Külföldön élve az ember sokféle kultúrával találkozik a helyin kívül is. Olli mai posztja nem csak ezért érdekes, hanem mert segítségével bepillanthatunk egy sokunk számára ismeretlen kultúra egyik legnagyobb eseményébe, kicsit megismerhetjük a kulisszatitkokat is. Németországban járunk tehát, méghozzá egy szír esküvőn, ahol sajnos fotókat nem lehetett készíteni, de maga a történet is nagyon érdekes.

„Amit a családról tudni kell: 2015-ben érkeztek 4 gyermekükkel. A férj rendőr volt, a feleség tanárnő, a gyerekek pedig magániskolába jártak, ahol angolul tanultak. 

A lakás, amiben laknak, két szemközti lakás egybenyitva, amit korábban egy faölelgető típus bérelt és rettenetesen lelakta, de a család gyönyörűen felújította, és anyagi lehetőségeikhez képest berendezte. 

Plusz információ, hogy a feleséggel együtt járok nyelviskolába, mindketten túl vagyunk a B1-es vizsgán, most csináljuk a B2-est. A feleség sokat segített a megítélésemen, mert a csoportban én voltam A magyar. (Magyar-szerb határ, gondolom nem kell részleteznem.) Húsz, a magyar határt megjárt menekült között nem volt könnyű a beilleszkedés. 

Május 10. csütörtök

A ház előtti kertben bogarásztam, amikor megálltak a nagy autók, és elkezdték hordani a sörpadokat, asztalokat. Megkérdeztem, segítsek-e. Elfogadták. Nagyban pakolunk, amikor megkérdezem, hogy milyen buli készül? Hát lakodalom... Gyertek Ti is! Péntek este 18:00-kor lesz. 

Hát ugye ez mifelénk egy meghívóval kezdődik, amit hónapokkal előtte kiküldenek, hogy legyen az embernek ideje felkészülni. 

Mit vegyünk fel???? A Google nem volt nagy segítség, mert lövésem sincs mennyire tartják be a vallási szabályokat. Kendőt hordanak, meg nagykabátot. De ebből sok nem derül ki. 

Eszembe jutott, hogy általános iskolai osztálytársam egy szaúdi palihoz ment hozzá, és ott is élnek. Gyors üzenetváltás szerint valami kendőt vegyek fel, és a lányaim is, valamint ne menjek szoknyába, és trikóban. Egy blúz, egy farmer bőven elég. El fogják nézni, ugyanis ha meghívtak, akkor „családtag” vagyok. 

Május 11. péntek reggel 

A nagy nap. Izgulunk, ugye? Jön a fodrász, a sminkes, a fotós, őrültek háza van... legalábbis így néz ki egy klasszikus magyar készülődés. 

Itt kérem semmi. Csend és hullaszag egész nap. 

Délben jön a feleség, hogy egy kis segítséget adjon. Megkért, hogy kendőt csak lengén tegyünk fel, és a párom csak akkor jöhet, ha a férjem. Fényképezés tilos, és a szertartás alatt még a legyet is le kell csapni. 

Kérdeztem, hogy Hanannal mi van? Elkészült már? Nem, 17:00-kor kezdik el ketten. Anya és lánya. Hanan ma egyedül van, ez az utolsó napja a családdal gyermekként. Hm... 

A 16 éves kamaszlányom két órát vacakolt a hajával, amikor is elkészült vittem a kendőt. :) Ha két órával hamarabb viszem, két órával tovább hallgathatom a nyűgjeit. 

Az érkezés 

Indulunk. Tíz métert kellett megtenni, hisz a szomszédaim. A ház előtt csak férfiak vannak. A középső fiú jön értünk, hogy felkísérjen a lakásba. 

Mint írtam, két szemközti lakás az övék, ami középen össze van nyitva. Az ajtókban egy férfi állt és a felesége nikábban. (Csak a szeme látszik.) Intenek, a férfi balra, mi lányok jobbra. Hát, oké, legyen. 

Ajtó becsuk mögöttünk, és a döbbenet...

Rövid szoknyás, csini frizurás bombázók ékszerekben táncolnak Justin Bieberre.

Azok a lányok, akiket én hónapok óta tokától-bokáig csuhában és kendőben láttam csak. Jöttek ölelkeztek, pusziváltás, volt minden. 

Elkísértek a két lakással közös helyiségbe, ahol a földön volt megterítve. Svédasztal? Szégyellem bevallani, de mivel semmit sem ismertem fel, rávágtam, hogy basszus most ettünk. 

Sebaj, majd később. 

Kommunikáció 

Na, az alig van. A meghívottak között volt a némettanárunk, így vele tökéletesen elbeszélgettünk. Ő világosított fel, hogy itt a nők 90%-a nem járhat iskolába, az anyanyelvükön kívül semmi mást nem beszélnek. 

Közben Viberen írogat a férjem, hogy mizu? Hát én írtam. Engedéllyel mehetünk a svédasztalhoz, engedéllyel mehetünk ki a lakásból, és nincs pia. 

Ő meg küldi a selfiket a piákról, a vadi új haverjairól, és a szamorodniról, amit csak miatta vett a büszke apuka! És akkor megy cigizni, amikor akar. Ja, és éjfélkor kecskét fognak áldozni. 

Indulunk a szertartásra a hátsó kertbe. Mi voltunk az elsők, akiket elkísértek a helyünkre, a hátsó sorba a legszélére. Hm… 

Hábáláblááábblááá hajlongás, hábálábláblá hajlongás... Semmit se láttunk a legvégéről és a legszéléről. Mi voltunk az utolsók, akiket visszakísértek a lakásba, és mivel dög meleg volt, elfelejtettem a kendőt visszarakni, így gyorsan jött egy nikábos nő, és rám húzta, de úgy rendesen. 

Eldobják a láncaikat 

Ismét külön buli. Közben kérdeztem az örömanyát, hogy hát kérem lesz itt polgári esküvő is? Mert akkor vezetek és nem iszok. Ja, nem, itt alapból nem ihatsz, és nem kell semmi féle polgári esküvő. Az csak papír. Ja, de milyen drága papír, ha jön a gyerek, vagy bármi egyéb. 

Három órája meghaltam egy cigiért. A tradicionális szír zene meg rettenetesen bántotta a fülem. De elképesztően jó volt nézni, ahogy ezek a nők szó szerint eldobják a láncaikat, és szórakoznak. 

Végre, megjött a menyasszony!!!!!!!!!!!!!!!! 

Átlagos fehér esküvői ruha, ékszerek, smink és konty. Ennyi? Azért ennél többet vártam. Valami helyit, valami szírt, valami kulturálisat. 

Cipő ledob, modern zene be, aztán nyomja a táncot. Az a 19 éves kislány, aki mindig kis visszahúzódó, szolid kis mimóza. Döbbenet... 

Jön a férj 

Táncolgatás, beszélgetés, egyszer csak az ajtónálló nikábos csajszi berohan, hábálá hábálá, és rögtön mindenki kapta fel a balonkabátot, a kendőt és zoknit húzott a szandálra. Mi is magunkra húztuk a kendőt és vártuk mi fog történni. 

Hát jön a férj, és amolyan menyasszonytánc-féle arra a rettenetes zenére. Persze betódult a másik lakásból a sok piás pali, kellő távolságot tartva a feleségeiktől. Az uram meg vigyorog, mint a repedt bugyi, hogy én most aztán nem hordom a gatyát, és kuss a nevem. :)))) 

A táncnak vége, a palik elmennek, a csajok vetkőznek, Shakira énekel. Eszembe jutott, hogy vannak gyerekeim, akiknek este 11-kor szigorúan aludni kell menni. 

Kaptam egy nikábos nőt, aki lekísért, és hazamehettünk. Írtam az uramnak, hogy én itthon vagyok. Végül is ő is elköszönt, mert nehogymá’ az asszony egyedül legyen na! 

A férfiaknak mindent szabad volt 

Aztán otthon ő is mesélt. Nekik mindent szabad volt. Inni, cigizni, fényképezni, pornóvideókat cserélgettek egymás között stb... He? A muszlimok? Igen. 

Panaszkodtak, hogy az asszonynak mennyi joga van egy házasságban. Basszus, boldoggá kell tenni. Persze az én drága férjem rohadtul együttérző tud lenni, csak hát más a boldogság mérő a két kultúrában. 

Az ifjú arának a nyelviskola be is fejeződött, mert a férje nem engedi. Mostantól a háztartás lesz az ő boldogsága. 

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy megszerették a páromat, tisztelettel fogadták, és nyugtázták, hogy a magyarok igenis jó emberek, szerethető nép vagyunk, és a szamorodnival bevágódtunk náluk. 

A spicces férjem poénkodott is gyorsat, hogy milyen más lehetne az életünk egy ilyen vallással, én meg gyorsan rávágtam, hogy boldogtalan vagyok, dolgoznom kell, iskolába járnom. Mi lenne, ha többet dolgozna, én meg nem, és szülnék még gyorsan vagy hármat. 

Nyugtáztuk, hogy jó nekünk minden úgy ahogy van. 

Összességében jól éreztem magam. Csak sajnálom azt a kislányt, hogy a házasságával a mi általunk ismert élete el is lett ásva.” 

(Fotó: pixabay.com/kgorz)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.