Fehéroroszország a közmegegyezés szerint talán az utolsó diktatúra Európában. Ide látogatott el a Határátkelő rendszeres szerzője, Nomád Matyi, aki nagyon érdekes írást küldött, jó sok képpel megtűzdelve. Lássuk hát, milyen is egy Minszk belülről!

Immár hagyomány így, nyaranta, hogy arra kérlek titeket, küldjetek nyaralós sztorikat, fotókat, esetleg videókat. Ne szakítsuk meg ezt idén sem, szóval várom, hogy megmutassátok, merre jártatok, mi érdekeset, szépet láttatok! A cím a megszokott hataratkeloKUKAChotmail.com!

Ahogy arról tudhattatok már az egyik heti blogajánlóból, Kazahsztánból hazafelé megálltam két napra Minszkben, Fehéroroszország, Európa utolsó diktatúrájának fővárosában.

Összességében diktatúra jelét szerencsére nem nagyon láttam (amivel nem vonom kétségbe, hogy tényleg az, csak azt mondom, hogy egy egyszeri utazó nem sokat érzékel belőle). Benyomásom szerint olyan, mint Oroszország kicsiben. Vagy talán átmenet Lengyelország és Oroszország között, szószerint is és kulturálisan is talán.

Vízumügyek

Hacsak az ember nem átutazóban van, magyar állampolgároknak vízumra van szükségük. Elvileg a reptéren is be lehet ezt szerezni érkezéskor, de csak olyan országokból érkezőknek, ahol nincs fehérorosz konzulátus.

Kazahsztánban van konzulátus, csak sajnos nem Almaty-ban, hanem Asztanában, amiről már a blogajánlóból tudhattok.

Az egynapos sürgősségi vízumom 85 euró volt, amelyhez fehérorosz utazási iroda által kiállított meghívólevél kell, egészségügyi biztosítás, valamint az útlevél. Esetlegesen kérhetnek még egyéb dokumentumokat, de az előbb felsorolt háromra koncentrálnak elsősorban.

Az érkezés és indulás

Almaty-ból kb. 5 óra volt a repülőút, eleinte kicsit féltem a Belavia (fehérorosz nemzeti) légi társaságtól (bár nincsenek rajta az EU feketelistáján), de szerencsére nem volt gond. Azért törzsutasuk nem nagyon tervezek lenni.

A kaja elég alap (amivel még nem lenne gond), de vízen, kávén és teán kívül nem adnak más italt, TV képernyő sem volt az ülésekben (ami nekem a legfontosabb lett volna, mert már 5 óra is hosszú).

Indul a reptérbusz

Belépéskor a csinos fehérorosz határőrnő gond nélkül pecsételte le az útlevelemet, nem volt gond (pedig azért számítottam kérdésekre).

A reptéren hiénataxisok hadát vártam, de senki nem volt (lehet hogy azért mert reggel 8 óra volt), pénzváltót nem találtam, így egy ATM-ből vettem fel pénzt, ami alaposan össze is zavart. Ugyanis július 1-jétől 4 nullát vágtak le a pénzükről, a váltókban és ATM-ekben már csak új bankjegyeket kapni, viszont a régiek is forgalomban maradtak.

Így fordulhat elő, hogy egy 50-es címletre az ember 400 000-et kap vissza. 50 új rubel kb. 25 dollárt ér. Én csak egyszerűen mindig azt csináltam, amikor akárhol is fizettem (bár ugye ez általában elég naív és nem tanácsos), hogy kártyalap szerűen kiterítettem a pénzeimet, és a jegypénztárosra vagy az eladóra bíztam, hogy válogassa ki a megfelelőt (tudom, tudom tényleg, hogy így nem szabad, de egyébként nem lettem átverve .... lassacskán de a tranzakció után átszámoltam mindig :D).

Közlekedés

Szerencsémre, a reptéren pont beállt a busz, ami kb. egy óra alatt bevitt a központi pályaudvarhoz (ami már maga felért egy városnézéssel, mert a busz a Függetlenség sugárúton ment), ahol megvettem az egységes közlekedési kártyát, majd metróra szálltam és megkerestem a szállást.

Végül csak a metrót és a lábamat használtam, egyszer ültem trolibuszon meg egyszer buszon, de azokról nehéz ugye megmondani, hogy merre mennek. A metró a legbiztosabb, amivel a legtöbb látványossághoz el lehet jutni.

A metró egyébként a fapados változata a moszkvainak. Miként a moszkvai (kivéve a legszebbek állomásokat), a minszki metró is teljesen a szocreál stílusban épült. Nem tudom, valószínűleg nem lehetett volna fényképezni, én azért lőttem pár képet és videót. Itt szerencsére nem flangáltak a peronőrök, de azért óvatos voltam.

Látványosságok

Beszéljenek inkább a képek, de annyi biztos, hogy hacsak az ember kényszerből vagy véletlenül nem erre jár, akkor nem lesz azért a fő turistacélpont. A legtöbb látványosság egyébként a Függetlenség sugárút mentén helyezkedik el. Külön kiemelném a nemzeti könyvtárukat, aminek a tetején kilátóterasz van (és tériszony :D).

Az emberek nagyon kedvesek, segítőkészek, összességében nagyon olcsó, de azért nem egy UNESCO világörökség gyűjtemény (bár talán egy minszki helyszín rajta van a listán - a Francisk Scaryna sugárút épületegyüttese).

Például amikor a reptérre igyekeztem, nem tudtam, kérdezősködés ellenére sem, hogy hol is kell felszállni a reptérbuszra. Így ott álldogáltam, ahol két napja letett a busz. Egyszer csak fel is tűnt a busz, én pedig felpattantam.

A sofőr elmondta, hogy arrébb kell felszállni és neki most 40 perc szünete lesz, de elvisz az indulási pontra (100-150 méterre onnan), és vagy megvárom az ő buszát, vagy felszállok az épp indulóra. A biztonság kedvéért az épp indulóra szálltam inkább. Tényleg értékeltem a rendességét.

Tulajdonképpen csak az első napomon sikerült helyi kaját enni, ez nem volt rossz. Hagymás sült hús tükörtojáson és palacsinta. Összességében egyébként gondolom a konyhaművészetben is Oroszországra hajaz.

Rövidre zárva, nekem teljesen Moszkva jutott az eszembe a városról. Minszk egyébként nagyon tiszta és rendezett, vannak nagyon szép részek, de azért itt is elég erős volt a szovjet hatás, értelemszerűen.

Mint ahogy több képről talán feltűnt Nektek is, július 3-án ünnepelték a függetlenség napját, amiról sajnos két nappal lemaradtam, pedig biztos jó kis felvonulás volt :). Habár tudom, hogy van, de személyi kultusz nyomát egyébként nem láttam (persze azért nem járhattam mindenhol), de Közép-Ázsiában elég egy lépést tenni akárhol, és máris minden nemzet géniusza és vezetője tekint le ránk és mutatja az utat a fényesebb jövő felé. Hajrá mindenki, előre a párttal és a néppel :D.

Végezetül az elvtársakkal és egy kis videóval búcsúzom, a képek feliratozásai megtalálhatóak a blogomon (itt és itt).

HÍRMONDÓ

Az iskolázott fiatalok mennek el

A legfrissebb statisztika szerint az utóbbi bő évtized magyar kivándorlói az itthon élő népességnél átlagosan iskolázottabbak, fiatalabbak, többségében hajadonok, illetve nőtlenek. Főként az új célországokban, mint Hollandia és Írország volt különösen magas a fiatalok aránya, míg a hagyományos célországok (Németország, Ausztria, Svájc) esetében az idősebb korcsoportok is nagyobb arányban voltak. További részleteket itt találsz.

„Szükségünk van a függetlenségünkre”

A Lincolnshire-ben élő Mark azt mondja, elege lett Brüsszel „zsarolós taktikájából”, ezért szavazott arra, hogy az Egyesült Királyság lépjen ki az Európai Unióból. Most viszont nem teljesen egyértelmű számára, mi következik: „Úgy gondolom, szükségünk van a függetlenségünkre, mert lassan kicsúszott a kezünk közül. Természetesen sok kelet-európai van errefelé, ami engem különösebben nem zavar, de megértem, hogy a helyiek közül néhányakat igen”. A teljes interjút itt találjátok videón is.

Figyejjé má’, inkább segíccsé, jó?

Alapos pusztítást végzett egy magyar kamion egy angliai kisvárosban. A Waberers sofőrje alighanem eltévedt és nem nagyon tudott kikeveredni a helyzetből. A felvételen (amit egy járókelő készített) jól látszik, amint tolatás közben a sofőr gyakorlatilag leradírozza a kerítésről a deszkákat. A jelenet nem akármilyen, érdemes megnézni itt!

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!