A minap már beszélgettünk arról, kik is azok a harmadik kultúrájú gyerekek, és mi jellemző rájuk. A heti blogajánlóban még kicsit foglalkoznánk a gyerekek és a határátkelés témájával, ezúttal a pszichológus szemszögéből. Emellett gasztrokalandra invitállak titeket, méghozzá a különleges (az ajánlott blog szerzőjének szóhasználatával: perverz) fajtából Új-Zélandról, és elnézünk Japánba is, ahol kiderül, mi fán terem az UFO-onigiri (nem fán terem, ennyit elárulok).
(Fotó: pixabay.com/marcisim)
Milyen is az, amikor a gyerekekkel együtt az egész család kezd külföldön új életet? Melyek a külföldön töltött évek előnyei és hátrányai a gyerekek szempontjából? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a Pszichológus Online blog szerzője.
„Én magam 3 gyerekkel, több mint 3 év alatt, már 3 országot megjártam, és évek óta elsősorban online, Skype-on keresztül dolgozom pszichológusként, külföldön élő magyarokkal - köztük sok családossal - így szakmai szempontokon és saját tapasztalataimon kívül az ő tapasztalataik alapján is írom ezt a cikket.
Az előnyök
Kezdjük a legfontosabbal: mivel a szülők többsége a létbizonytalanság, vagy legalábbis a kiszámíthatatlan jövő, bizonytalan munka és karrier lehetőségek, bizonytalan anyagi helyzet elől költözik külföldre, amennyiben ez a vállalkozás beváltja a hozzá fűzött reményeket, és a szülők elégedettek, „rendben vannak”, sokkal inkább képessé válnak biztonságot sugározni a gyerekek felé, ami a gyerekek szempontjából elengedhetetlen feltétele a saját biztonságérzetüknek. (...)
A leginkább egyértelmű előnye a külföldön eltöltött éveknek, hogy a gyerekek rövid időn belül kétnyelvűvé válnak. A két vagy többnyelvű emberekre jellemző egy komplexebb gondolkodásmód, több területen jobb tanulási képességek valamint az, hogy képesek több különböző módon is látni a világot, hiszen ahány nyelv, annyi eltérő gondolkodásmód is egyben. (...) Jobb problémamegoldó képességhez vezet, javítja a memóriát, koncentrációt, komplexebb gondolkodást eredményez. (...)
A két vagy többnyelvűség és a multikulturális környezet kedvez az érzelmi intelligencia fejlődésének is, növeli a gyerekek nyitottságát, empátiás készségét, a másikkal szembeni toleranciát, elfogadást.
Mivel egy új országba való költözéssel, a szülőkkel együtt a gyerekek is kilépnek saját komfortzónájukból, remek lehetőség ez a személyiségfejlődésre, új minták kialakítására, új készségek megszerzésére.
A kihívások
Tény, hogy a tágabb családdal való kapcsolat átalakul, megszűnik a napi személyes találkozások lehetősége, ezek helyét a virtuális találkozások, legtöbbször a skype veszi át.
A kapcsolattartás a mai technikai eszközök mellett azonban már nem okoz nehézséget, akár minden nap beszélhetünk egymással, láthatjuk egymást a képernyőn keresztül.
Megoszthatunk az otthon maradt családtagokkal fényképeket, videókat, gyerekrajzokat és más alkotásokat – így nem maradnak le életünk jelentős és kevésbé jelentős eseményeiről. Más módon ugyan, mint azelőtt, de részesei maradnak mindennapjainknak.
Többen arról számolnak be, hogy kifejezetten többet beszélgetnek távol élő családtagjaikkal Skype-on keresztül, mint otthon személyesen, amikor egy karnyújtásnyira éltek egymástól. (...)
Három éves kor alatt a nyelv nem ismerete még nem igazán probléma a gyerek számára, hiszen optimális esetben ezt az időt még a szűkebb családdal tölti, más gyerekekkel pedig ebben az életkorban még egymás mellett játszanak, nem pedig együtt játszanak.
A közös játékot még óvodáskorban sem igazán akadályozza egymás nyelvének nem ismerete vagy nem tökéletes ismerete. (...) A nehézségek inkább az iskola kezdetével jelentkeznek, ahol már szükség van a tananyag megértésére is, ami egy újabb kihívás. 5 éves kor után a teljesítmény kerül előtérbe a gyerek életében. Ez a szakasz 12 éves korig tart.
Ha ebben az időszakban sok dicséretet, elismerést kap, kialakul a kompetencia érzése. Ennek hiányában a kisebbrendűség érzése lehet úrrá rajta. Eleinte sok kudarc érheti a gyereket a nyelvi hiányosságok miatt. Az otthon kiemelkedően teljesítő gyerek legjobb esetben is átlagos teljesítményt produkál, az átlagos pedig átlag alattit. A korábban népszerű gyerek hirtelen kikerülhet a "sztár pozícióból". (...)
Az átmeneti teljesítményromlás természetes, aggodalomra semmi ok. A külföldre kerülő gyerekek általában 2-3 év után újra elérik azt a teljesítményszintet, amit a költözést megelőzően sikerült elérniük az iskolában. Ez természetesen összefügg a nyelv elsajátításával. (...)
Tudom, hogy sok szülő külön nyelvórákra járatja a gyerekeit a külföldre költözést követően.. és értem is a pozitív szándékot. Mégis azt javaslom, hogy ne tegyék ezt. Ne terheljék a gyereket az iskolaidő után is az új nyelvvel és a tanulással. Legyen ez az idő a pihenésé, kikapcsolódásé, felhőtlen játéké. Hiszen felnőttként sem egészséges napi tizenegynéhány órát dolgozni. Meg kell őrizni a munka/tanulás és szabadidő egészséges arányát. (...)
Amivel a szülő a legtöbbet segíthet bármilyen életkorú gyerekének, hogy igyekszik ő maga „rendben lenni”, így képessé válik arra, hogy biztonságot nyújtson a gyerek számára, igyekszik pozitív mintát adni, hiszen a gyerekek mintakövetéssel, utánzással tanulnak, nem pedig szóbeli "nevelés" hatására - tehát elsősorban nem az számít amit mondunk, hanem az, amit teszünk - és igyekszik őszintének lenni, így lesz hiteles a gyerek szemében. (...) Fogjuk fel úgy, hogy ez közös életünk egyik „nagy kalandja”!"
A teljes írást itt olvashatjátok el.
A kiwik és egy perverz gasztrokaland
Ma egy olyan blogot is ajánlok nektek, amely még nem szerepelt itt, a Határátkelőn, méghozzá egyenesen Új-Zélandról. A Kiwi Life egy család kalandjait meséli el, no és persze a helyi furcsaságokat is bemutatja: például a gasztronómia terén.
„Az egész egy borongós tavaszi estén kezdődött… szeptemberben. Üldögéltünk a férjjel a kanapén és éppen a helyi szupermarket egydolláros házhoz szállítós rendelését raktuk össze, amikor kedvet kaptunk számunkra még ismeretlen és ehetetlen kiwi ételek teszteléséhez.
No, nem is kellett több, már dobáltuk is be a virtuális kosarunkba a konzerves spagettit, a mikrós sütit, a halas csokit (pillecukros csokis szelet), egy klasszik kiwi dip hozzávalóit és némi élesztős kenhető rettenetet.
Az egész olyan viccesnek tűnt, jókat nevetgéltünk közben, mígnem másnap délben megérkeztek a már fent is említett termékek és a tesztelés kezdetét vette. Persze a férj már lecsapott volna a pakolás kellős közepén egy-két „finomságra”, de végül sikerült kimentenem ezeket a gasztronómiai csodás étkeket a karmai közül.
Pirítós spagettivel és sajttal a tetején
Már önmagában az a tény, hogy létezik spagetti konzerv… istenem, csak olaszok ne jöjjenek erre sosem! Aki ismer, tudja, imádom Itáliát és a vele járó vonzatokat, mint az ordibálós olasz emberek és az udvariatlan morál az utakon, de hogy ezt ki és mikor találta ki… elképzelésem sincs. (...) Sohase semmikor – never ever – meg ne kóstoljátok ezt, lécci! (természetesen csakis kizárólag halálvékonyra szelt, mesterségesen borzalmas szeletelt kenyérrel „finom”.)
Lamington
Magyarul kókuszkocka. Belül piskóta, kívül csokikrém, meg kókuszreszelék. Ez idáig semmi, de a málnás verzió… tejószagúatyagatya! Mint azok a marha olcsón kapható nevenincs málnás ÍZŰ szörpök….megposhadva… na ez pont olyan! :)
Közkedvelt teasütemény, amit a kiwik a szokásos módon állítanak elő: megveszik a boltban vagy a pékségekben. A férj csendben, munka közben elmajszolta az összeset, majd azt mondta a végén: nem is olyan rossz, mi a bajod vele?
Kiwi dip (azaz a rettenetes kiwi mártogatós)
A recept a következő: végy egy zacskó maggi hagymaleves port, keverd bele egy konzerv sűrített tejbe, adj hozzá pár csepp ecetet vagy citromot és pihentesd a hűtőben fél óráig. Ezt követően szervírozd friss, nyers zöldséggel vagy chips-szel. Imádják!
Kiwi kolbász… vagy mi
Ne dőljünk be neki! Igen, ez az a kolbászka, amit rendszeresen árulnak mindenféle áruház előtt, adománygyűjtés céljából. Borzalmas! Viszont az illata meglepően jó. Talán egyszer vásároltunk ilyet, de soha többet. Húst csak nyomokban tartalmaz, és valami borzalmas mellékíze van… az otthoni sült kolbászhoz szokott bélésünk ezen csak nevet.
Élesztőkrémes, ecetes chipses szendvics
Őszintén… van valami otthon kishazánkban, ami hasonlatos ehhez? Segítsetek már! Ennél a fenséges menünél elgondolkodtam, hogy lehet túlságosan is válogatós, cinikus és gasztro terén beilleszkedésre alkalmatlan lennék, de nem tudom… ez a szendó nálam kiütötte a biztosítékot.
Már az alapokkal is gondom van: szeletelt kenyér. Ami meg itt kapható: borzadály. Erre rákenik ezt a förtelmes élesztőkrémet, és még beletömködnek ecetes csipszet, te jóóó ég, ami a világ egyik talán legértelmetlenebb és legízléstelenebb dolga. Megkóstoltuk. Most. Egyszer… és utoljára… már aki.”
Természetesen ez messze nem minden, aki további érdekességekre (például a mozis zacskós fagyira) kíváncsi és képeket is nézegetne, az kattintson az eredeti bejegyzésre! (Új-Zélandról itt olvashatsz további érdekességeket.)
Mi fán terem az UFO-onigiri?
Hát fán azon nem, viszont egy japán ételkülönlegesség, amiről csak annyit, hogy ha egy étel már Japánban is különlegességnek számít, akkor bízhatunk benne, hogy tényleg az. De hogy ez pontosan mi is, arról a Tokyo Reloaded blog számolt be.
„Amikor megpillantottam a konbiniben, azt hittem, hogy megpenészedett az egyik onigiri. Tüzetesebben szemügyre véve kiderült, hogy nem, ezt eleve ilyenre tervezték. Mondanom sem kell, hogy azonnal vettem egyet!
A felirat szerint "tororokonbu no mabushi onigiri / shake-wakame" vagyis lazacos-algás onigiri, tororókonbuban. A tororókonbu-nak egyébként semmi köze a tororóhoz, ami reszelt jamgyökér, hanem közönséges konbu, vagyis egyfajta tengeri alga (…) ecetben áztatva és vékony szálakra hasogatva.
A konbunak ilyen feldolgozással jobban előjön a sikamlós textúrája, gondolom emiatt kapcsolják össze a tororóval, amit szintén kellemes, takonyszerű állaga miatt kedvelnek.
A tapintása is olyan, mintha egy mohos követ fogdosnék, az illata meg... nem is tudom, itt újra felmerült bennem, hogy nem penészes-e. Egyszóval eléggé gusztustalan egy képződmény volt. De innen már nem volt megállás.
Beleharaptam... a filcszerű külső héj meglepően rugalmas volt, és minden falatot mintegy becsomagolt egy szőrős-csúszós burokba... A lazacmorzsák és a wakame-foszlányok érdekes, lágy ízharmóniába kerültek az algával és a rizzsel, ez végül is egy standard kombináció. Hmm... ha túlteszem magam a textúrán, voltaképpen nem is olyan rossz."
A teljes posztot itt olvashatja el, akinek megjött a gusztusa… :), ha pedig Japán érdekel, ide kattints!
A moderálási alapelveket itt találod.
Utolsó kommentek