A határátkelés egyik sajátos (és sok szempontból egyszerre a legegyszerűbb és persze más szempontokból pedig az egyik legnehezebb) módja az au pairkedés. Legegyszerűbb, mert azért az komoly előny, ha az ember abban biztos lehet, hogy fedél van a feje fölött és lesz mit enni is, és bonyolult, mert azonnal alkalmazkodni kell egy teljesen idegen családhoz. Tíz tanács azoknak, akik fontolgatják, hogy au pairként vágnának neki.
Itt, a blogon is már jó párszor olvashattátok au pairek történeteit, volt köztük pozitív és akadt néhány horrorisztikus is. (Ide és ide kattintva érhettek el közülük párat.)
Au pairként beilleszkedni nem egyszerű dolog, hiszen egyrészt egészen sajátos helyzetben él egy családon belül, nem is szülő, nem is gyerek, és még csak nem is barát (noha jó esetben idővel akár azzá is válhat, ha minden jól megy).
Ha mindehhez még a nyelvi és kulturális különbségeket is hozzáadjuk, akkor nem csoda, hogy időről időre elég komoly problémákkal is szembesülhetnek a résztvevők.
Marilyn Wilkinson három évig dolgozott au pairként Franciaországban, és a tapasztalataira alapozva összeállított egy tízes listát, amiről úgy gondolja, ha a kezdet kezdetén ismerte volna, sokat segített volna neki.
1. Megfontoltan dönts a családról!
Ezen nem kell sokat magyarázni, hiszen ez alapjaiban határozza meg mindennapjainkat. Persze könnyű a megfontoltságról papolni (mondom én, hozzátéve, hogy egy angol anyanyelvű fiatal mindig jobb helyzetből indul, mint mondjuk egy magyar), de azért egy kis előzetes, lehetőleg minél részletesebb tájékozódás nem árt. Persze nagyrészt úgyis a szerencsén múlik a dolog.
2. Ismerd a jogaid!
Erre lehet azt mondani, hogy ez alapvető dolog, de meg lennénk lepve, ha tudnánk, hányan indulnak úgy neki, hogy fogalmuk sincs arról, a fogadó országban milyen jogok illetik meg. Nem árt tudni, hivatalosan hány órát dolgoztathatnak (Franciaországban ez például heti 30), és azzal is jó, ha tisztában vagyunk, hogy az 1969-ben (!!) ratifikált strasbourgi egyezmény szerint az au pairek nem dolgozhatnak többet napi 5-6, heti 25-30 óránál és hetente két-három alkalommal kérhetők meg esti gyermekfelügyeletre. Ha ennél több munkát várnak el tőled, akkor túlórát kell fizetni.
Az egyezmény azt is meghatározza, hogy a hétvégén minimum egy napot szabadon kell hagyniuk a számodra, ráadásul ennek legalább havonta egyszer vasárnapra kell esnie.
Mindettől függetlenül természetesen írásban kell szerződést kötni, amelybe bele kell foglalni a feltételeket, a munkakörülményeket, stb., így később sok vitás kérdést elkerülhetünk, vagy könnyebben megoldhatunk.
3. Tanulj annyit, amennyit csak bírsz!
Az au pairkedés nem csak gyerekfelvigyázás, hanem egy másik kultúrának a megismerése is. Ez persze megint sablonszövegnek hathat, de a lényeg mégis csak az, hogy amikor lehet, érdemes menni, ismerkedni a várossal, az emberekkel, a kultúrával, a konyhával, stb.
4. Keress barátokat!
Nagyon fontos, hogy a családon kívül próbálj meg hasonszőrű fiatalokkal összeismerkedni. Nyilván ez a Facebook és egyéb közösségi média korában nem túl bonyolult, de érdemes időt szánni rá, mert életre szóló barátságok is köttethetnek. (Én ismerek olyat, aki 15 éve töltött egy évet au pairként külföldön, és az ott megszerzett barátságokat azóta is ápolja, így a mai napig van olasz, spanyol, cseh barátja.)
5. Maradj egészséges!
Ez bonyolultabb, mint elsőre hangzik, ugyanis nagyon könnyű pár (vagy nem is olyan pár…) kilót felszedni. Gyakran előfordul, hogy ki kell pótolni a családnál kapott ételt, és ilyenkor a legegyszerűbb a csokihoz nyúlni. Arról nem is beszélve, hogy az ember hajlamos evéssel kompenzálni a nehézségeit.
6. Csak türelem!
Mint minden munkahelyen, itt is lesznek nehéz napok (talán még több is, mint egy átlagos melóban). Már az alaphelyzet is tartogathat nehézségeket, különösen, ha már volt előttünk egy másik au pair, akit a gyerekek megszerettek. Elfogadtatni magunkat nem könnyű, különösen, ha a gyerekek egyébként is stresszes helyzetben vannak (például mert kezdődik az új iskolaév). A szülőkkel is lesznek feszült pillanatok, például mert olyat kérnek, amiről eredetileg nem volt szó, vagy éppen rosszkor kérik – ilyenkor érdemes megpróbálni kibeszélni a problémákat (ha lehet…), mielőtt elmérgesedne a helyzet.
7. Légy profi!
Furcsa lehet az embernek munkahelyként kezelni az (ideiglenes) otthonát, de hát mégis csak erről van szó. Figyeljünk oda a gyerekekre, foglalkozzunk velük eleget, ne késsünk és ha lehet, csak visszafogottan lógjunk a Facebookon, elvégre a munkahelyünkön sem tennénk…
8. Fedezd fel a világot!
Hallottunk már olyan szerencsés au pairről, akit a család magával vitt egy-egy külföldi nyaralásra, ám ha ez mégsem történne meg, attól mi még kirándulhatunk közeli városokba vagy akár országokba. Európában érdemes vonatozni, aztán ott a kanapészörf, azaz még csak milliókat sem kell költenünk.
9. Ne feledd: nyelvet tanulni mentél!
Ez sem igényel túl sok magyarázatot: aki au pairkedésre adja a fejét, az azért teszi, mert meg szeretne tanulni egy nyelvet. Gyerekek mellett ez könnyebb, de jó tudni, hogy au pairként a már emlegetett strasbourgi egyezmény alapján a család kötelessége időt biztosítani arra, hogy legalább heti két alkalommal nyelviskolába mehessünk. Az iskolát alaphangon nekünk kell fizetni, bár akad család, aki ezt (részben vagy egészben) átvállalja – lásd. 1. pont.
10. Ápold a kapcsolatot!
Ha a családnál töltött időszak nem sikerült tragikusan, akkor érdemes tudatosan ápolni a kapcsolatot, hiszen később még jól jöhet egy ajánlólevél, referencia a szülőktől.
Ezek voltak tehát Marilyn Wilkinson tanácsai (kiegészítve néhány saját megjegyzéssel), most ti jöttök!
A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.
Az utolsó 100 komment: