Ha valaki Közép-Európában lesz határátkelő, annak az az egyik nagy előnye, hogy nagyon sok szempontból ismerős környezetbe kerül, azaz jóval kisebb a kultúrsokk, mintha messzebb költözne. Így van ez DorotkaB esetében is, aki Csehországban él, és aki arról írt, milyen is az ottani karácsonyi időszak. Ami nekem a legjobban tetszett benne, az a kollektív mesenézés.

„Valamivel több, mint három éve élek Csehországban, ezen belül is jelenleg az északnyugati, Karlovy Vary régióban, de ittlétem első két évét Prágában töltöttem. Családi okból lettem határátkelő, mivel még egyetemistaként megismerkedtem egy cseh fiúval, akivel aztán házasságig vittük a dolgot. :). A megismerkedés óta lassan hat év telt el, az idei lesz a hatodik karácsonyunk.

Persze az elején megéltünk egyet s mást, tanultunk még mindketten, saját lakásunk nem volt, az első két ünnepünket így ki-ki a saját családjával töltötte, hétszáz kilométerre egymástól.

De ennek is megvolt a romantikája, az első karácsonyon például mindketten ugyanarra gondoltunk, ő egy doboz saját készítésű aprósüteményt küldött nekünk Budapestre nagy titokban, míg én – szintén titokban – egy doboz szaloncukrot postáztam Csehországba (először és utoljára, mert a postán majdnem dobtam egy hátast, mikor kiderült, hogy a postaköltség jóval több, mint a kb. két kiló Szamos szaloncukor ára. A kezdő és lelkes határátkelő, ugye… ). De aztán persze volt öröm és csodálkozás.

A harmadik évben már házasok voltunk és Prágában éltünk egy albérletben, három, szintén egyetemista barátunkkal. Ekkor azt találtuk ki, hogy amíg nem lesz saját otthonunk, addig felváltva fogunk ünnepelni egyszer Magyarországon, egyszer Csehországban.

Nos, így telt el két év, vagyis egyszer-egyszer kipróbáltuk egymás családi karácsonyát, míg végül tavaly sikerült felállítani életünk első igazi, külön bejáratú karácsonyfáját és ezzel elkezdtük kialakítani a mi saját kis hagyományainkat.

Kultúrsokkról szó sincs

Magyarként karácsonykor az embernek nem kell óriási kultúrsokkra készülnie Csehországban (de máskor sem, ami azt illeti). Az egyedüli dolog, ami kissé felkészületlenül ért az első itteni karácsonyomon, az volt, hogy Csehországban nem lehetett szaloncukrot kapni, de erre azóta figyelek és még időben, Magyarországon beszerzem a szükséges mennyiséget (sokat, hogy azért a fára is jusson… ).

Van viszont néhány olyan helyi szokás, ami színesebbé és szerethetőbbé tette nekem az ünnepet, gazdagította az otthonról hozott karácsonyi élményeket. Az egyik ilyen a hagyományos cseh karácsonyi édességek és a karácsony előtti készülődés, sütögetés. Nem tagadhatom le, hogy édesszájú vagyok…

A hókifli, más néven vaníliás kifli a csehek kedvence (is). 

A magyar családomban a bejgli és esetleg a csokoládéval bevont püspökkenyér nevezhető tradicionális karácsonyi süteménynek, az előbbiről el kell mondanom, hogy a mákos verziója szabályos függőséget váltott ki a cseh rokonaimnál.

De mi a férjemmel eddig nem próbáltuk meg házilag előállítani, egyrészt, mert az anyukám úgyis minden évben nagyon sokat és finomat süt, másrészt azért, mert itt még a bejglinél is nagyobb kihívás a karácsonyra süti-ügyben tisztességesen felkészülni, bejglire tehát egyszerűen idő sem jut.

Előkészületek és vásárok

A karácsonyi előkészületek Csehországban november közepén, végén kezdődnek, általában ezt onnan lehet tudni, hogy a nagyobb áruházakban ilyenkor óriási margarin-leárazásokat tartanak, a darált mogyoró- és mandulakészletek pedig egyik napról a másikra eltűnnek a boltok polcairól.

Bevallom, velünk eddig minden évben megtörtént, hogy már csak Németországban sikerült ezeket a hozzávalókat beszereznünk, ami végül is nem baj, mert egyrészt ott jóval olcsóbbak, másrészt nagyobb a választék is.

A cseh karácsony elengedhetetlen szereplői ugyanis a különböző kekszek és aprósütemények, amelyekből – igen, van ilyen kimutatás – a cseh háztartások átlagosan nyolc félét készítenek minden évben, bár a hagyomány szerint tizenkét félének kell lennie.

Egyes felmérések szerint ez is egy jelentős stresszfaktor a családok számára karácsony előtt, és tényleg, iszonyú türelem és időmennyiség szükségeltetik hozzájuk. Már ha az ember nem az erre szakosodott karácsonyisüti-készítő néniktől rendeli meg az éves adagot. Ők vidáman kaszálnak ilyenkor decemberben, mert egy kiló aprósüteményért akár 5-600 koronát is simán megkapnak, ez átszámolva 6-7 ezer Ft.

A kekszek annál finomabbak, minél korábban sütjük meg őket, így a legtöbb helyen már novemberben elkészülnek a tészták, amik aztán a hűtőben vagy a spájzban pihennek a sütésig.

Pár szóban bemutatnám a legfontosabb decemberi vásárokat is, ha idén már le is csúsztatok róla (ez maximálisan az én hibám, mert feltorlódtak a posztok – Határátkelő), de akad, amelyik még nyitva van és a többi megtekinthető jövőőre is.

Prága

Prágában rengeteg karácsonyi program közül lehet válogatni, de most először két olyan helyet emelnék ki, amit – bár elsőre mindenkinek ezek ugranának be, mint lehetséges adventi helyszínek – mégsem ajánlanék azoknak, akik békés, meghitt karácsonyi hangulatra vágynak.

Én anno a budapesti Vörösmarty téri karácsonyi vásáron „nőttem fel”, abban az időben, amikor még nem a turistáknak szólt a műsor, hanem valóban a helyieknek: nem volt tömeg, az egész nagyon kedves és romantikus volt, volt idő szóba elegyedni a kézművesekkel és a büfék árai sem értek a csillagos egekig.

Így Prágába költözésem után nagyon lelkesen – boldog tudatlanságban – vártam az első karácsonyt, úgy képzeltem ugyanis, hogy az Óváros téren (Staroměstské náměstí) tartott vásárnál szebbet úgysem fogok látni az életben. Ez a főváros és Csehország első számú karácsonyi vására, itt áll az ország karácsonyfája és különben is, a díszlet magáért beszél... hát, jó nagyot csalódtam.

Staroměstské náměstí, Prága - A csehek, úgy tűnik, odavannak a magyar kolbászért és a paprikáért, „magyar specialitások” stand szinte minden karácsonyi vásárban akad 

Ahogy az egész belváros maga, úgy az Óváros téri vásárok is inkább a turisták igényeit szolgálják ki, a felhozatal ezért húsvétkor nem sokban különbözik a karácsonyitól, sajnos rengeteg az egyszerű szuvenír-árus, aki a belvárosban gyakorlatilag bárhol és az év bármely szakában kapható tömegcikkeket árul.

Staroměstské náměstí, Prága - Azért mindenképp látni kell, a belváros télen is csodálatos 

Különösen lehangoló volt ottjártamkor, hogy a közeli szuvenírboltokból dübörgő zene még így advent idején is betölti a teret, az éppen fellépő gyerekkórusból így nem sokat lehetett hallani.

Sajnos a Vencel téren (Václavské náměstí) található vásárról is nagyjából ugyanezt tudom elmondani, az itt járó villamosok és autók folyamatos robaja pedig még inkább tönkrevágja a hangulatot.

Tehát akkor merre induljon az ember, ha decemberben Prágában jár? Mindenképp javaslom a személyes kedvencemet, a Náměstí Míru-n tartott adventi vásárt. A tér maga is lenyűgözően szép, a közelben több kávézó és kocsma is található, amelyek cseh viszonylatban a normál árkategóriába tartoznak (ami a belvárosi helyekről sajnos egy-két kivétellel nem mondható el).

A vásár báját szerintem az adja, hogy elég kicsi, könnyen körbejárható és többségében vagy valóban kézműves, vagy Csehországban készült termékeket lehet itt kapni; kozmetikumoktól a különféle italokon, szirupokon, termelői mézeken át a lakástextilekig és egyedi ajándéktárgyakig.

Náměstí Míru, Prága - A gyerekek is imádják a színes, vicces díszeket, amik cseh üvegből készülnek 

A magam részéről minden évben legalább fél órát eltöltök a különféle formájú üveg karácsonyfadíszek bűvöletében, egyszerűen nem tudom megunni őket. Emellett lelkes gasztro-fanok figyelmébe ajánlom a hagyományos cseh karácsonyi sütik elkészítéséhez nélkülözhetetlen alumínium sütőformákat, amikben természetesen bármilyen más kekszet is lehet sütni. Szerintem szuvenírnek is eredeti. A vásár december 23-áig minden nap nyitva tart, a belváros felől legegyszerűbben az „A” jelzésű (zöld) metróval közelíthető meg.

Náměstí Míru, Prága - Népszerű cseh karácsonyi apróságok aranyozott fagyöngy, potpourri és az elmaradhatatlan karácsonyi füstölő 

A másik prágai adventi vásár, amit ajánlanék, inkább azoknak érdekes, akiket a karácsony gasztronómiai vonatkozása érdekel. A rendezvény hivatalos neve „Adventní trhy na Kulaťáku”, szintén a zöld metró vonalán található, amiről a „Dejvická” állomáson kell leszállni. Akár a vár látogatásával is össze lehet kötni, mert attól kb. 15-20 perc sétára van.

Ezen a téren az év többi részében „termelői piacot” szoktak tartani, az idézőjel azért, mert a cseheknek egész más elképzelése van erről a fogalomról, mint amit mi Magyarországon megszoktunk (tehát nem kell meglepődni, ha Pick téliszalámival, csabai kolbásszal vagy Erős Pistával találjuk magunkat szembe), az adventi időszakban viszont minden hétvégén (pénteken és szombaton) kinyit a piac, kiegészülve a hagyományos karácsonyi cseh specialitásokkal (ostyák, karácsonyi édességek, medovina, azaz mézsör, különféle forró, gyümölcsös italok) és ezeken a hétvégéken kézműves termékeket, elsősorban díszeket és apró ajándéktárgyakat is vásárolhatunk.

Családias, nagyon kedves program a belvárosban, a Betlémské náměstí-n található betlehem-kiállítás. Csehországban a betlehemállítás és -készítés hasonlóan hagyományos és ma is népszerű tevékenység, mint Németország egyes vidékein vagy Tirolban.

A kiállítást minden évben a téren álló kápolna (Betlémská kaple) alsó szintjén rendezik be, és nemcsak a legkülönfélébb anyagokból és változatos technikákkal készült betlehemeket tekinthetjük itt meg, hanem koncerteket hallgathatunk, kreatívkodhatunk és vásárolhatunk is a kiállításon részt vevő kézművesektől. A rendezvény január 3-áig látogatható, naponta reggel kilenc és este hat között.

Kétségtelen, hogy Prága gyönyörű az adventi időszakban és a legtöbb Csehországba látogató magyar első számú célpontja. De Csehországnak vannak olyan részei is, amik szintén nagyon szépek, érdekesek, ámde nem annyira ismertek. Ilyen az északnyugati régió is, ahol most élek, ezért szeretnék néhány rendhagyóbb adventi úticélt is ajánlani a klasszikus prágai túra mellé.

Karlovy Vary

Karlovy Vary klasszikus meseváros, télen pedig különösen hangulatos kávéházaival, csillogó kirakataival és a Teplá folyó megnyugtató csobogásával. Nagy előnye, hogy turistaként mind az angol, mind a német, sőt, az orosz nyelvtudásunkat is remekül hasznosíthatjuk itt, a helyiek hozzá vannak szokva a folyamatos külföldi jelenléthez, ami Nyugat-Csehország más, kisebb városaiban nem annyira jellemző.

A belvároson kívül érdemes egy kicsit eltévedni a hatalmas, romantikus nyaralókkal, villákkal tarkított kertvárosban is. A helyi gyógyvizek mellett mindenképpen ajánlom kóstolásra az ostyát (ún. karlsbadi ostya, csehül oplatka), a cseh fürdővárosok jellegzetes édességét, amit tizesével előre csomagoltan, illetve helyben fogyasztásra – melegítve – lehet megvenni. És persze ne felejtsük el azt sem, hogy Karlovy Vary a Becherovka hazája is. :)

Esti séta Karlovy Vary palotái között... 

Karlovy Varyban – annak ellenére, hogy a régió központjáról beszélünk – a karácsonyi vásároknak tapasztalatom szerint nincs még nagy hagyománya, az idén azonban végre állandó adventi vásárral kedveskednek a helyieknek és a turistáknak, ami december 23-áig minden nap nyitva tart, vasárnaponként pedig különböző programokkal, koncertekkel várják az érdeklődőket.

A vásárt a város ikonikus épülete, a Thermal hotel előtti teraszon rendezték be, amely kétségkívül eltéveszthetetlen helyszín, ámde nem a legelőnyösebb. Sajnos az embernek a vásárba tévedve kicsit az az érzése, hogy a kis bódék és a normális léptékű, ámde a szálloda mellett miniatűrnek ható karácsonyfa hiába küzdenek a hely kisugárzásával, a vasbeton szerkezetű épület monumentalitása valósággal agyonnyomja a karácsonyi hangulatot. (Remélem, hogy tanulnak belőle és jövőre máshova szervezik.)

Az biztos, hogy több, hasonló atmoszférájú adventi rendezvényt nem találunk Csehországban, a szocreál és a funkcionalizmus kedvelőinek mindenképp látnia kell. :)

Cheb

Tegye fel a kezét, aki hallott már Chebről, esetleg járt is benne! Szerintem nem sokan vagyunk, tekintve, hogy a Csehország nyugati csücskében fekvő város nem túl ismert turista-célpont, pedig gyönyörű, középkori belvárosa, 12. századi vára és 13. századi temploma is van.

Prágától körülbelül 170 km-re nyugatra található, autóval nagyjából két órányira. Karlovy Varyból autópályán 25 perc alatt érhető el, és mivel a német határtól csak öt percre van, így akár németországi magyaroknak is megérhet egy kirándulást.

A főtéren (Náměstí Krále Jiřího z Poděbrad) berendezett kis karácsonyi vásár igazán kedves, családias, mini korcsolyapályával, giccses körhintával, központi melegedővel és kedves kézműves árusokkal (akikkel a csehen kívül németül érdemes kommunikálni). A vásár idén december 26-áig tart nyitva.

Ha szerencsénk van, valamelyik templomban belefuthatunk egy karácsonyi koncertbe is, számomra mindig nagy élmény, ha eljutok egy ilyenre. A legtöbbet játszott/énekelt cseh karácsonyi darabok közé tartozik Jakub Jan Ryba „Česká mše vánoční” című 18. századi műve, amit nemcsak templomban érdemes meghallgatni.

Loket

Az én egyik kedvenc téli úticélom (főleg, ha van hó) a Karlovy Varytól nem messze található Loket vára. Szintén olyan helyről van szó, ami legalább olyan szép, mint a Csehországgal kapcsolatban gyakran emlegetett turistalátványosságok, de egyáltalán nem felkapott és épp ezért érdekes, hiszen éli a maga életét.

Loket „nevezetességei” közül nagyon melegen ajánlom a Szent Flórián családi sörfőzdét (csehül „Rodinný pivovar Svatý Florián”), amely közvetlenül a városkapu mellett található és ahol helyben főzött sörkülönlegességeket kóstolhatunk, igazán szép környezetben.

Mit sütsz (és főleg mivel)?

Talán pont a karácsonyi hagyomány miatt, talán nem, de tény, hogy Csehország konyhafelszerelés-gyártó nagyhatalom, legalábbis ami a legkülönfélébb méretű és formájú kiszúróformákat és keksz-készítő formákat illeti.

De egyébként kuglóf-formákban is épp ennyire jók, sőt, mindenféle állatos és nonfigurális sütőformát is gyártanak kerámiából, húsvétra nyulat és bárányt, karácsonyra pedig szívet, kalácsformát és halat, rákot.

Ez utóbbiakban nemcsak sütnek, hanem halból vagy más húsból készült pástétomot, illetve kocsonyaszerűséget is készítenek. Engem pár éve, frissen érkezett magyarként teljesen lenyűgözött a sütőformák ezen gazdagsága, azóta is tart ez a szerelem, vadászom a legkülönlegesebb darabokat (és talán egyszer majd egy múzeumot is nyitok :)).

Nagyon finom, de pepecs munka: mogyorókrémmel töltött dió. A diók „héja” a kép alján látható, körülbelül 3 cm hosszú formákban sül ki, sütés után a formából kiütik majd megtöltik a krémmel, végül 2-2 héjat összeragasztanak. És ez csak egyike a 12 féle süteménynek… 

Szintén nagyon divatos karácsonyi sütemény a német eredetű stollen, csehül štola, amit leginkább a bejglihez tudnék hasonlítani abban a tekintetben, hogy minden családnak megvan a maga titkos receptje, és a csehek épp oly lelkesedéssel vetik össze a maguk štoláját a többi családéval, ahogy a magyar háziasszonyok méricskélik egymás bejglijét (aztán persze elégedetten konstatálják magukban, hogy az övék sokkal finomabb).

Nos, a mi štola receptünk is megvan már, és mondhatom, hogy a házi štolák közül tényleg a legjobb volt, amit eddig kóstoltam. Mondjuk nem bíztuk a véletlenre, Dr. Oetker receptjét turbóztuk fel marcipánnal.

Ebbe a linzerbe már csak a ribizlilekvár hiányzik.

A kész linzer egy-két hétig hűvös helyen, zárt dobozban pihentetve éri el a legjobb ízt és állagot (ha addig el nem fogy).

A karácsonyi menü

A cseh karácsonyi menü a magyarhoz nagyon hasonló, rántott hal vagy sima rántott szelet, kötelezően krumplisalátával, ami egy apróra vágott főtt krumpliból, párolt zöldségekből, főtt tojásból, hagymából és savanyú uborkából álló saláta, jó adag majonézzel és mustárral elkeverve.

Lényegében hasonló, mint az én családomban előételként fogyasztott franciasaláta, csak marhahús nélkül és nem levesben főtt zöldségekből készül. A krumplisalátából ipari mennyiséget készítenek, hogy 25-ére és 26-ára is maradjon az egész családnak.

December 24-én hagyományos étel az ún. kuba is, amit korábban a vacsora részeként tálaltak fel, ma inkább ebédre fogyasztják. Ez eredetileg egyfajta gabonakása volt, amit szárított gombával „dobtak fel”, manapság egy zöldség nélküli, gombás rizottóra emlékeztet leginkább, nem különösebben emlékezetes fejezete a cseh gasztronómiának.

Karácsonyi mesefilm-nézés

A karácsony ünneplése teljesen a Magyarországon megszokott módon zajlik, 24-én díszítik a fát, aznap este jön a Jézuska. Van viszont valami, amiről írni szeretnék, ez pedig a számomra igazán kedves, jellegzetesen cseh karácsonyi szokás (hiszen a cseh filmipar is egy legalább akkora legenda itt, Közép-Európában, mint a sör), a nagy, össznépi mesefilmnézés.

Csehországban ennek óriási hagyománya van, és bár anyukám állítja, hogy az ő gyerekkorában Magyarországon is divatosak voltak az egész estés, élőszereplős mesefilmek, én, aki a '90-es években nőttem fel, nem emlékszem, hogy valaha ilyet láttam volna a tévében, sem karácsonykor, sem máskor.

Az én időmben már inkább azok az amerikai karácsonyi filmek mentek, amiket a szüleim szívből utáltak és sosem engedtek nézni. Csehországban viszont az állami és kereskedelmi adók egyaránt már a karácsony előtti héten elkezdik vetíteni a nagy klasszikusokat (például „Tři oříšky pro Popelku”, magyarul „Három mogyoró Hamupipőkének”, „Princezna se zlatou hvězdou na čele” vagy „Zlatovláska”), ezzel aztán egészen újévig nem hagynak fel.

Nincs karácsony mese nélkül. Libuše Šafránková a Három mogyoró Hamupipőkének című mesefilm (1973) főszerepében (forrás: www.pohadkar.cz) 

December 24-én, 25-én és 26-án az első számú állami televízióban szinte nincs is más műsor. Ezeken a napokon sorban adják a mesefilmeket, amit a csehek – tapasztalataim szerint – iszonyúan élveznek.

A fő attrakció szenteste van, általában 7-8 óra tájban mutatják be az azévi új mesefilmet, de előfordul, hogy egy évben két-három új film is kijön (idén, ha minden igaz, három is lesz!), ilyenkor ezeket elosztják úgy, hogy mindegyik fő műsoridőbe essen.

A karácsonyi családlátogatások és újév után az első munkanapok, baráti találkozók beszélgetései éppen ezért nagyon gyakran a „Láttad az új mesét? Hogy tetszett? Semmi különös, ugye? Juj, nekem nagyon tetszett, hát, szerintem meg gagyi volt...” kérdések körül forognak.

Megmondom őszintén, az elején nem voltam ilyen lelkes a mesefilmeket illetően. Persze, amíg az ember nem ért el egy bizonyos nyelvi szintet (vagy a szervezetében található alkohol egy bizonyos mennyiséget), addig a musical-ízű dalocskákkal bőven teleszórt, giccses jelmezekkel és béna '70-es, '80-as évekbeli effektekkel megtűzdelt filmek egymásutánja borzasztó idegesítő tud lenni, a harmadik-negyedik napon már valódi kínszenvedés.

De egy idő után, amikor lassacskán én is érteni kezdtem a párbeszédeket, vagy rájöttem végre, hogy min nevet annyira a férjem, akkor egyszer csak engem is beszippantott ez a fura világ és mostanra el sem tudom képzelni a karácsonyt legalább egy-két ilyen film nélkül (tévénk szerencsére nincs, de az állami tévé archívumából nagyon sok film elérhető online).

Ami különösen tetszik ebben a szokásban az az, hogy gyereket, felnőttet, akárkit odaszögez a tévé elé és – bocsánat a következő, talán elfogult véleményemért – hiába néha megkérdőjelezhető ezeknek a filmeknek a művészi értéke, de az vitathatatlan, hogy morális értelemben értéket közvetítenek, olyan üzeneteket, amikre a társadalomnak ma is szüksége van.

Például, hogy a jóság, kedvesség, a segítőkészség mindig jó és pozitív következménye van, míg a csalás, irigység, rosszindulat maximum rövid távon lehet sikeres. Vagy, hogy az ember nőként is lehet egy mese „hőse”, nem kell mindig a szőke hercegre várni, hogy ő oldja meg a problémákat.

De hasonlóképpen a fiúknak, férfiaknak is üzennek ezek a mesék, hogy a nőket tisztelni kell, hogy egy igazi úriember mindig vállalja a tettei következményeit, segít a nála gyengébbeknek, bajba jutottaknak.

Nyilvánvaló, hogy nem csak és kizárólag a mesenézés közvetlen következménye ez, de Magyarországról Csehországba költözve nem lehetett nem észrevenni, mennyivel összetartóbb, figyelmesebb, kiegyensúlyozottabb és nyugodtabb az itteni társadalom.

Elvileg hasonló történelmű, társadalmú országokról van szó, hasonló életszínvonallal és hasonló problémákkal, mégis az emberek egymáshoz és a közös ügyekhez való hozzáállása gyökeresen más és szerintem ebben óriási szerepe van annak is, hogy a média mit közvetít olyan, kiemelten fontos időszakokban, mint amilyen a karácsony is.

Kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek, határokon innen és túl!"

A moderálási alapelveket itt találod.