Miközben az utóbbi hónapokban állandósultak a magyar munkaerőhiányról szóló panaszok, szinte nincs nap, hogy ne érkeznének a hírek arról, éppen melyik szakmában nincs elég ember (legyen az építész, vagy IT-s, és akkor ne soroljam tovább), arról szinte semmit nem hallani, hogy Magyarország miként próbálna előnyt kovácsolni a külföldön élők tapasztalatából, tehetségéből.
Egyre nehezebb építészt találni Magyarországon, amiben közrejátszik a tömeges ingatlanfejlesztés, de a hiányt a fiatalok elvándorlása és a hatvan felettiek többségének nyugdíjba vonulása tovább fokozza.
Csaknem minden harmadik magyar cég arról panaszkodik, hogy segéd-, illetve betanított munkást keres, minden ötödiknél kevés a diplomás is. A cégek tizede megfelelő képzettségű vezetőt keres.
A rendkívül stabil helyzetben lévő német gazdaság egyik legnagyobb problémája a jól képzett munkaerő hiánya. Van két olyan terület (a nehézipar és az informatika), ahol az átlagosnál is rosszabb a helyzet, nagyon várják a külföldi munkaerőt.
Ez három hír az elmúlt napokból, ami közös bennük, hogy szerintem elég pontosan mutatják be azt a szívóhatást, amit az erősebb gazdaságok kifejtenek a kevésbé fejlettekkel szemben.
Az agyelszívás, mint világjelenség
Messze nem csak magyar (vagy kelet-európai) problémáról van szó, az agyelszívás világjelenséggé vált, nem kivétel ez alól például Spanyolország sem, aminek ráadásul azzal is meg kell birkóznia, hogy befogadóországból kibocsátóvá vált, magyarán míg pár évvel ezelőtt inkább célország volt, az elmúlt években már inkább elfele mentek onnan, és nem csak a korábban érkezettek, de a spanyolok is.
A spanyol dráma legalább akkora, ha nem nagyobb, mint a magyar: míg az országot elhagyók egy része a korábban érkezettek közül kerül ki (akik a romló gazdasági környezet miatt döntöttek a hazatérés mellett), addig a spanyol határátkelők között rengeteg a diplomás fiatal.
Közülük nem kevesen gazdasági kényszerből mentek külföldre munkát vállalni, míg akadtak olyan szerencsések, akik önként választották a határátkelést, például azért, mert új szakmai kihívásokat kerestek.
Utóbbiak közé tartozik Fernando Fernández-Monge, aki jelenleg a Harvardon dolgozik, egyébként pedig államigazgatási szakértő. Ennél azonban a mi esetünkben fontosabb, hogy társalapítója a Spanish Global Professionals Networknek, azaz a spanyol szakemberek világhálózatának.
Dráma minden szinten
Az El Paísban megjelent cikkében Fernando Fernández-Monge arról írt, micsoda dráma az agyelszívás a családok szintjén, ám emellett legalább ilyen fontos a gazdaságra és a társadalomra gyakorolt hatása is.
„Minden országnak tennie kellene az ellen, hogy azoknak is el kelljen menniük, akik nem akarnak” – fogalmazott, hozzátéve, hogy minden, hasonló helyzetben lévő országnak fel kell tennie a kérdést, hogyan képes elérni a külföldön élő tehetséges állampolgárait, hogy aztán képességeiket a saját gazdasága javára kamatoztassa.
Hiába vannak ugyanis jó, neves egyetemek például Spanyolországban, ha képtelenek elérni, és megtartani a tehetségeket, különösen a külföldön élő spanyolokat.
Az ausztrál példa
Pedig vannak jó példák. Ilyen például Ausztrália, ahol már jó ideje felfogták, mekkora jelentősége van annak, hogy elérjék, és valahogy bevonják a külföldön élőket a gazdasági életbe.
Ennek érdekében létrehoztak egy szervezetet, ami több millió, a világ minden táján élő és dolgozó ausztrált fog össze. Ezáltal a nagyon erős tudás- és erőforrást sikerült megalkotniuk.
A spanyolok is elindultak ezen az úton, több hasonló szervezetet is létrehoztak. Ezek egyike a Facultad Invisible (azaz a Láthatatlan Kar), ami egy 200 kiemelkedő spanyol szakemberből álló független think tank, azaz agytröszt. A tagok negyede külföldön él.
Az emberi tudás a legfontosabb érték
Emellett akadnak még más, hasonló szervezetek is, például az, aminek Fernando Fernández-Monge is társalapítója, a Spanish Global Professionals Network. A Harvard transzatlanti programjának igazgatója, a (mit ád Isten, spanyol) Manuel Muñiz szerint az ilyen szervezetek kulcsfontosságú szerepet játszanak az innovációban, az emberi erőforrások visszaszerzésében, általában véve a spanyol gazdaság versenyképességében.
„Egy olyan gazdaságban, ahol a tudás és az innováció a növekedés elsődleges motorjai, az emberi tőke az egyik legfontosabb érték. Felejtsük el az olajat és az építőipart, Spanyolországnak agyakra van szüksége” – szögezte le Fernando Fernández-Monge (tanulságos, nem?).
„Minden spanyol, bárhol éljen is a világban, a remény forrása országunk számára. Ha Spanyolország egyszerűen nem vesz tudomást róluk, akkor gazdagságának egyik legfontosabb forrását veszíti el” – tette hozzá.
Fernando Fernández-Monge szerint rá kellene jönni, hogy ami a szemünk előtt zajlik, már messze több, mint agyelszívás, az emberi tőke, tudás nemzetközivé válásáról van szó, ami egyben lehetőséget is jelent.
Itt lenne az idő elgondolkodni rajta, hogyan használjuk ki. Akár mi, magyarok is. Persze nem tudom, van-e erre nyitottság, akarat a mai Magyarországon, de immár jó ideje az az érzésem, vétek veszni hagyni azt a rengeteg tapasztalatot, tudást, amit a külföldön élő magyarok jelentenek.
Ti mit gondoltok?
A végére valami más
Van egy csúnya elmaradásom, méghozzá a Magyarország 2.0 pályázat győztesének bejelentése. Úgyhogy ezt most pótolom: a nyertes András, aki Finnországban él és az ottani tapasztalatait foglalta össze ebben a posztban, ezek szerint nektek is nagyon tetszően. Gratulálok neki, és hamarosan megy az elsőnek járó díj is.
HÍRMONDÓ
Ezekre kell majd figyelni az ingyenes roamingolásnál
Nyártól jön az ingyenes roaming Európában. Ami szuper hír, de azért nem árt figyelni, mert meg is járhatjuk.
Évente egy városnyi magyar tűnik el a munkából
Ez 40-50 ezer ember, egy részük külföldre megy, és ez egy ideig várhatóan nem is változik.
"A földeken fog elrohadni a termés"
Megkongatták a vészharangot a brit mezőgazdaságban, rájöttek, hogy nagyon fog hiányozni a (főleg kelet-európai) munkaerő.
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek