Nem merném állítani, hogy Tajvan egyike lenne a leggyakoribb célországoknak, úgyhogy a mai poszt különleges lesz. Írója, Blanka, egy ösztöndíjnak köszönhetően több mint két éve került ki oda, most pedig írt egy nagyon élvezetes és alapos beszámolót, amihez képeket is küldött.
„Én az utóbbi időben kattantam rá a blogra és hamar feltűnt, hogy Tajvan csak a statisztikák erejéig szerepel. Pedig szerintem egy nagyon kényelmes ország és megérdemel legalább egy bejegyzést.
Csak hogy az alapfogalmakat tisztázzam, Tajvan nem egyenlő Thaifölddel, hanem egy külön kis sziget a szárazföldi Kínától délkeletre, a Csendes óceánban. Arról, hogy Kínához tartozik-e, mindenki mást mond, ez eléggé kényes téma.
Olyan picike, hogy Magyarország felénél is kisebb, ellenben több mint kétszer annyi ember lakik itt, szóval a népsűrűség világrekordokat dönget. Az elektronikai iparban dolgozók valószínűleg hallottak róla, a félvezető-ipara a fél világot ellátja, illetve innen származik az Asus, Acer, HTC csak hogy pár nevet említsek. Bár mostanában lassul a gazdasági fejlődés, panaszkodnak is hogy már nem kétszámjegyű az évi GDP növekedés…
Szerény személyem két és fél évvel ezelőtt került ki ide, egy ösztöndíjnak köszönhetően. Egy szót sem beszéltem kínaiul, de az angolom egész jó volt (angol/amerikai sorozatokat felirat nélkül nézve 60-70%-ot értettem, most már ez olyan 90% fölé fejlődött.) Az ösztöndíj keretében egy évig tanultam kínaiul, utána a mesterképzést kezdtem el.
Ha egy szóval szeretném jellemezni az országot, akkor az a kényelmes lenne. Egyrészt a technikai fejlettségnek köszönhetően, másrészt az emberek attitűdje miatt.
De kezdjük az elején! Mielőtt kijöttem, igyekeztem minden fellelhető információt felkutatni, olvastam Wikipédiát, hivatalos közleményeket, itt élő magyarok blogját.
Amit nem gondolnál róla
Az első dolog, ami feltűnik ugye egy kis sziget, szubtrópusi éghajlattal, szóval előre láttam magam, ahogy a tengerparton süttetem majd magam. Ez a kép sajnos több módon is meghiúsult, ugyanis:
1, Tajvan ugyan sziget, ennek ellenére a lakosság 50%-a nem tud úszni!!! Így a strandolás az kb. abból áll, hogy nyakig felöltözve, vagy az itteni szó szerinti fürdőruhákban (értsd: az együttes közelebb áll egy póló - szoknya / kisnadrág kombinációhoz, mint bikinihez) álldogálnak a parton és hagyják, hogy a hullámok nyaldossák a lábukat, esetleg az elkerített (!) kacsaúsztatóban üldögélnek / fröcskölnek. Ezek az elkerített részek úszásra alkalmatlanok, viszont ha szörfdeszka nélkül mennél bele a „rendes” óceánba, akkor az úszómesterek már sípolnak.
2, Mint kiderült, Hófehérke egyenes ági leszármazottja lehetek, így már attól is leégek, ha az utcán sétálok, nemhogy még az árnyék nélküli tengerparton süttessem magam.
3, Tajvan számomra, mint trópusi ország elbukott a vizsgán, mivel a tél az itt kegyetlen. Még szerencse, hogy hallgattam anno a blogokra és a családom és barátaim röhögésének közepette bepasszíroztam a csomagomba egy télikabátot.
Megértem, hogy otthonról a minimum 10-15 fok nem tűnik annyira vészesnek, de rá kellett jönnöm, hogy a páratartalom +/-5 fokot rájátszik a hőmérsékletre –rossz irányba. Vagyis a nyári 35 fokot 40-nek érzed, a 10-et meg 5-nek.
Mivel a házak nélkülöznek mindennemű szigetelést, így kívül-belül ugyanannyi a hőmérséklet és 5 fokban ülni egész nap nem kellemes. A forró zuhany a nap fénypontja, és ha nincs egy kis fűtőberendezésed, akkor csak a forró teák/levesek melegítenek át. (Az én párom akkor még otthon volt, így az utolsó opció kiesett számomra). Igaz, a hideg csak két-három hónapig tart és utána emberi a hőmérséklet, én életemben nem fáztam úgy otthon, mint itt.
Egyszerűen nem szép
Amit előre el lehetett intézni, azt elintéztem, az iskola és szállás már várt, mire landoltam a géppel. Google Earth-ön megnéztem, milyen házban fogok lakni, hogy néz ki a város, és be kell valljam, nem tetszett. Őszinte leszek, élőben sem jobb.
Én a fővárosban, Tajpejben lakom, szóval van egy-két város, ahol jobb a helyzet, de Tajpej utcaképe egyszerűen nem szép. Annak ellenére, hogy tiszta, nincs szemét.
Egyrészt mivel magas a páratartalom minden penészedik, így a régebbi házak mind szürkések. Másrészt, mivel a második világháború után pármillió kínai átköltözött Tajvanra és el kellett őket szállásolni valahol, hirtelen és sok házat húztak fel és kisebb gondjuk is nagyobb volt a dizájnnál. Sokan ma is ezekben a házakban laknak.
Persze a külcsín csalóka lehet, én is régi házban a lakom, de a lakás szépen fel van újítva. A gazdagabb negyedekben meg az újabb házak már nagyon szépek, de a gazdag negyed mindenütt szép.
Első kultúrsokk a mellékhelyiségben ért, még a reptéren. Itt kétféle WC-t használnak. Az egyik az általunk megszokott ülős WC, a másik pedig egy guggolós típus. Továbbá itt nem szokás a WC-papírt a csészébe dobni, hanem a szemetesbe.
Ráadásul a vízcsapok is ezerfélék, néha azt sem tudom, hogyan tudok kezet mosni: van ahol nem tekerősnek kinéző csapot felfelé húzni kell a vízért, van, ahol egy pöcköt kell benyomni ott, ahol a víz is jön, meg persze a legmodernebb mozgásérzékelők, ahol thai-chizhatok, hogy vízhez jussak.
ARC-ot kaptam
Az első napokban turistáskodtam és ügyeket intéztem. A bürokrácia itt is elég körülményes, bár nekem egyszerűbb dolgom volt, mert az iskola meg az ösztöndíj bizottság megadta a szükséges papírokat.
Jó tanács, hogy legyen nálad minden létező papírod (orvosi vizsgálatoktól az útleveleden át az iskolai végzettséget igazoló papírok) és annak a fénymásolata, bár mindent le tudsz ott helyben is fénymásolni és igazolvány képet is készíteni.
A vízummal megkaptam a voltaképpen itteni személyimet, amit Alien Resident Certificate-nek, röviden ARC-nak hívunk. A kártya (és a vízum) érvényessége általában egy év, az éves díjról a piszkos anyagiakban.
Sajnos nem tudom a munkavállalóknak pontosan milyen papírok kellenek az ARC-hoz, feltételezem nem egyszerű, mivel sokan egy kiskaput használnak: Tajvan területén vízummentesen maximum 90 napot tartózkodat az ember, viszont ha elhagyja a sziget területét (szóval akárcsak „elugrik” Honkongba vagy Shanghaiba) akkor újraindul a számláló. Így sokan nem bajlódnak a kártyával és háromhavonta átruccannak a környező országokba kirándulni.
A tömegközlekedésről
Ami még itteni életem e korai szakaszában feltűnt, az a tajpeji tömegközlekedés modern és tiszta volta. Itt nincs bérlet, hanem van egy Easy Card nevű kártyád, amire pénz tölthetsz fel és az elektromos be/kiléptető rendszer az utad hossza alapján vonja le az összeget.
A buszon és vonatokon is lehet használni, illetve folyamatosan növelik az elfogadóhelyek számát, már egye boltokban is elfogadják fizetőeszközként. (Itt annyira nem divatos a bankkártya használata, szinte mindig készpénzzel fizetnek.)
Ha nincs kártyád, akkor minden metróállomáson egy automatából kiválasztod, hogy milyen hosszan szeretnél menni, azért mennyi a díj és ennek fejében kapsz egy kis műanyag érmét, amit kilépéskor be kell dobni a kiléptető automatába. A buszon meg a sofőr melletti kis perselybe bedobod az összeget. (Amúgy ez a rendszer már vagy 20 éve létezik itt, szóval itt nem ez számít modernnek.)
Mióta kijöttem 2 metróvonalat adtak át, így most összesen 5 van és mind nagyon modern és tiszta (nem csak az újak, MIND). A tisztaságra egyébként nagyon vigyáznak, a rendszeres tisztítás mellett, súlyos pénzbüntetés elé néz, aki enni vagy inni merészel a metrón.
Tudom, hogy ez otthon sem szokás, de itt plakátok formájában minden állomáson többször közlik veled, meg néha a hangosbemondó is bemondja+ a platformokon lévő tv-kben is rendszeresen közölnek egy metró-etikett reklámot. Így itt sokkal inkább feltűnő, meg azért otthon nem fognak többezres büntetés kiszabni, mert beleittál az üvegedbe. Itt igen.
Ingyen mosdó minden állomáson
Minden állomáson van ingyen használható mosdó, ami már csak turisztikai szempontból is nagyon hasznos, ráadásul teljesen tisztán vannak tartva. A nagyobb állomásokon a bejáratnál még egy kis led-es panel is van, ami jelzi, hogy épp melyik WC foglalt / szabad / takarítják.
Ami érdekes, hogy nincs bejárati ajtó, hanem csak függöny, ennek higiéniai oka van: kézmosás után ne kelljen megfognod egy nyilvános WC kilincsét. Amúgy egyáltalán nem látni be, okosan van megcsinálva, de ameddig nem tisztázódott bennem, hogy mennyire koszos tud lenni egy kilincs (bakteriális szinten) addig nem tudtam mire vélni a dolgot.
Mindenkinek segítenek
Az akadálymentesítésre is nagyon nagy hangsúlyt fektetnek. Egyrészt mindenhol van lift vagy rámpa, a látáskárosultaknak a földön „vezetőcsík” (nem tudom a pontos nevét, de bordázott talaj felület, szóval bottal lehet érzékelni), illetve minden állomásnak a személyzete bármikor készen áll, hogy segítsen a vak / mozgáskorlátozott / Down-szindrómás utasokon.
A fent említett tv-kben is vannak külön számukra vetített biztonsági kisfilmek, pl. hogy tolószékkel hátrafelé kell felszállni, az elektromos tolószékesek feltölthetik a kocsijukat az állomáson, stb. Véleményem szerint itt sokkal jobban elfogadják és segítik a fogyatékkal élőket, ha valamit haza tudnék vinni innen, ez lenne az első.
Rengeteg busz van és a legtöbb buszmegállóban van kijelző, ami mutatja, mikor jönnek a buszok. Metrón és buszon is kínaiul és angolul is bemondják a megállók nevét, így nem tévedsz el akkor sem, ha nem beszélsz kínaiul. Igaz, ez esetben a buszozás nagyobb kaland, mert ott nincs kiírva angolul a megállók neve.
Ugyan nincsenek éjszakai járatok, de sok taxi van és viszonylag olcsók. Ami pedig a legjobb, hogy van egy applikáció bármilyen telefonra, amelyik megmondja neked, hogy melyik busz hol jár és mikor ér a hozzád legközelebbi megállóba.
Sok helyen járda sincs
Ezzel szemben maga a közlekedési kultúra elég gyatra. Rengetegen járnak robogóval. RENGETEGEN. Ők össze-vissza cikáznak az autók között, bár nem tudom mennyi a baleset, mert az autósok figyelnek rájuk.
Emiatt nem tudom megállapítani, hogy a buszsofőrök tényleg rosszul vezetnek vagy a kamikaze robogósok miatt kénytelenek percenként hirtelen fékezni. De azt be kell ismerni, hogy a robogó a legpraktikusabb itt, mivel az egyik leggyorsabb és legolcsóbb közlekedési eszköz.
Na jó, nem a legolcsóbb, mert habár a benzin elég kedvező árú, azért a biciklizésnél semmi nem olcsóbb! Ami bicikliút ki van építve (elsősorban a folyók mellett) az nagyon szép és jó, nagy távolságokat lehet gyorsan megtenni.
Viszont bicikliút nélkül kicsit neccesebb a helyzet, amit még tetéz az a tény, hogy sok helyen még járda sincs! Persze ezek kisebb utcák, kevés forgalommal, és mint említettem az itteni autósok nagyon figyelmesek, a gyalogosok az igazi kihívás.
Egyrészt ők nagyon szeretnek lassan sétálni az út / járda közepén, és ha csengetsz is, akkor sem szoktak nagyon kitérni, hanem hagyják, hogy te szlalomozz. Ennek ellenére és biciklivel jártam a suliba egészen addig, amíg a mostani helyemre nem költöztem, ami egészen pontosan 10 perc sétára van a sulitól.
Lakás – akár 6 négyzetméteren is
Költözéskor szembesültem az itteni lakáskultúrával, mivel előtte még otthon egy magyar lány segítségével szereztem albérletet. Itt alapvetően máshogy állnak a lakáskérdéshez. Mivel itt az ingatlan nagyon drága, van, aki élete végéig bérlő és olykor generációk élnek együtt, mert a fiataloknak nincs pénze kiköltözni.
Sok lakásnak nincs konyhája, mivel van milliónyi pici kifőzde és olcsó és kényelmes kint enni ugyebár. (A tajvaniak roppant kényelmes emberek.) Sok helyen mosógép sincs, hanem mosodába járnak az emberek. Vannak önkiszolgáló mosodák szárítógépekkel, olcsó és rögtön viheted is haza a tiszta, száraz ruhát. Akinek azonban van erkélye, az ott tartja a mosógépet és ott tereget.
Itt nincs meghatározva, hogy mennyire lehet kicsi egy lakás, így 6 négyzetméteres szobákat is kiadnak lakásként, amihez jó esetben tartozik egy akkora fürdőszoba, hogy a vécén ülve zuhanyozhatsz. Persze ezek egyszemélyes ki lakások, de én nem szeretném őket kipróbálni. A legtöbb lakásban padlócsempe van, a fapadló itt valami úri dolognak számít.
Az egyik barátosném a következő aranyszabályt tanította: Egy lakás lehet meghatározói:
1, jó lakás (nem túl öreg / lepukkant)
2, jó környék (=közel a sulihoz)
3, olcsó
VÁLASSZ KETTŐT!
Nekem fontos volt a saját konyha és az anyagiakban sem bővelkedek, így a város szélén lévő 3 hálószobás, 2 fürdőszobás, nappalis konyhás lakásban bérelek egy szobát.
Szerencsére az egyetemem pont a szomszédban van. így nekem ideális a hely, de aki aktívabb szociális életre vágyik (ami nem merül ki a házibulikkal, hanem aktívan eljár), annak kicsit kieső lehet ez a lakás.
A lakásokról összességében még annyit érdemes tudni, hogy a falak elég vékonyak, így az utcáról szinte minden behallatszik (NE LAKJ TEMPLOM KÖZELÉBEN!) és a lakás minőségétől függően a szomszédjaid életének is tanúja lehetsz.
Ez a „hallod a tv-jüket” és „hallod, hogy szomszédék tologatják a bútorokat” skálán elég sokféle lehet. Másrészt nincsenek leszigetelve, ami nem is probléma olyan januárig, amikor nagyon lehűl a levegő és irgalmatlanul tudsz fázni ebben a csodás szubtrópusi országban.
Az időjárásról
A már említett szubtrópusi éghajlat hosszú meleg, nyarat és rövid, „enyhe”(én ezzel a szóval vitatkoznék) telet jelent. Sajnos most épp hideg időszak van, ezért panaszkodom ennyit a hidegre, pedig amikor decemberben volt 24 fok, virultam ám!
A csapadékmennyiség nagyon magas, egyrészt mert nyáron van egypár tájfun, amikor egy nap alatt leesik Magyarország egész évi csapadéka, másrészt télen vannak napokig (hetekig) tartó záporok.
Azonban Tajpejen kívül is van élet, márpedig nem is akármilyen: délebbre jóval barátságosabb a klíma, nem olyan „zord” (ezzel a szóval ti vitatkoztok) a tél és kevesebbet esik.
Hogy miért pont Tajpej a főváros mikor annak a legpocsékabb az időjárása? Ezt a korábbi japán uralomnak köszönthetjük, akik a korábbi déli fővárost áthelyezték északra, hogy közelebb legyen az anyaországhoz. De nézzük a jó oldalát: legalább itt nincsen nagy földrengés és a tájfunokat is megússzuk egy „szimpla” zuhéval.
A klímának köszönhetően rengeteg gyümölcs van itt. Valószínűleg otthon is megtalálhatóak, de én sosem kóvályogtam túl sokat a „Trópusi gyümölcsök” pult körül, így engem sok meglepetés ért. Csillaggyümölcs, mangó, pomelo, guava, durian, maracuja (passió gyümölcs)... csak hogy pár olyat említsek, aminek a nevét is tudom. Ami vicces, hogy az alma itt prémium gyümölcsnek számít, és horror ára van.
Az étkezés közösségi élmény
Mint már említettem, rengeteget esznek kint, így mind a három étkezésre szakosodott éttermek vannak. Amúgy a reggeliző-helyek nagyjából egyforma dolgok (szendvicsek, hamburgerek, egyéb helyi tojásos specialitások illetve délben tészták) kaphatóak, rendes éttermek rendkívül változatosak.
A kínai mellett sok az indiai, olasz, thai, vietnami, japán étterem és persze itt is megtalálhatóak az amerikai gyorsétterem-láncok. Sok a „Hot Pot” hely, ami azt takarja, hogy az asztalokon van egy gáztűzhely, és arra raknak neked egy kondért, amibe szépen belerámolhatsz és megfőzhetsz magadnak dolgokat.
Aztán ezeket a dolgokat szépen kiszeded egy kupac rizsre és azzal eszed meg, itt ugyanis a rizs számít a fő ételnek, minden más (hús, zöldségek) csak a köret. Ennek az all-you-can-eat verziója, amikor az asztal közepébe van besüllyesztve egy nagyobb kondér és abba dobálja bele mindenki a neki tetsző hozzávalókat.
Emellett sok kerekasztalos hely van, mikor sok különböző fogást rendeltek, mindent leraknak középre egy forgó részre és mindenki vehet, amiből csak szeretne, a készlet erejéig! Ebből látható, hogy itt az étkezés inkább közösségi élmény.
Nagyon sok olyan étel van, amire ránézve meg nem mondom, hogy micsoda, illetve aminek más íze van, mint az európai ember várná. Például a virsli és a kenyér itt édes. Viszont a vörösbab és a hús az desszertek egyik legfőbb alapanyaga.
Na jó, kicsit ferdítek, ezek a tradicionális desszertek, lehet itt rendes sütit is kapni, de annak elég halovány íze van és elég olajosak. Ezt nem tudom, hogy érik el, de itt szinte mindent olajban sütnek ki, szóval végül is annyira nem furcsa, hogy a süti is olajos.
A 7Eleven
Ha pedig az ember épp nem tudja eldönteni, hogy mit egyen / nem akar túl messzire sétálni, bármikor betérhet a 7Elevenbe. Ez a bolt kvázi minden sarkon megtalálható és az itteni élet alfája és omegája.
A név egy eredetileg Amerikából származó „convenience store” –t takar, kvázi a régi közért megfelelője modern technikával. Szóval itt a szendvicsektől és innivalóktól keresztül a hajsamponon és egyszer-használatos alsóneműkön keresztül az írószerek és magazinokig mindent megtalálsz.
Van többféle mikrós kaja, amit ott rögtön megmelegítenek neked és persze szék és asztal is van, ahol ezt elfogyaszthatod. Emellett itt tudod befizetni a számláidat, feladni a postát, koncertjegyet venni, vagyis szinte mindent el tudsz intézni helyben. Természetesen 24 órás nyitva tartás és még az ünnepnapokon is nyitva tart. Az lesz az apokalipszis első jele, mikor itt bezár egy 7eleven.
Persze a 7eleven egy picit drágább, mintha rendes boltban vásárolnál, de mégis nagyon sikeres üzletek itt. Mivel a tajvani egy nagyon kényelmes emberfajta. Meg benyomásom szerint valami személyes ellenszenvük van a sétálással szemben. Ha valami 2 buszmegállónyira van (10 perc séta) akkor már mondják, hogy az nagyon messzi, és buszra kell szállni.
Amit mondanak, az úgy van
De alapvetően egy nagyon kedves és segítőkész nép. Nagyrészt buddhisták és konfuciánusok. Mielőtt kijöttem, a barátaim meg voltak róla győződve, hogy én vagyok a naivitás szobra, de be kell valljam: fasorban sem vagyok a tajvaniakhoz képest.
Lehet, hogy ezért is szeretek itt ennyire: amit mondanak, az úgy van, nem vernek át, biztonság van, a rendőrök legfőbb elfoglaltsága az éjszakai hangoskodók lehalkítása.
Van egy két furcsa dolguk az igaz, például van, hogy vadidegenek kérnek meg, hogy fotózkodjanak velem. Vannak külföldiek, akik ezt nem szeretik, de engem nem zavar, őket meg boldoggá teszi. (Ez amúgy az itteniek Amerika-mániájára vezethető vissza: ha fehér vagy, akkor tuti amerikai, ami pedig amerikai, az menő és nagyszerű, pl.: 7Eleven).
Sokan akár az első találkozás után hozzáadnak a Facebook-jukhoz, de utána nem nagyon veszik fel a kapcsolatot. Nehéz őket jobban megismerni, mert bár nagyon tisztelettudóak és segítőkészek, azért megtartják a 3 lépés távolságot. Persze vannak kivételek, nem is kevesen.
Mivel kiskoruk óta nagyon keményen nyomatják nekik az angolt, legtöbben megértenek, még akkor is, ha a világ minden kincséért meg nem szólalnának előtted angolul. El lehet boldogulni tehát kínai nélkül is, de hogy igazán megismerd őket, nem árt az a nyelvismeret.
Külföldiek közt kétféle ember van: akinek rendes munkája, vízuma van, illetve akik elsősorban angol nyelvterületről angolt tanítani jöttek ide. Általában az utóbbiak, akik 90 naponta meglátogatják a környező országokat, de akiket ismerek angoltanárokat, mind nagyon kedves, nyitott emberek.
Az angoltanítás eléggé egy szürke zóna, pedig a tajvaniak alapvetően védik a hazai munkaerőpiacukat. Kezdésként a külföldieknek külön minimálbére van, ami a helyiek minimálbérének a másfélszerese.
Ezzel a képzetlen munkaerő bevándorlását akadályozzák, mivel így egy cég kétszer is meggondolja, hogy alkalmazzon-e egy külföldit és vállalja az ezzel együtt járó plusz költségeket és adminisztrációt. De ha valaki itt kap rendes melót, akkor biztosan nem kell aggódnia az anyagiak miatt!
Az anyagiakról
Legvégül a piszkos anyagiak. A békesség kedvéért külön taglalom az jövedelmeket/árakat. Akit nem érdekel ez a rész, az ugorjon, aki viszont kíváncsi, olvassa nyugodt szívvel. Nem mondom, hogy olcsóbb Magyarországnál, de meg lehet élni.
A fentebb említett külföldi minimálbér jelenleg 28 ezer valamennyi új tajvani dollár (továbbiakban NTD). 1 NTD olyan 7,5 forintnak felel meg. Tehát a minimálbér 210 ezer forint. Az adót nem tudom, hogy alakul, tudtommal nem magas, akit érdekel a Tajvani Kormány nagyon sok informatív honlapot tart fent.
A költségek
Lakás+rezsi
A külvárosban, öreg házban egy cipősdoboz-lakást már 4.000 NTD-ért tudsz bérelni, ez a legalja, a felső határ a csillagos ég. Külvárosban, normális lakás: 13.500 NTD-ért 2 hálószobával, nappalival, konyhával, fürdőszobával és erkéllyel.
Belvárosban 5000 NTD-ért béreltem szobát egy öreg házban (és mivel szobák nagyságától függően más volt az ár, nem tudom az egész lakás mennyi volt, én a legkisebb szobán laktam), 4 emberrel osztoztam 2 fürdőn, egy konyhán és nappalin.
Általában 1 hónap a kaució. A rezsi ebben nincs benne, az áram- és vízszámla kéthavonta érkezik. Előbbi egy főre kb olyan 400 NTD, bár ezzel vigyázni kell, nyáron a légkondi a triplájára emelheti. A víz legutóbb 75NTD volt, szintén egy főre leosztva.
Étel
Az egzotikus gyümölcsök itt szerintem olcsóbbak (egy gránátalma 39NTD, friss ananász, meghámozva (70NTD), viszont az almát darabonként árulják és elég drága. A pékáruk és a tejtermékek (1 liter tej 60 NTD) általában drágábbak, ráadásul az itteni sajtok elég kis satnyák.
Az emberek általában kint esznek, egy ebédet 50 NTD-ért már kapsz, de ha drágább helyre mész sem költesz egy fogásra többet, mint 250NTD. Az átlag olyan 70-150 NTD között mozog. Ez alól csak az all-you-can-eat éttermek a kivételek, azok olyan 400-700 NTD között vannak. A reggeli valamivel olcsóbb, egy szendvics 15 NTD.
Utazás
Itt nem bérlet van, hanem egy kártya, az Easy Card, amire pénz töltesz és a megtett távolság alapján fizetsz. Ez metrón 20-50 NTD között mozog, a busz 12NTD egy körzeten belül.
Taxi 40 (+30 NTD az esti pótlék), ezt is tudod a kártyáddal (Easy Card) fizetni. A városon kívüli közlekedésből a gyorsvasút a legdrágább (viszont több mint 200km/h hasít és van business class is), ezen kívül van a rendes vonat és busz, eddig a legtöbb 750NTD volt, amit egy jegyért fizettem, ekkor délre mentem le.
Orvos
Ha van biztosításod (kb. 800 NTD havonta), akkor nagyon olcsó vagy ingyenes. Nem akarok leírni minden tételt, aki kíváncsi, kérdezzen.
Néhány érdekesség
Állítólag ha esőben nem takarod a fejed búbját, hamar megkopaszodsz (ezt a levegőszennyezettségre vezetik vissza.)
A kutyákat babakocsiban tolják vagy kézben hordják és csak a legritkább esetben engedik sétálni a saját lábán. Igaz, amilyen kis szőnyegalattjárók vannak itt divatban, jogos a félelem hogy a nagyobb tömegben valaki nem venné észre és rájuk lép.
Nincsenek szemetesek az utcán. Így a szemeted általában hazáig cipelheted. Csak a gazdagabb házaknak van közös szeméttárolója, amúgy meg van adva, hogy mikor jön a szemetes kocsi, fogod a kis cókmókod és szépen lesétálsz hozzá.
Egész társasági élmény az utcán a szomszédokkal együtt a szemeteskocsira várni. Ami amúgy egy fagyiskocsi dallamát játssza, első időkben picit megtévesztő.
Nincs közvetlenül szemétadó, mivel ha megfelelően szelektíven gyűjtesz, akkor ingyenes. Ha nem, akkor vehetsz egy kék szatyrot, amibe minden beledobhatsz. Viszont ha nem szelektíven gyűjtöd a szemetet és nem a kék szatyorban van, akkor nem fogja a szemeteskocsis átvenni.
A páratartalom miatt minden duplán-triplán van becsomagolva. Nem meglepő, ha a nápolyis dobozban, minden egyes nápolyi még egyesével be van csomagolva!
A csótány repül!
A busz csak akkor áll meg a megállóban, ha integetsz neki. Egyénként, ha senki nem akar leszállni, te pedig csak álldogálsz, akkor simán elmegy melletted. A buszsofőr minden egyes alkalommal megköszöni, hogy vele utaztál.
Nyáron irreális félelem van a légkondicionáló kikapcsolásával kapcsolatban, ezért folyamatosan megy. Akkor is, hogyha már 15 fok különbség van a kinti és benti hőmérséklet között, és a diákok NYÁRON! pulóverben ülnek a termekben.”
A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.
Az utolsó 100 komment: