Van az úgy, hogy egy város elsőre sokkolja az embert, és azt gondolja, kizárt, hogy ő ott tudjon élni. Aztán eltelik egy kis idő, és megszokja, elfogadja (jobb esetben: megszereti) az adott helyet. Az eheti válogatás egyik posztjának helyszíne Amszterdam, amit a közlekedésen keresztül nézünk meg. Aztán ha már közlekedünk, megtesszük ezt Törökországban is, az útmenti megállókat véve górcső alá, végül punkoskodunk egyet Svédországban, mert az jó.

(Fotó: pixabay.com/hanspetersmits)

Kezdjük tehát Amszterdammal, ahonnan a dallamos nevű Huisje, boompje, beestje blog szerzője jelentkezett, aki négy éve ismerkedett meg a holland várossal, és az első találkozás nem sikerült túl jól.

„Amikor négy éve először jártam Amszterdamban, sokkolt a város. Egyáltalán nem tűnt élhetőnek, a millió őrült biciklivel, a keskeny utakkal, mindenütt víz, mindig esik az eső, parkolni nem lehet… ilyesmikre gondolok. Mondogattam is, hogy ez az a pontja a földgolyónak, ahol soha nem tudnék élni...

Amszterdam autóval

Mi tagadás, szokni kell. Kevés, szűk hely, sok eszetlen biciklis, akiknek csaknem mindenütt, mindig elsőbbsége van, a gyalogosokat mindenkor átengedjük. A parkolók mind széltében, mind hosszában kicsik. Először is mindenki tud tolatva beparkolni, vagy nem parkol, vagy megtanul. A kanálisok mellett nincsen korlát, a belvárosban mindig a víz melletti sáv a parkoló.

Alapvetően a 30 az 30, mivel elég sok a fekvő rendőr. Úgy vannak kitalálva, hogy kis sebességgel tényleg normálisak, de ha többel mész bizony leveri az autó alját nem kicsit. Alapvetően lassan közlekednek, kevés a koccanás és egyéb balesetfélék.

Amszterdam tömegközlekedve

Miután rájöttem, hogy sokfelé nem praktikus autóval menni, próbálgattam a tömegközlekedést is. Működik. Villamos, busz, metró, komp. Nyilván lassú, van, hogy nem jön időben, de tiszta. Az utastájékoztatás is jó, hiszen a sok turistának is kell tudni közlekedni. A 9292 nagy segítség eleinte, később tanulható, átlátható. Az ov chipkaart egy kifejezetten jó találmány és az egész országra érvényes, bárhol bármely közlekedési eszközre, ez megkönnyíti az utazást.

Amszterdam gyalog

Ez egy érdekes „utazás”. Igaz a mondás rám is, hogy még a wc-re is autóval jártam mindig. Itt ami fél óra gyalog, az nincs messze. Hiányzott a mozgás, ezért az utóbbi másfél évben sokat gyalogoltam.

Ez persze egészen más dimenziókat nyit meg az ember fejében. Az úton töltött idő kiváló a relaxálásra, a gondolkodásra, vagy éppen a nem gondolkodásra, a mostokban levésre. Ez a nagyon zöld, nagyon vizes, nagyon madaras város kiváló terep erre.

Megtanultam, hogy a ködös, borongós napoknak is megvan a maga szépsége, a szitáló eső is előbb utóbb megszokássá válik, és a tiszta párás levegőnek is megvan a maga előnye. A tél nem egyenlő a depresszióval, és lám, van azért itt is nyár, igaz kellett pár évet várni rá.

Amszterdam biciklivel

Ha most gyors közvélemény-kutatást tartanék a következő kérdésben: Mi jut eszedbe Amszterdamról? (spontán válasz, segítetlen válaszadás) – a top 10-es listán a bicikli a felső harmadban végezne. Még annak is, aki sosem járt itt. Miért? Mert nagyságrendileg nem egészen 800 000 lakosra 600 000 bringa jut!

Nagyon találékonyak a hollandok, funkcionálisan sokféle biciklit használnak az összehajthatóstól a gyerekszállítóig. Azután a bicikliparkolók, hát az is megér egy misét. A több emeletestől az úszó dokkig, és ki tudja, még mi minden. Már kezdem fényképezni ezeket is, mert sokszor hallatlanul ötletes megoldásokat produkálnak.”

A teljes posztot itt találjátok, olvassátok el azt is!

A török útmente titkai

Törökország nagy, és bár a repülés egyre olcsóbb, azért a többség még mindig autóval közlekedik akár az ország egyik végéből a másikba is. Ilyenkor persze útközben meg-megáll az ember, és rácsodálkozik, milyen pihenők is vannak. Ezt szedte össze sajátos stílusában az Isztambul info oldal.

„Útközben nem unatkozunk. Ha viszont mégis unatkoznánk, akkor ott vannak a parkolók. Egy olyan helyen, ahol több tízmillió ember közlekedik, ott a törökök a parkolást komolyan veszik. Ha másért nem is, de azért mindenképpen, mert a törökök szeretnek megállni, egy jó nagyot enni, teázni, kávézni, megint enni, aztán tovább menni. Csak hogy aztán majd olyan 100 km múlva ismét megálljanak, egyenek, teázzanak, kávézzanak, egyenek, és menjenek tovább.

Így még a legkisebb, legeldugottabb mellékúton is lehet találni útszéli parkolót. Néha egészen meglepőeket.

No, de a legfontosabbak mégiscsak a híres Isztambul-Ankara autópályánál találjuk. Mert itt halad a legnagyobb forgalom.

Kb. 25-30 km-enként van egy komolyabb megállóhely. Itt ne arra gondoljunk, hogy van egy benzinkút és egy éjjelnappali. Hanem egy kisebb (néha nagyobb) étkező és szórakoztató központ.

A legalapvetőbb az, ahol egy önkiszolgáló kifőzdét találunk. (...) Ami a legérdekesebb, hogy már ezeken a helyeken is (nevezzük őket alap-1-nek) nélkülözhetetlen a tipikus autópályabazár. (...)

E mellett találunk helyi dolgokat is (elvileg ez lenne az eredeti cél, de aztán az valahol elveszett). Úgy, mint mézet, cukorkát, csokit, sajtot, kolbászt, kenyeret, lekvárt, stb…

Csak aztán idővel átalakult úgy, hogy ha megyünk 800 km-t, akkor is ugyan azokat a mézet, cukorkát, csokit, sajtot, kolbászt, kenyeret, lekvárt és stb.-t lehet kapni, mint az első megállóban.

Viszont ami minden útmenti bazár elengedhetetlen részei az agyagedények. Erre vajon mi szükség lehet vezetés közben? (...)

Ő tehát az alap-1-s típusú parkoló. Ez az, ami mindenhol megtalálható. De a törökök sokszor ennél komolyabb megállókat is építenek. Főleg az Isztambul-Ankara autópálya mellé, ahol nemcsak autók milliói haladnak el, de a buszok is húszasával érkeznek.

Így időnként (nem túl ritkán) egészen komoly bevásárló központokat is találunk. Amellett, hogy itt tényleg lehet rendesen vásárolni is (Drágám! Otthon hagytuk a hűtőt!! Gyorsan veszek egyet..!), a fő szempont természetesen itt is az evés.

És persze, hogy a gyerek is végre kiugrálhassa magát.

Az érdekesség viszont, hogyha lemegyünk az autópályáról, akkor is megtaláljuk a fenti típusú autós parkolókat. Ők viszont már jobban hasonlítanak a környezetükre. Tehát itt már inkább találunk olyat, ami a helyi kultúrát képviseli.

Ezek a megállók néha kicsik, néha roppant hangulatosak. Néha pedig eldugottak. Mi egy olyannál szoktunk megállni, amelyik szinte egyáltalán nem látszik az út felől. Csak bemegyünk egy ösvényen a kunyhó mellett, és máris egy szökőkutas rejtett világ tárul elénk.”

Feltétlenül nézzetek el az Isztambul info oldalra is, mert az eredeti poszt hosszabb is és jó sok képpel illusztrált.

Punknak lenni Stockholmban

Svédországban szép lassan eltűnik a készpénz, szinte mindent bankkártyával fizetnek, persze akadnak kivételek (hol nem?). Egy ilyen kivételbe futott bele a Bezzeg a svédek! blog szerzője, bandirepublic.

„Vannak olyan kisboltok, ahol az ide vonatkozó szabályozás ellenére is meghatároznak egy összeghatárt, ami alatt nem fizethetsz kártyával.

A nálunk lévő sarki boltban – amit csak „a rabló” néven emlegetünk – is kint van a figyelmeztetés, hogy 30 korona alatt csak készpénzt fogadnak el.

Tegnap beugrottam venni valamit és 29-re jött ki a fizetendő összeg. Nem nagyon szeretek készpénzt hordani magamnál, de (...) mindig van nálam 200 korona.

Ettől viszont nem szívesen válok meg, úgyhogy számat húzva nem túl határozottan kezdtem átnyújtani az egyik bankjegyet a pénztárosnak, amikor előbújt belőlem a lázadó kelet-európai ördög és megkérdeztem, hogy esetleg fizethetnék-e mégis kártyával.

A csaj elmosolyodott, meghúzta a vállát s simán beleegyezett. Nos, ez a kis epizód ad egy kis betekintést abba, hogy milyen punknak lenni Stockhomban. Yeah!”

A teljes poszt itt található, de érdemes bandirepublicot olvasni ettől függetlenül is. :)

HÍRMONDÓ

Londoni találkozás Gyurcsány Ferenccel

Magyar politikusok előszeretettel látogatnak el a brit fővárosba, hogy ott is győzködjék kicsit a szavazókat. Legutóbb Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke, volt miniszterelnök járt arra, Andi pedig elment és küldött egy beszámolót, amit itt olvashatsz el. Elöljáróban annyit, hogy volt ott minden...

A szomszédok miatt lépnek ki a britek az EU-ból?

Nagy-Britannia főleg a kelet-európai gazdasági bevándorlók miatt lép ki az Európai Unióból, a brit állampolgárokat ugyanis jobban érdeklik szomszédjaik, mint a gazdasági kérdések - mondta Mitrovits Miklós Lengyelország-szakértő. Mondott még mást is.

Az angol a legnépszerűbb idegen nyelv Európában

Az unió tagországai általános iskolás tanulóinak több mint nyolcvan százaléka tanul legalább egy idegen nyelvet, az esetek többségében angolt – jelentette az Európai Unió statisztikai hivatala. További részletek itt.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!