Attila Svájc francia nyelvterületén él és azt is elmeséli egyebek mellett, hogy miként kerülnek a Forma-1-es pilóták az országba, de szó esik az iskolarendszerről, a fizetésekről és megtudjuk, hogy végeredményben barátságosak-e a svájciak (legalábbis Neuchâtel kantonban).

Ezen írásom kiváltó oka az, hogy az országfelelős német nyelvterületről ír és nagyon helyesen megállapította, hogy a latin részek, Ticino, Suisse Romande azok nagyon mások, mind az embereket, mind a szokásokat illetően. Én pedig „egészen véletlenül" pont a térképnek egyik ilyen fehér foltján élek, gondoltam időnként jelentkezem, remélem sikerül olyasmiket is megosztanom ami érdekes, de majd megmondjátok.

Nos, múltkor - amikor fel akartatok négyelni :) http://hataratkelo.postr.hu/dolgok-amiket-nem-tudnek-feladni - már írtam, hogy a francia nyelvterületen, Neuchâtel kantonban élek a családommal és azt is, hogy az itt élést már „életvitelszerűen" végzem, azaz letelepedtünk. Gondoltam ebből az alaphelyzetből kiindulva tudok még újat mondani nektek, főleg ha a francia nyelvterületre való költözés, vagy az itteni munkavállalás, vagy akár csak egy turistaút szerepel a terveitekben.

Neuchâtel

Neuchâtel egy Egernél is kisebb, 30'000 lakosú kisváros, igaz az egész kantonnak csak 167'000 lakosa van. A róla elnevezett tó északi partján helyezkedik el, nagyon szerencsés fekvésű település, ami pont ebben az évben ünnepli az 1100-ik születésnapját.

A nagyvárosokat illetően Bernhez van a legközelebb, a genfi reptértől kb. 1 óra 15 percre, míg a zürichitől 2 órányira. Csendes kisváros, tehát olyanoknak, akik a mindennapi partizási lehetőséget keresik nem ajánlanám, nekik jobban megfelelhet Lausanne és Genf, mi viszont gyerekekkel ellátva nagyon szeretünk itt élni.

Nyolc éven keresztül a belvárosban, vagy ahhoz nagyon közel béreltünk lakást, ami a legutóbbit illetően 2800 CHF volt havonta, plusz rezsi. Hogy ezt az árat el tudjátok helyezni a skálán, kb. 1000 frankért lehet úgynevezett studio-t, azaz kicsi szoba-konyha jellegű lakást bérelni.

Tudni kell, hogy Neuchatelben nagyon kevés a kiadó lakás, körülbelül a rendelkezésre álló lakásállomány 1%-a üresedik a fordulónapokon, amiket errefelé szerződésben rögzítenek. Ez azt jelenti, hogy a lakást, házat egyéb bérleményt nem szabad választás szerint, hanem bizonyos időpontokban lehet elhagyni, persze, ha előre bejelenti az ember a bérbeadónak. Egyébként nem éri meg, mert egy hivatalos fordulópontig fizetni kell a díjat és rezsit mindenképpen.

A világ óragyára

Neuchâtel kanton, Neuchâtel városa és a régió (La Chaux de Fonds, Le Locle a világörökség része) a svájci óragyártás központja (angol nevén a Watch Valley), innen kerül ki a világ luxusóra márkáinak egy jelentős hányada. Vacherin Constantine, Breguet, Tag Heures, Ulysse Nardin, Jaeger LeCoultre, Graham London, Louis Erard, Ebel, Jeanrichard, Piaget, személyes kedvenceim a Corum, Milus és sorolhatnám még a végtelenségig.

A Swatch csoport rengeteg brand-et foglal magába, plusz jelentős a kisebb, független gyártók száma is, amelyek laikusok számára elképzelhetetlen komplikáltságú és árú órákat készítenek. Sokszor pár száz darab az egész éves „termelésük" és forgalmuk, mégis jól megélnek, mert ezek a vekkerek néha milliókat kóstálnak, svájci frankban persze.

Jómagam régebben szerettem venni az órás magazinokat, egy ideje azonban leálltam ezzel, mert olyan mint a peep show, lehet képen bámulni azokat az órákat, amiket még a lottómilliomos is csak ritkán vesz.

A hipergazdagok

Ki veszi hát ezeket az órákat? A kérdés nagyon fontos, mert elvezet a svájcicizmus egyik érdekes területére, a megtárgyalt adózáshoz, a pénzért vett tartózkodási engedélyhez. A legtöbb kantonban a nagyon gazdag emberek, sportolók (például Boris Becker, Michael Schumacher és az aktív F1 pilóták fele) megtárgyalhatják, hogy mennyi adót fizetnek.

Hivatalosan például kellene ~20% adót fizetniük a bevételeik után, ha csak úgy letelepszenek valahol, viszont a kommünök versenyeznek az ilyen nagy adófizetőkért, így inkább feldobják a kérdést, ki szeretne engem?

Cserébe felajánlanak mondjuk 10 milliót adóban. A biznisz ott van elrejtve, hogy ha hivatalos százalékok alapján adóznának, akkor nem 10, hanem mondjuk 25 millió lenne az adójuk. Így aztán az adott kis kommün is jól jár, mert hirtelen valaki berak egy tizest a büdzsébe és az adott gazdag ember is sokkal olcsóbban kijön mint rendesen.

Ezért van itt az égvilágon mindenkinek háza, tartózkodási engedélye a pénzes emberek világából; többek között az így megtakarított milliókat költik aztán el minden olyasmire, amiről mi csak álmodhatunk és így keletkezik a hipergazdag vásárlóréteg, ami miatt megéri valami nagyon drágát és egyedit készíteni.

Más oldalról pedig a rengeteg olajsejk, orosz oligarcha is itt veri el a pénzét, főleg a síszezonban; saját szememmel láttam a genfi reptéren, mikor egy orosz figura 5 Hublot órát vett, némi LV táskával megtoldva. Egy másik „kedves" történetet a Watch Magazine-ban is megosztották, mikor az egyik pénzes ügyfél egy nagyon drága órabolt teljes Rolex árukészletét egyben felvásárolta partyajándéknak. Azért egy olyan buliba ahol luxusórákat osztogatnak, szívesek elfogadnék egy meghívót.

Az iskolarendszer (NE) és munkanélküliség

Két kisebb termetű gyermekem van, a lányom 10, a fiam pedig 6 éves, tehát különböző iskolakötelezettség vonatkozik rájuk. Mifelénk a gyerekek 4 éves kortól már iskolarendszerű oktatásban vesznek részt és mindezt kötelező alapon. Sőt, iskolának hívják, mi mondjuk maradjunk annál, hogy egy erősebb előkészítőnek felel meg a dolog.

Megtanulnak számolni, leírni egyszerű dolgokat, a nevüket például, felismerni formákat ésatöbbi. Régebben kérdéses volt miért fontos ezt ilyen korán kezdeni, azóta sikerült megvilágosodnom; mivel a francia nyelv történelmi írásmódú, gyakorlatilag minden szót külön be kell magolni, azaz itt nincs olyan csoda, hogy az elsős gyerek karácsonyra olvas holott csak szeptemberben kezdte a betűkkel.

A magyar fonetikus írásmódú nyelv, így oktatása teljesen más mint a franciáé. A gyerekek 6 évesen már úgy kezdik az első osztályt, hogy a számok, betűk, egyszerű szavak magukban már mennek, csak a rendszert kell rájuk felépíteni.

A kislányom 5-ikes, vagy az „egységesített", új föderális rendszer szerint 7-ikes és jövőre lesz a nagyon fontos éve, amikor majd eldől, hogy maturité (érettségi, majd egyetem), modern (olyasmi mint a szakközép otthon), vagy professionnel (szakmunkás) szakirányba javasolják továbbtanulni.

A következő év végén kapott értékeléstől függ majd bizonyos mértékig a jövője, habár van némi minimális átjárás a csoportok között, a váltás nagyon nehéz. Lehet kritizálni ezt a rendszert, hiszen 11 éves gyerekek jövőjét „döntik el", viszont hogy működik-e, ahhoz meg kell nézni egyéb adatokat is.

Neuchâtelben „kiemelkedően magas", általában 4 és 5.5% közötti a munkanélküliek aránya. Az országos átlag 4% alatt van és mindez főleg azért, mert annyi és olyan szakembert képeznek, amennyire és amilyenre szükség van. Az elitista kiválogatási rendszer miatt nincs olyan, hogy most az ügyvédi szakma nagyon népszerű, gyerünk képezzünk annyit, hogy a piac ne tudja felvenni. Nem, lefölözik a jókat és azok közül lehet x ügyvéd, vagy megy külföldre diplomát szerezni drága pénzen (igaz fizetni így is, úgy is kell).

Barátságosak-e a svájciak?

Először is, azt hiszem, nem árulok el titkot azzal, hogy a latinok, franciák, olaszok teljesen másképp állnak hozzá egy idegen emberhez, mint rösti-német nemzettársaik. :)). Lazábbak, közvetlenebbek, nyitottabbak, de azért ők is svájciak.

Egy tipikus tévhit, amit szeretnék eloszlatni és talán ehhez a részhez illik a legjobban. Ne tessék összekeverni a svájci-olaszt az olasszal, a svájci-franciát a franciával! Azon kívül, hogy van némi habitusbeli hasonlóság, nyelvazonosság, más semmi. Elég csak látni hogyan örültek az itteni "franciák", mikor az igazi franciák kiestek a focivébén :)

Egy másik összetevője a kérdésnek a „lakva ismeri meg az ember a másikat" alapigazság mentén közelíthető meg. Képzeljetek el egy olyan helyzetet, hogy élsz a saját országodban és minden negyedik ember külföldi.

Ezek jó esetben nem panaszkodnak a szokásaidra, nem szívják az őseid által megteremtett jóléti társadalom vérét, nem segélyért állnak sorba, nem akarnak politikai menekültek lenni nálad, hogy eltartsd őket, hanem normális emberek. Mégis csak azt látod folyamatosan, hogy ezek másképp élnek, ahol eddig csönd volt, ott most neverending party van, ahol eddig kutya se volt, ott disznót akarnak tartani és még sorolhatnám.

Kérdezem én kivételes tisztelettel, biztos hogy nem lennétek egy kicsit gyanakvók, zárkózottak idegenekkel létesített kapcsolataitokban? Biztos, hogy nyakába zuhannátok a kétgyermekes magyar családnak, aki a szomszédba cuccol éppen be?

Magam részéről nem panaszkodhatom, jóban vagyunk minden szomszéddal, még akkor is, ha a kulturális különbségek okán akár egymás idegeire is mehetnénk. De inkább hagyjuk egymás élni békében, az Antarktiszra meg nem szeretnénk költözni, bár ott elég kevés lenne a szomszéd.

Megélhetés

Íme az érzékeny téma, amit részben már megtárgyaltunk az előző posztom kommentjeiben, most esetleg némileg árnyalnám a képet, utólagos engedelmetekkel az árakat illetően.

Szóval az élet tényleg nagyon drága errefelé, sokan írták már, meg tudom erősíteni. Egy korsó sör például egy pubban 8 frankba fáj és akkor hol vagyunk még attól, hogy együnk is valamit? Egy nem túl puccos olasz étteremben egy pizza 20 és 25 frank között van, egy steak körettel 30-40 frank. Ha étterembe megyek kicsiny, ámde jelentős családommal, akkor bizony 100 frank alatt semmiképpen sem ússzuk meg a kirándulást, sőt!

Kiterjedt tapasztalataim alapján ;) 10 frank / üveg fölött érdemes bort venni, mert az annál olcsóbbak már gyanúsak, a jók viszont 30 frank körül kezdődnek. Innen aztán határ a csillagos ég, pár ezer frankos borokat is vehet, aki megteheti. Mi elég sokszor átjárunk Franciaországba vásárolni, a családi pénzügyminiszter szerint megéri, főleg a válság kezdete óta.

A helyi közlekedési vállalat 3.2 frankot kér el egy órás buszjegyért, ez időn belül belül viszont oda és annyit utazunk, amennyit akarunk. A vasútról annyit, hogy ha mondjuk Zürich-be megyek a reptérre, akkor 160 frank oda-vissza az első osztály, még jó, hogy a cég fizeti.

Amúgy nem nagyzolásból megyek első osztályon, hanem hogy le tudjak ülni. Európában és a világon is a svájci az egyik legtöbbet vonatozó nép, másodosztályon az emeletes Bombardier vonatok is úgy tele vannak bizonyos időszakokban mint a szardíniás doboz.

Átlagfizetés

Mostanában jelent meg egy cikk a Le Matin-ben, tehát az itt következő számok teljesen objektívek, lehet őket nem szeretni, de hiába. :)

A svájci átlagfizetés bruttó 5979 frank, ami természetesen minden fizetési kategóriát magába foglal. Viszonyítási alapul kiírtam néhány egyéb számot a cikkből, szóljatok ha kell a link:

Kutatás és fejlesztés 8'498 frank
Telekommunikáció 8'527 frank
Közhivatalok 8'743 frank
Gyógyszeripar 8'941 frank
Bankok 9'357 frank
Középvezetők, bank 22'755 frank
Pénzügyi managerek 42'668 frank
Gyógyszeripari managerek 43'163 frank
Dohányipari managerek 46'315 frank

Ez egy archív poszt, melynek eredetije itt jelent meg. Kommentelni itt, a poszt alatt nem lehet, ha beszélgetni, hozzászólni szeretnél, azt a mai Klubsarokban teheted meg.