Indonézia azért nem az az átlagos célország, legalábbis ami a magyarokat illeti, úgyhogy a mai poszt izgalmas lesz, hiszen úgy tekinthetünk be az ottani mindennapokba, hogy közben egy vállalkozás indításának, némi ügyintézésnek a részesei is lehetünk Indani jóvoltából (aki korábban is írt már onnan, az akkori posztot itt olvashatjátok el). Lássuk tehát, milyen is Indonézia, némi bürokráciával, és bizonyos élethelyzetekben a magyarhoz meghökkentően hasonló fordulatokkal.
Lassan letelnek a nyári szabadságok, ha valami szép helyen jártál, érdekes kalandban volt részed, vagy egyszerűen csak megosztanád az élményeid, ne habozz, írd meg és küldd el a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!
„Sokat gondolkodtam, hogyan is kezdjem ezt a posztot, pont, mint az első bejegyzés írása előtt. 2015 decemberében miután eltelt pár hét, hogy megérkeztem Indonézia, Lombok nevű szigetére és nagy izgalommal vártam azt a fél évet, ami várt rám, ahogy sejtettem, és mint kiderült, nem hiába. De minden várakozásomat felülmúlta, hihetetlen élmények, teljes szemléletváltás, sok új barát és egy hatalmas lehetőség.
Szóval most úgy érzem magam, mint fél éve, hasonló az újdonság varázsa és ami a legfontosabb, hogy nagyon élvezem, boldog vagyok. Ez sok mindennek köszönhető, de leginkább a „megvalósult álom” kifejezés jut eszembe, azt fogom csinálni itt, amit évek óta dédelgetek a fejemben, de Magyarországon sajnos nem tudtam volna megvalósítani.
Szerencsés, sorsszerű véletlenek sorozata és sokasága vezetett el eddig a pontig, meg azért úgy gondolom, hogy a lelkesedés is szerepet játszott. Az érkezésem utáni pár nap elteltével, tudatosan készültem fel arra, hogy hátha egyszer csak szembe jön egy olyan lehetőség, ami végül szembe jött.
Elkezdtem komolyan foglalkozni a nyelvtanulással, vettem egy szótárfüzetet, folyamatosan gyűjtöttem angolul, amikre szükségem lett volna indonézül és legkedvesebb helyi barátom (Eca) segítségével mostanra közel 600 szó, illetve kifejezés gyűlt össze és még jó néhány sasak szó (Lombok szigetének nyelve, amiből négy különböző létezik, és más szavakat használnak!).
Emellett az utcán a telefonomba jegyzeteltem és teszem ezt a mai napig. Persze a gyűjtés egy dolog, de minden reggel a kávém mellett tanultam és teszem ezt szintén a mai napig, ami igen sokat segít a mindennapokban, másfelől elég jól esik az elismerés, amiket kapok, miután kiderül, hogy még „csak” hét hónapja vagyok itt és „beszélek” indonézül. Van még mit tanulni, de szerencsémre viszonylag egyszerű nyelv.
A kapcsolatépítés
A tudatosság alatt értem még a kapcsolatok építését, ami szintén nagyban köszönhető Eca barátomnak és azoknak a magyar srácoknak, akik révén őt megismertem.
Továbbá még egy kedves magyar barátomnak, aki felhívta a figyelmemet erre a szigetre, illetve rajta keresztül ismertem meg azokat a szintén magyar srácokat, akikkel most a magyar közösséget alkotjuk Kután, Lombok déli partján. Ebből a közösségből jött a nagy lehetőség és két üzlettársam megismerését is tulajdonképpen Neki köszönhetem.
Ezen kívül sok energiát fektettem a helyi üzleti lehetőségek, törvények, szabályok és a kultúra feltérképezésébe. Nem mondom, hogy mindent tudok, koránt sem, de már van némi fogalmam a fontosabb dolgokról.
Hati-Hati
Az már az elején kezdett kirajzolódni, hogy sok a kísérteties hasonlóság Magyarország és Indonézia között. Ez így elsőre hülyén hangozhat, pedig így van, de sajnos ez olyanokra értendő, mint a túlzott bürokrácia, a korrupció és a sok értelmetlen, néha már megmosolyogtató szabály (persze kínunkban röhögünk:)).
Magyarországi vállalkozóként szocializálódva nagy meglepetések eddig nem értek. Viszont úgy érzem, egy sokkal élhetőbb világba és gazdasági környezetbe csöppentem. Mondom ezt úgy, hogy külföldi vállalkozó kedvű emberként igencsak „különleges bánásmódban” van részem, a szókapcsolat itt abszolút negatív.
A cégalapítás költsége és ideje sokszorosa a helyiekéhez (és az otthonihoz) képest. És egy darab tevékenységi kör választható! Ez nem kicsit nehezíti meg a kezdést, mondhatni hátrányból indulunk.
Földet venni olyan egyszerű, mint megfejteni az élet keletkezését. De ha sikerült is megugrani az ingatlan megvételét, akkor sem lehetünk teljesen nyugodtak, a jogbiztonság elég vagylagos, azért van remény és már sokan sikerrel abszolválták. Egy biztos „Hati-Hati”, azaz légy óvatos! Ez úgy nagyjából mindig és mindenre értendő.
A vízum, amit munkavízumnak hívnak, csak épp fizikailag dolgozni nem igazán lehet vele, szintén egy szabad szemmel jól látható összeg és csak DNS-mintát nem kérnek hozzá, kis túlzással, ja és ez se egy kapkodós ügymenet, természetesen.
Amint megkapja az ember, már meg is mondhatja a helyi alkalmazottainak, ki mit csináljon és szemmel követheti az eseményeket. Nekem elvileg tényleges munkavégzésre feljogosító vízumom van, de megoszlanak a vélemények, mi is fog majd történni, ha a bevándorlási hivatal emberei meglátják, hogy munkának látszó tevékenységet folytatok.
Ami jobb…
Ezek ellenére mégis le merem írni, hogy élhetőbb világ és gazdasági környezet és ki is fejtem, miért. Kezdeném a 10+1%-os adóval, ami egyébiránt önbevallós, amolyan elvárt adó, és mint közteher itt be is fejezném.
Pár év múlva (?), amikor a kormány úgy ítéli, hogy beindult az üzlet, majd kell az alkalmazottak után fizetni még 1-2.000 forint egészségbiztosítási járulékot és pont. Arról lehet vitatkozni, hogy ez az ország szempontjából jól van-e így, milyen is az egészségügy, illetve hogy mi van a nyugdíjjal.
Itt megint hasonlóságot vélek felfedezni a magyar viszonyokkal, ha jobban végiggondolom, otthon igen sokat fizettem mindenféle címszóval az államkasszába, de pont ugyanezt kaptam.
Láttam közkórházat belülről és hozta a magyar szintet, sőt… A nyugdíjra, mint olyanra, az én generációm csak emlékezni fog, öreg korunkban abból fogunk élni, amit magunknak félreteszünk, sajnos.
Majd ülhetünk nyugdíjasként például azon a roppant hasznos kisvasúton, talán ingyen és roboghatunk egy szintén elengedhetetlenül szükséges stadionba, talán ingyen, hogy megnézzünk valami focinak hívott labdajátékot, éhesen... Na, de erről ennyit. :(
A további pozitívumok, hogy az átlagfizetés elképesztően kevés, ez persze csak munkaadói oldalról pozitív. Ugyan az élet sem túl drága, de az arány megint, mint egy kísértet Magyarországról, de itt jobb a helyzet.
Itt tényleg meg lehet élni 30.000 forintból. Az alkalmazottjainknak átlag feletti fizetést adunk, hogy szívesen dolgozzanak nálunk és ugyanígy igyekszünk jó körülményeket, jó hangulatot és megbecsülést biztosítani.
Ez a világ fejlett részein teljesen megszokott és működik. Itt ez nem feltétlenül egy átlagos dolog. Mégis tesszük ezt azért, mert úgy látjuk egy jó kis csapat állhat össze, illetve szerencsénkre jó emberekre találtunk.
… és ami nem
És akkor, hogy ne csak pozitív dolgokat mondjak és párhuzamokat vonjak, a munkaerő, illetve az emberek munkához való hozzá állása hagy némi kívánni valót maga után.
A helyi emberek, amellett hogy túlnyomórészt barátságosak, kedvesek, hogy is mondjam: nem a munka hősei. Továbbá az idő, mint olyan, finoman szólva nem számít. Számukra egy megbeszélt találkozó, egy lehetőség, ha összejön, akár el is jönnek, pár óra késés belefér.
A jelenség minden területen megtalálható, ezt tényleg nem könnyű megszokni, de igyekszem. A másik a „csináljunk úgy, mintha dolgoznánk”, itt megint van egy kis flashback, de amit itt elő tudnak adni néha, az durvább, mint otthon.
Több energiát fordítanak arra, hogy úgy tűnjön, mintha dolgoznának, mint amennyiből már rég kész lehetne az adott munka. Továbbá a képzetlenség sem előny és sajnos „népbetegség”, de ez inkább rendszerhiba, illetve ez a hely még fejlődésben van, idő kell, hogy az emberek is fejlődjenek. De valahol ez is adja a varázsát.
Ami irigylésre méltó, hogy boldogok, így ahogy vannak. Távol álljon tőlem, hogy sértegessek bárkit, nem annak szánom, de ha valahol, hát itt találó a „boldogok a tudatlanok” kifejezés…
Tervezni nem nagyon lehet
Arról, hogy mit is csinálok, csinálunk üzlettársaimmal csak annyit egyelőre, hogy turisztikai jellegű. Nincs benne semmi titok, de még csak az indulás fázisához közeledünk. Fogok róla írni, de nyugtával dicsérném a napot… :)
A tervezés szó szép lassan elkopik a szókincsünkből itt, helyette nagyon sokat használjuk a: talán, majd meglátjuk, ki tudja és még sorolhatnám milyen bizonytalanság jelzőket.
Ezzel gondolom sikerült érzékeltetnem a projektünk haladási sebességét, igen lassú, néha áll, aztán begyorsulni látszik, de csak látszik. Egy biztos az indonézeket nem fenyegeti az infarktus veszélye, legalábbis a nagy rohanástól nem.
Jogosan teheti fel az olvasó a kérdést, megéri-e ez az egész, ha ennyire macerás és nehézkes. Miért vállalom ezt? Biztos, hogy ez nem való mindenkinek, de ahogy egy barátom fogalmazott „a legfontosabb, ha egy mérleg két oldalára teszem a jó és a rossz dolgokat, akkor merre is billen”.
Nekem egyértelműen pozitív irányban a jó dolgok felé. Ez az, amiért próbálok alkalmazkodni, átszellemülni és sok mosolygással (még ha néha kínomban is) úgy élni az életemet, mint a környezetem, BOLDOGAN…”
HÍRMONDÓ
Ausztriában az a magyar dolgozik, aki dolgozni akar
A határátkelés egyik kedvelt formája a nyugati határszélen az ingázás. Az ott élő magyarok közül rengeteg élnek így, és bár az osztrákok a kezdetekkor kissé gyanakodva fogadták a magyar munkavállalókat, mostanra rájöttek, hogy a magyarok jól és sokat dolgoznak. Cserébe viszont megbecsülik őket. Részletekért ide kattints!
Alig van munkanélküli Nagy-Britanniában
Egy évtizede nem fordult elő a szigetországban, hogy olyan alacsony lett volna a munkanélküliek száma, mint most, ráadásul a foglalkoztatottsági ráta minden eddigi rekordot megdöntött. Szóval a brit gazdaság egyelőre köszöni szépen, jól van. Más kérdés, hogy ez még nem mutat semmit a Brexit-referendum utáni időszakról. Hogy miért, az itt derül ki.
Gyönyörű táncosnők a pusztuló Velencéből
A Balerina Projekt ötlete a maga egyszerűségében is zseniális: egy-egy város elhagyott, kissé talán lepusztult környékein fotózni a táncosokat – az így létrejött kontraszt igencsak elgondolkodtató. Fotókat és további érdekességeket itt találsz.
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!
Utolsó kommentek