Miközben fél Európa vigyázó szemét a britek Európai Uniós tagságról szóló, júniusban esedékes népszavazására veti, több országban is elkezdtek mocorogni a referendumot kívánók. Ami persze nem jelenti egyben azt is, hogy a kilépéspártiak lennének többségben, de azt igen, hogy a brit példa ragadós lehet, márpedig egy referendum-cunami komoly hatással lehet a határátkelő (vagy az azt csak tervező) magyarok jövőjére is, így aztán arra gondoltam, érdemes egy kicsit szétnézni Európában – ti pedig majd jól hozzáteszitek a magatokét.

Kezdődött ugye a Brexittel (a Grexitet, azaz a görögöket most ne vegyük ide, hiszen az csak nevében hasonlít, a kiindulópont abban az esetben a romokban heverő gazdaság volt), azaz a britek uniós népszavazásával, ami júniusban lesz esedékes (és amiről elég sok szó esett már az oldalon is).

Ennek végkimenetele finoman szólva is bizonytalannak tűnik, bármi lehet, és bár az Egyesült Királyság magyarországi nagykövetségének ideiglenes ügyvivője szerint a londoni kormányban fel sem merül az esetleges vereség gondolata (ami ebben az esetben a kilépést pártolók győzelmét jelentené), ennek megfelelően nincs B-terv sem, ezt azért elég nehéz elhinni.

Pláne úgy, hogy a kormány tevékenységét szervező és segítő kabinetiroda nemrég megjelent, 28 oldalas tanulmánya szerint a távozás mellett érvelők győzelme esetén tízévnyi, vagy akár annál is hosszabb bizonytalanság várható, ami a pénzügyi szolgáltatási szektorra, a beruházásokra és a fontra is negatív hatást gyakorolna.

Az elemzés azt állítja, hogy emellett nem lenne garantálható Brexit esetén a külföldi EU-országokban élő és dolgozó kétmillió brit állampolgár munkavállalási joga, sem hozzáférése a fogadó ország szociális ellátórendszeréhez, beleértve az egészségügyi ellátást és a nyugdíjrendszert.

Ki mellette, ki ellene?

Miközben tehát a britek már javában benne járnak a kampány közepében (aminek egyik külön „kellemes színfoltja” a kilépéspárti londoni polgármester, Boris Johnson és a szintén konzervatív miniszterelnök, David Cameron csatája), egy felmérés szerint (és végül is ez a mai poszt apropója) más országokban sem tartanák kizártnak az uniós tagság jövőjéről szóló népszavazást.

A kutatást az Edinburgh-i Egyetem végezte, és elég érdekes eredményt hozott. Például a megkérdezett franciák 53 százaléka válaszolta azt, hogy támogatná egy ilyen referendum kiírását, és Spanyolországban, Németországban, valamint Svédországban is többségben voltak egy esetleges népszavazás támogatói.

A népszavazás támogatása és a kilépés melletti kiállás persze nagyon nem ugyanaz, olyannyira, hogy a jelentés készítői is felhívják a figyelmet arra, mindkét oldalon többféle megfontolás is létezhet.

Azaz simán lehet, hogy egyes euroszkeptikusok azért nem szeretnének népszavazást, mert attól tartanak, egy esetleges vereség túl nagy kockázattal járna, illetve a tagság pártolói is akarhatnak referendumot, amennyiben úgy érzik, jó az esély a győzelemre, amivel jó időre le is zárhatnák a kérdést.

Mindenesetre a kutatás szerint Németországban és Spanyolországban valószínűleg sima maradáspárti győzelmet hozna egy voksolás (mindkét esetben más-más, de érthető okokból), addig például a svédeknél és a franciáknál valószínűbb lenne a kilépést támogatók győzelme.

Nem véletlen, hogy a francia szélsőjobbos Nemzeti Front vezetője, Marine Le Pen saját blogján örvendezett a felmérés eredményének, „rendkívül biztatónak” nevezve azt.

A skótok rákérdeztek Nagy-Britannia esetleges Brexit utáni közös piaci tagságára is, amit csak a franciák negyede támogatott (azaz az erős többség úgy vélte, ha a britek mennek, akkor menjenek teljesen), míg a németek fele továbbra is hasznosnak tartaná a legalább részleges brit részvételt az európai gazdasági egységben.

Frexit, Spexit és társaik

A közeljövőben tehát alighanem érdemes megbarátkoznunk a különböző –exit végződésű kifejezésekkel (kíváncsian várom, mikor jelenik majd meg a Hunexit, Hunxit vagy Hexit…), úgyhogy talán nem árt egy gyors kört futni pár európai országban, megnézve, mi is a helyzet.

A futásban Marta Lorimer, a London School of Economics kutatójának egyik írása segít, aki megpróbálta összeszedni, hol milyen politikai erők akarnak népszavazást, illetve távozást, és mekkora esélyük is van erre.

Marta Lorimer mindenekelőtt leszögezi, hogy a legtöbb országban az euroszkeptikus erők rövidtávon elég kis eséllyel tudnának összehozni egy sikeres népszavazást, ugyanakkor az üzenetük jó eséllyel talál visszhangra a választók egy részénél.

Hollandiában például a Geert Wilders vezette Szabadságpárt (amely tavaly alakított közös frakciót az Európai Parlamentben Marine Le Pennel) viszonylag jó eséllyel próbálkozhatna, egy közelmúltban végzett közvélemény-kutatás szerint legalábbis az ország szűk többsége szeretne referendumot, és ha lenne, azon 44-43 arányban a kilépést pártolók (a Nexit-pártiak) győznének, de 13 százalék a bizonytalanok aránya.

Ausztriában ugye az FPÖ a szkeptikusok vezető ereje, és tavaly sikerült is összeszedniük több mint 260 ezer aláírást egy, az uniós távozásra felhívó petícióra. Ugyan népszavazást nem is kezdeményeztek, és inkább a kapcsolatrendszer újratárgyalását szeretnék a kilépés helyett, ha ez nem megy, az Öxitet sem tartanák elképzelhetetlennek.

Olaszországban jóval nehezebb az euroszkeptikusok helyzete, hiszen az ország jó része inkább tagságpárti (noha a gazdasági gondok és a menekülthullám kezelése kissé megingatta ezt a bizalmat), de az Északi Liga vezetője, Matteo Salvini nemrég már belengette egy esetleges referendum lehetőségét, amiben alighanem támogatót találna a Movimiento 5 Stelle nevű szerveződésben.

A Brexitről szóló júniusi brit népszavazás tehát túlmutat önmagán, hiszen ha a kilépés pártolói győznek, az alighanem a többi országban is muníciót ad majd az euroszkeptikusoknak, pláne, ha a britek képesek lesznek súlyosabb politikai és gazdasági sebek nélkül megoldani egy távozást. Ami szerintem ugyan meglepő lenne, de soha nem lehet tudni.

(Kép: Kak)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!