha néha az árral szemben kell úszni – és hiszem, hogy vannak még sokan mások kis országunkban, akik hasonlóan gondolkodnak. Majd megkeresem őket!” 

A teljes posztot itt találjátok, nagyon ajánlom! 

Vidámkerék, fülpunci 

Kétségtelen, hogy a cím kissé bizarr, ám magyarázata akad. A Waiting for Emilie blog szerzőjének (aki nem más, mint Bandi Republic) kislánya ugyanis június elsején ment először iskolába. Meglepődésetek jogos, és kétségtelen, hogy az iskola Svédországban is előbb ér majd véget, mintsem újrakezdődnek. A titokra rögtön fény derül.

„2018. június 1. nagy nap ez a mai. Emi ma megy először az iskolába. Az oktatás csak augusztus 20-án kezdődik – államalapító Szent István tiszteletére -, de előtte rendeznek egy bemutatkozó látogatást. Reggel 9-re ment a suliba, ahol egy órás ismerkedés lesz – szülők nélkül. 

Emlékszem a ’80-as évek elején, amikor szeptemberben először szorongva bementem az újpesti Erzsébet utcai általános iskolába a kis Parány Petimmel a zsebemben. 

Rettenetes nagy felfordulás volt, millió gyerek, zaj káosz, sokk. senkit nem ismertem, teljesen elveszettnek éreztem magam. már kezdtem volna pánikba esni, amikor egymás mellé kerültünk az egyik új osztálytársammal, akit szintén elkísért a kedvenc Parány Petije. Innentől kezdve picit könnyebben mentek a dolgok, már volt egy pajtásom. 

Nos, a 2010-es évek Svédországában semmi ilyen jellegű trauma nem fenyegeti a 6 éveseket. Hónapokkal ezelőtt elkezdték szisztematikusan felkészíteni a gyerekeket az iskolakezdésre. 

Tavaly év vége felé le kellett adnunk három iskolát a preferencia sorrend megjelölésével – természetesen online. Mi eléggé aggódtunk, hogy a gyermek jó iskolába fog-e majd kerülni. 

Nézegettük Stockholm város hivatalos honlapján az összes környékbeli iskola értékelését, az összehasonlító táblázatokat, a szülői véleményeket. 

Legnagyobb megdöbbenésemre a bennszülött, gyermekpszichológus szomszédunk rövid informálódás után simán megadta a legközelebbi állami iskolát, mint első számú jelöltet. 

Mi is követtük a példáját, és fel is vették oda a csajokat. Mivel ők a legjobb barátnők, a feleségem megkérte az iskola rektorát, hogy kerüljenek egy osztályba. ennek semmi akadálya nem volt. 

Egyébként az ovis csoportjából vagy nyolcan fognak ugyanabba a suliba járni, és a pedagógusok stratégiailag úgy osztották el a gyerekeket, hogy a legjobb haverok egy osztályba kerüljenek. 

Ezen felül az elmúlt hónapokban többször találkoztak a környékbeli ovisokkal, akik szintén ebbe az iskolába fognak járni, hogy együtt bandázzanak, ismerkedjenek egymással. (...) 

A nulladikosok teljes névlistáját böngészve láttam, hogy lesz egy Szabo családnevű kislány az évfolyamban. Gyanús, hogy Emilie-nek nem kell majd egyedül magyar órákra járnia és lesz egy bűntársa a magyar nyelv megreformálásában. 

Ezen a területen már egyébként igen jól halad. A rasszista cigánykerék be sem került a szókincsébe, mert átkeresztelte vidámkerékre. Mennyivel kedvesebb ez így. A négercsókra még nem talált ki semmilyen PC elnevezést, de talán csak azért, mert azt itt mums mums-nak (nyam-nyam kb. magyarul) hívják.” 

A teljes írást itt olvashatjátok el.

Kapuzárási pánik külföldön 

A middle crisis előbb vagy utóbb alighanem mindenkit elér, nincs ezzel másként a Made in Austria blog szerzője, Gaben sem, aki a következőképpen dolgozta fel ezt az élethelyzetet.

„Ezt a történetet ott kell kezdenünk, hogy „first world problemnek” tűnik vagy sem, közel a 36-hoz, 2017/18 tél közepén kőkeményen rám jött a midlife crisis, ami - így utólag - nagyjából 3 (agyb*szó) okra vezethető vissza: 

1. ok: az itteni közeg és a kollégák 

Mint már mondtam, lassan 5 éve Ausztria egyik legszebb (és „sajnos” egyik legjómódúbb) környékére vezetett az élet. Salzburg-Land, mint megye, nem csak hogy DURVÁN übereli Salzburg városát, de Ausztria jó részét is. 

Először is, több mint 10 olyan tó van 50-70km-en belül, hogy arra nincsenek szavak. 

Másodszor, az előbbiből fakadóan ez még Ausztrián belül is pénzesebb környéknek számít, ergo az itt lakóknak nem éppen a gázszámla átalánydíj különbözeti díjának befizetése okoz problémát...

Nem.

Sőt... pont ellenkezőleg. 

Bár Ámerikában a nagybetűs AMERIKAI ÁLOM már rég a sci-fi/TV-s szappanopera kategóriába esik, az itteni huszonéves kollégáim egész télen az alábbi gondokkal küzdöttek: 

Tibor 1: - miután sikerült a 24 évesen kp-ra megvett (használt) 120d BMW-t az első hóval „driftelés” közben tetőre - és ezáltal gazdasági totálkárra - tenni, emberünk kicsit megzuhant.

...nagyjából 5 napig.

Aztán vett helyette - persze hogy ismét kp-ra - egy összkerekes 120xd-t 4,5-6 milla közti áron, meeee az első is tetszett neki, ez meg még a havon is bírja... (...) 

Tibor 2: 27 évesen 1 hetes 2 személyes portugál nyaralás (~600 e Ft) majd 2 hetes amerikai körút (~1 misi) után vett egy Jet-ski-t.

Mert az fasza...

...ja és utánfutóval együtt persze, hogy legyen mivel húzni.

Nem, nem távirányítós :-P

...és most jön a „súlya” az egésznek - mindezt kb 8 hónapon belül...

...plusz az apró ugye, mint pl. egy 600 eurós Shoei GP sisak mert az „qualitativ” meg „hochwertig” és a kis spoilerekkel legalább fél másodperccel előbb ér a Sparba a reggeli zsemléért ;-) (...) 

Tibor 3: 26 évesen gyerek és bérelt lakás mellett az asszony új Fiestája és a családi pár éves kisbusz mellé beszerzett 2db MX5-ös Mazdát. 

...mondom kettőt. 

Nem, szintén nem távirányítós egyik sem :-P

„Hogy minek 2?”

- na ha ezt kérded (mint én), látszik hogy te sem a jóléti nyugaton születtél. :-P

„Azééé meee 1 kell játszósnak széttaposni meg télen az első hóban csúszkálni,

a másikat meg „építi”/pimpeli rogyásig: Bilstein futómű, Garrett turbó, slick-gumik....

...apa legója a hétvégére...” 

Az itteni 30 feletti korosztályról meg ne is beszéljünk, mert annak a FELE építkezik. Nem lakást vesz, 150-300 000 euróért, mert az a proliknak való, hanem építkezik. 

Itt. 

Itt, ahol egy telek, egy 3 házas tanyasi kukoricaföld peremén IS 30 millától indul.

plusz a tégla, a cement, a „hochwertiges” ablak stb... 

...tudom, OK, hitel, de könyörgöm, számoljunk már: 250 000 euró (egy fél ház) havi törlesztője 1200 euró, 35 évre, MOST, a 0%-os kamat mellett is, és akkor még nem evett a paraszt semmit, nem fizetett rezsit, és még az 1,99-es lámás bor is kimaradt... (...) 

Ha valaki bevándorolt magyarként ilyen közegben mozog nap mint nap, előbb-utóbb óhatatlanul Őt is elkapja a „csordaszellem”, avagy a „le ne maradj a többiektől” feeling. (...)

2. ok: az otthon maradt haverok

Tudom, tudom, a fészbuk meg a haverok 10 perces összefoglalói mindig csak a Best of részeket tartalmazzák egy ember életéből, és az időintervallum is nagyobb (~5 év) mint az osztrák kollégáknál, de a matek vége a dobogósoknál mégis ez: 

Haver 1. helyezett: 30+ millás családi ház építés folyamatban + 2 használt közép kategóriás kocsi

Haver 2. helyezett: 15-20 millás új építésű lakás + 5 millás kocsi + éves nyaralások stb.

Haver 3. helyezett: ~10 millás lakás + 2-3 millás kocsi, stb. 

3.ok: a téli- otthoni-bezárt agyalás 

Ausztriában március elején 4 hónapja tél van, ami a „nem létező” globális felmelegedésnek hála a 2010-es évek végén vidám hóemberépítés és forró csoki helyett többnyire ködöt, esőt és D vitamin hiányt jelent :-P 

Igen, az utóbbi 2 faktort még ki lehet küszöbölni valami 2000 méter feletti sí-Hüttében, de:

a; az nem olcsó mulatság, főleg 2 személyre, + pályabérlet + odajutás + kaja, legalább egy 100-as (euróban)

b, tökmindegy mi-mennyibe kerül ha nem tudok síelni :-P

c, Úgy hogy 3 hónapja nem láttam a napot, még ha lenne is kedvem "síelés" címen egy hüttében sörözni, az átlag oszták-téli szürke, nyirkos, hideg nyálban épp annyi kedvem van kimozdulni, mint a Rogán családnak a tömegközlekedéshez... :-P (...) 

36 éves koromra sikerült összeszednem egy anno 4 éves használt Corsa-ra, meg egy 7 éves Speed Triple-re valót, plusz 4-5 havi fizunyi megtakarítást. 

...ha most azt mondod „a fasznak picsog ez itt”, mikor én az albérletet is nehezen fizetem, amolyan „gondolatébresztő történelemleckeként” közlöm az alábbi tényeket: 

 - öregapám is (bánya)mérnök volt és kb 35 éves korára felhúzott egy 4 szobás családi házat saját telekre a '70-es években és vett egy ÚJ felső kategóriás kocsit - egy #1500-ös Zsigát#

 - faterom szakmunkás volt és szintén kb 35 éves korára felhúzott egy 2 szintes családi házat és vett egy ÚJ alsó közép kategóriás kocsit a '90-es években,

...míg én, majdnem 2 diplomás, külföldön dolgozó mérnökként albérletben lakom, vettem egy használt verdát és nincs pénzem még egy 1 szobás Tatabánya külső-i 40 éves panelra sem... (...) 

mit tehetsz?: 

A; Engedsz a média sulykolta „lila akác köz”-ös álomképnek / társadalmi elvárás nyomásának és bár tudod - vagy legalább érzed - hogy neked ez esélytelen teher, mégis beállsz a mókuskerékbe:

 - Felveszed te is a provident kamatú lakáshitelt 30 évre,

 - hogy fizetgesd a törlesztőit egy pecónak,

 - aminek a részletét a bank 10-15 év múlva majd megtriplázza „kamatkorrekció" címen,

 - de „legalább még mindig a sajátodat fizeted” (még 25 évig),

 - még 2 infarktussal + 1 válással + 1-2 emigrálással később is,

(...apró betűben mindezt egy müncheni penészes pincelakásból)? 

B; 36 évesen nyomsz egy Michael Douglas féle Összeomlást és vasaltingben péppé vered a büfés nénit egy kedd reggel mert nem adott sonkás szendvicset? 

...vagy C; rábólintasz a Kevin Spacey-féle Amerikai szépség forgatókönyvére, mert belátod, hogy ha az életed feléig, INGYEN eddig csak gyorshajtási csekket kaptál a sorstól, akkor valószínű:

 - hogy a B-oldalon se jön a hollywoodi happy end-es fordulat

 - sosem éred utol se öregapád se a faterod,

 - sőt még a mázlista haverjaid se, mert sosem lesz saját házad, se saját, kifizetett új építésű társasházi lakásod...? 

Lehet hogy épp itt az ideje, hogy beleszarj mindenbe egy „egyszer élünk” kurjantással és önmegvalósíts míg a nejed vagy a szomszéd agyon nem lő? 

...Nos... A C-verzió valahogy szimpatikusabb.”

Hogy mi is lett ez a C-verzió, az az eredeti bejegyzésből kiderül.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.