Nagy utat járt be Iván (akinek legutóbbi posztját itt találjátok), amíg Németországból eljutott Németországba és ebbe a sok évet felölelő útba belefért Magyarország mellett pár év Ausztria is. Vajon miben jobb Németország, mint mondjuk a lassan balkáni nagyvárossá lett Bécs? Ez is kiderül a posztból.

„2004-ben éltem először Nyugat-Európában, amikor egy évet tanultam egy észak-németországi egyetemen. Amikor kimentem, már felsőfokú volt a németem, e nélkül nehéz is lett volna érteni a bonyolult gazdasági összefüggéseket, na meg vizsgázni szóban és írásban. 

Nagyon más idők voltak, mint a mostaniak, akkor még alig mentek magyarok külföldre dolgozni, nem volt kitaposott, széles út, az itteni/ottani ügyintézőknek, egészségügyi dolgozóknak, hivatalnokoknak is teljesen új volt a szituáció, nehéz volt például megérteniük, hogy Magyarország május 1-től már az Unióhoz tartozik, és ebből számos kisebb-nagyobb bonyodalom adódott. 

2017-ből visszatekintve azok voltak a boldog békeidők, sok-sok naivitással nyugati és keleti oldalról egyaránt. Németországba kikerülve széleskörű fogyasztói társadalmat láttam óriási kínálattal, jól szervezett, okosan kitalált, néhol ugyan túl merev rendszereket, jómódot és elégedett embereket. 

Amikor dolgozni akartam, minden gond nélkül találtam magamnak munkát (diákként ez viszonylag egyszerű). Tudtam, hogy egy nap még itt fogok élni. 

Multi után a „világbéke” 

Hazatérve, diploma után engem is beszippantott a modern falanszter, a multis világ. Éveket húztam le több multicégnél is, amit utólag sajnálok, mert észrevettem magamon, hogy nem fejlődök. 

Jól kerestem, elvoltam, használtam napi szinten nyelveket, tettem a dolgom, de nem voltam boldog. Tudtam, hogy sokkal több van bennem annál, mint hogy mások érdekeit kiszolgálva, modernkori rabszolgaságban töltsem életem legszebb éveit. 2010-ben felmondtam és elhatároztam, hogy valami teljesen újba kezdek. 

Úgy döntöttem, nem fogok többé irodában dolgozni. Némi keresés után sikerült felvetetnem magam egy kertészetbe, ahol kertgondozást, kertépítést csináltunk. Élveztem az egész napos szabad levegőn való mozgást, a kellemes esti fáradtságot és a vicc az volt, hogy pontosan ugyanannyit kerestem, mint a legutolsó multinál. 

Azon nyomban megszűnt mindenfajta stressz, fejfájás, idegesség. Ahogy az egyik ottani srác megfogalmazta, „ez a munka maga a világbéke”. És valóban. 

Svédország helyett Németország 

Pár hónap kertészet után elkezdtem külföldön nézegetni hasonló témakörben és találtam egy dél-svédországi állást. Gyors CV küldés, angol telefonos interjú és már meg is egyeztünk. 

Én aztán meglehetősen racionális típus vagyok, de akkor azt kell mondjam, valahogy mégsem „éreztem” a dolgot, ezért pár nappal indulás előtt visszamondtam a lehetőséget. 

Tudni kell rólam, hogy közgazdász vagyok (van egy másik szakmám is, de az most irreleváns), és imádom a pénzügyeket, tőzsdét, befektetéseket. Nagyjából napi 24 órában ez pörög a fejemben, akkor is, ha épp valami mással foglalatoskodom. 

Tehát vissza a kertekbe, a nyugalomba. De nem igazán szeretek tartósan a komfortzónámban tartózkodni, úgyhogy elkezdtem szépen német nyelvterületen pénzügyi állásokat nézni. 

Nem tartott soká és találtam egy nekem tetszőt Németország egyik legfontosabb pénzügyi intézményénél. CV repül, pár hét múlva behívó interjúra, aztán repültem én is. 

Akit az eurozóna pénzügyi központjába esetleg hasonló állásba hívnak, az alaposan készüljön föl, én egy sokfős bizottság előtt voltam, meglehetősen komoly, többnyelvű szakmai interjún, olyan komplex pénzpiaci problémákról kellett velük beszélgetnem, amit magyarul is nehezen tudnék elmagyarázni. 

Jó móka volt azért és jól is sikerült, igen jó visszajelzéseket kaptam. Pár héttel később kiderült, hogy sajna nem engem választottak, amit akkor meglehetősen szomorúan vettem tudomásul, persze ugye én voltam az, aki többé nem akart irodában dolgozni. 

De sebaj, mert nagyjából ekkorra fogalmazódott meg bennem, hogy akkor talán azzal kellene foglalkoznom életem további részében, ami valóban érdekel és örömet okoz. 

Akkor jöjjön a saját üzlet! 

Elkezdtem építeni a saját businessemet, mindenekelőtt rengeteg tanulással és még több tapasztalatszerzéssel. Így telt el 2012. Szerencsére ez a dolog abszolút nincs földrajzi helyhez kötve, a világon bárhonnét működik, csak internet kell hozzá, tudás és tőke. 

Azt viszont tudtam, hogy nem szeretnék hosszú távon Magyarországon maradni, mert az országnak gazdaságilag nincs jövője. Ez 2011 után már a napnál világosabb volt.

Következő évben adódott egy lehetőség Ausztriában, egy részmunkaidős fizikai munka, amit nem bántam, mert jól kiegészítette a saját üzletem szellemi leterhelését. 

A következő lépés: Ausztria 

Először csak heti 2-3 napot ingáztam Bécsbe, majd jött az ötlet, hogy egyszerűbb lenne kiköltözni. És lőn. Ausztriáról már írtam posztot, ami inkább pozitív hangvételűre sikeredett, mert Magyarország után Ausztria egyértelműen pozitív élmény. Viszont nyugatabbról nézve már nem ilyen rózsás a kép. 

A családom egyik része egyébként Bécsben él, egy másik része Burgenlandban, ezért ezt a két régiót meglehetősen jól ismerem. Sok osztrák ismerősöm, barátom, sőt családtagjaim is vannak. Hááááát, nem vagyok tőlük elragadtatva. 

Bécsben és Burgenlandban valami elképesztően igénytelen paraszt-németet beszélnek, aminek az eredeti nyelvhez nem sok köze van. Nekem a bécsi éveim alatt konkrétan sokat romlott a németem, persze csakazértis a legszebb kiejtésemmel kommunikáltam mindenkivel. 

Bécs, a balkáni nagyváros 

A nyelvnél számomra jóval nagyobb problémát jelentett a gondolkodásmód. Az osztrák fővárosba folyamatosan áramlik be Kelet-Európa, ennélfogva ma már sokkal inkább olyan, mint egy balkáni nagyváros. 

Nem a külső dolgokra értem, mert tisztaság van és rend, sokkal inkább a mentalitásra és a kultúrára. Egy turistának vagy csak rövid ideje ott tartózkodónak ez nem fog feltűnni, viszont ha minden nap köztük vagy, érted őket tökéletesen, akkor elég hamar kibújik a szög a zsákból. 

Talán Ausztria nyugati fele más lehet, viszont ez a bécsi rész mentálisan abszolút Kelet-Európa. Szebbek ugyan a díszletek, jobban megkomponáltak a rendszerek, de az alapvető mechanizmusok a társadalom többségének a fejében sajnos ugyanazok, mint odahaza.

Én az itt tartózkodásom alatt azt tapasztaltam, hogy az országban folyamatosan nő az idegenek elleni uszítás (mielőtt valaki, ez nagyjából 2013-2014, ekkor még nem voltak menekültek a láthatáron, legalábbis nem tömegesen), miközben egyre jobban szakadnak el az európai értékektől. A folyamat tökéletes megkoronázása lesz egy új FPÖ-kormány. 

Ausztriában tartózkodva volt több munkahelyem is, jobbára fizikai munkák, volt részmunkaidős, és teljes idős is, nem mellesleg megtanultam 2 teljesen új szakmát. 

Mivel az elsődleges célom a saját üzletem felépítése volt, ezért komolyabb állásra nem pályáztam, inkább olyan tevékenységet végeztem, ahol a lehető legkevésbé kell ott lenni agyilag, hogy maradjon kapacitásom a valóban fontos dolgokkal is foglalkozni. Az itt töltött bő 2 év alatt igazából csak a saját céljaimra koncentráltam. 

Miután lejárt a lakásra kötött 1+1 éves szerződésünk, valahogy nem tudtam érvet felhozni amellett, hogy miért kellene még ott maradnunk. Elképesztő, de egyetlenegyet sem. Úgy éreztük Ausztriából kihoztuk a maximumot, ideje továbblépni. 

Az anyagi függetlenség elérése 

Tavasz folyamán döntöttünk és egy pillanatig sem volt kérdés, hogy Németország lesz a befutó. Amin még én is meglepődtem az az, hogy sikerült találnunk Bécsből neten keresztül egy hiper-szuper lakást, anélkül hogy egyszer is láttuk volna élőben, pontosan ott, ahol akartuk, ezúttal Dél-Németországban. 

(Természetesen provízió, vagy bármilyen extraköltség nélkül, én ezt elvből nem kultiválom. Aki csak egy minimális szinten is ismeri a német ingatlanpiacot, az tudja, hogy ez nagyjából az isteni csoda kategória.) 

Az erkélyünkről látni a svájci dombokat, mögötte a havas csúcsokkal. Ami a legjobb: itt lenn délen sokkal lazábbak a németek, az időjárás pedig a szabvány németországi esős-borulthoz képest valami egészen fantasztikus. Sok-sok napsütés, kevés csapadék, még télen is viszonylag enyhe klíma. 

Időközben az üzletem is eljutott végre oda, ahova mindig is szántam. Most már német szinten is nagyon komoly bevételt biztosít számunkra heti mindössze 1-2 óra elfoglaltsággal. 

Nyilván ehhez kellett az elmúlt évek idő- és anyagi ráfordítása is, de a befektetések általában így működnek, jó esetben exponenciálisan nő a hozamuk. 40 éves koromra terveztem elérni az anyagi függetlenséget, kicsit azért előbb sikerült. 

(Anyagi függetlenség: az az állapot, amikor többé már nem kell dolgoznod a pénzért, mert a befektetéseidből befolyó havi összeg meghaladja a kiadásaidat. Gyakorlatilag tökéletesen szabad vagy, nem függsz senkitől és semmitől.)

Normális ország egy nem normális világban 

Németországról rengeteget tudnék írni (de talán majd egy másik alkalommal, ha lesz hozzá kedvem). Ha a 2017-es Németországot egyetlen szóval kellene jellemeznem, azt mondanám: normális. Egy nem normális világban normálisnak maradni, nem kis dolog. 

Számunkra megfizethetetlen az a nyugalom, stressz mentesség, ami itt van. Ez az, amit az ember nem kap meg Magyarországon, vagy egy tetszőlegesen választott európai nagyvárosban, akármennyi pénze is van. 

Csak egyetlen adalék még Németországhoz: inkább vicces, vagy éppen szomorú, amikor Magyarországon és még sok más helyen is azt gondolják, hogy itt 60 darab menekült dolgozik az egymillióból. 

Az emberi sötétség persze határtalan, az utóbbi néhány év pedig sokak agyában már egy alternatív univerzumban játszódik. Nos, a témában a valóság.

Ha valakit nem zavar a magyar mentalitás, szereti, ha sok honfitársa van a közelében vagy nem képes a családjától, a szülőföldjétől hosszútávon elszakadni annak Bécs jó választás lehet, viszont aki egy másfajta, sokkal inkább EURÓPAI kultúrára és civilizációra vágyik, annak mindenképp Németországot javaslom.” 

HÍRMONDÓ

Állások, ha nem beszélsz túl jól nyelveket

Egy kivételével ma olyan külföldi állásokat kerestünk, amelyekhez már minimális nyelvtudás is elég lehet, szóval érdemes keresgélni. De melyik a kivétel?

Kirúgták a hazatérőket megszívató program igazgatóját

A Vállalkozz itthon, fiatal! program finoman szólva sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mi több, akadt olyan résztvevő, aki csak ennek a kedvéért tért haza Hollandiából, mégsem kapott egy fillért sem. Mindez a program igazgatójának állásába került.

A kormány szerint ahányan elmennek, annyian haza is jönnek 

Ismét téma volt a Parlamentben a kivándorlás, ezúttal a Jobbik emlegette fel azt az általunk is megírt felmérést, mely szerint mintegy 370 ezer ember tervezi a határátkelést. A kormány szerint nincs gond.

Vágyálmokkal etetnek 

Csak az őszinte tájékoztatást kerülik a Brexit ügyében mindkét nagy brit párt (a kormányzó konzervatívok és az ellenzéki Munkáspárt) politikusai. Nem csoda, hogy a választópolgárok nem tudják, hogy igazából mire szavaznak június 8-án.

Ahol a csapból is sör folyik 

Azt gondoltad volna, hogy a németek, esetleg a csehek a listavezetők sörfogyasztásban? Hát nagyon nem. A magyarok a TOP10-be azért befértek.

(Fotó: pixabay.com/Public_Domain_Photography)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.