Mostanában megszaporodtak az írországi posztok, a mai is onnan, egészen pontosan Shannonból érkezett és amennyire meg tudom ítélni, egész reális képet fest. Vagy ha nem, majd ti megcáfoltok.

„Ugyan született már néhány írás Írországról, de mivel friss tapasztalataimat tudom megosztani az olvasókkal, ezért döntöttem úgy, hogy írok.

Részben a szubjektív véleményemet írom le az eddigi ittlétem alapján, részben vázolnám hogyan is néz ki részleteiben a „beilleszkedés". Előre szólok, hosszú lesz. :)

Nem volt véletlen

Tudni kell, hogy nem ismeretlenül, egyszerűen csak a térképre bökve, vagy spontán kerültünk párommal ebbe az országba, és ezen belül is Shannonba. Az indok egyszerű: neki itt ajánlottak fel igen kedvező állást.

Több mint egy évnyi távkapcsolat után én is úgy döntöttem, szerencsét próbálok, úgy gondoltam, hogy talán tudnék végre az itteni fizetésemből félre is tenni valamennyit. Néhányszor jártam kint látogatóban, tehát a hely sem volt túlzottan ismeretlen. Ráadásul dolgoztam már korábban külföldön máshol is, nem jelentett gondot.

Nem voltak ugyan álomképeim arról, hogy valamiféle felelős pozícióban fogok itt dolgozni, lévén sajnos nincs olyan tapasztalatom és végzettségem, mely keresett hiányszakmába vágna, de azért reménykedtem. (Igen, múlt időben.)

Így érkeztünk meg idén augusztusban.

Lakás

Érkezésünkkor B&B-ben laktunk, melyet előre lefoglaltunk, ennek díja 25 euró volt naponta. A szállás neve megtévesztő lehet, ugyanis a legtöbb helyen errefelé a bed & breakfast átlényegült csak bed-re, vagyis néhol ugyan még lehet reggelihez jutni, ami többnyire a pirítós-vaj-lekvár-tea egységből áll, de leginkább csak örülhetünk, ha olyan hely jut, ahol van egy kicsi közös konyha hűtővel.

Saját lakást kerestünk a kezdetektől fogva, mivel az sokkal kényelmesebb, van saját konyha, hűtő, mosógép, nem úgy, mint az előzőben.

Már a lakások nézegetésénél beleütköztünk egy helyes kis furcsaságba, miszerint ugye lakásbérléshez (már ha ingatlanközvetítőn keresztül keres az ember) szükség van PPS számra (ahogy már írták korábban: egy szám mindenek felett), azonban PPS számot nem adnak ki addig, amíg az embernek nincsen lakásbérleti szerződése.

Haha, gondoltuk mi, ezt biztos nem csak így lehet, ezért elsétáltunk a helyi Citizens Information irodába, és megkérdeztük ugyan ilyenkor mi van. A válasz a következő volt: „Először a PPS számot kell megszerezni, költözzenek be addig egy ismerőshöz, aki le tudja igazolni, hogy ott laknak." Erre én: „És ha senkit nem ismerünk ebben a városban, vagy akár a környéken, aki már rendelkezne lakhellyel?" Szegény srác elgondolkodott ekkor egy pillanatra és őszintén közölte: „Hát akkor fogalmam sincs. Tényleg..." :)

Végül nagy szerencsénkre párom kollegájának kiadó lakásába költöztünk be...

PPS

Ezzel az ügyintézéssel nagy szerencsém volt, ugyanis a neten én is gyűjtöttem infót, mi is szükséges ahhoz, hogy ezt kiadják, így amikor már tényleg rendelkeztem minden papírral, akkor időpont nélkül, szomorú kutyaszemet vágva, kb. fél óra alatt elintézték az igénylést.

A területi illetékes irodát kell felkeresni (Department of Social Protection), ott pedig sorszámhúzás után tudnak segíteni. Lényeges, hogy minden szükséges irat legyen meg, különben csak két-három héttel későbbi időpontot tudnak adni. Egy gyors űrlapkitöltés és egy zárt szobában történő „interjú" volt az egész.

Ez utóbbi azért került idézőjelbe, mert ez tulajdonképpen annyit jelentett, hogy az ügyintéző lemásolta az irataimat és bevitte a gépbe az adataimat, valamint feltett két biztonsági kérdést, mely a későbbi PPS kártya telefonos aktiválásához szükséges. (Ugyan itt nem tartozik a témához, de az egyik kérdés az volt: Mi a kedvenc sportom? Mire én a röplabdát feleltem. Az ügyintéző hölgy bénázott egy darabig – nem is értettem mi a gond – majd megkért rá, hogy betűzzem le neki hogyan is írják azt, hogy „volleyball". Hogy ezt miért írtam le, ennek később lesz jelentősége.)

Ezek után nagyjából másfél hét alatt lakcímre küldve, sima levélben megkaptam az említett kártyát.

Bankszámla

Mivel a magyart természetesen nem fogadják el, így ennek is utánajártam, pontosan milyen iratokat is igényel az ügyintézés. Mire ide jutottam szerencsém is volt, már rendelkeztem a munkáltatótól egy igazolással, miszerint már van munkám és szeretnék utalni a kerestem.

Szintén űrlap kitöltés után, papírok bemutatása mellett, időpontfoglalás nélkül, meglehetősen gyorsan és profin kb. 15 perc alatt végeztem. Mivel már volt munkáltatói igazolásom kérés nélkül kaptam Visa Debit kártyát, pont olyat, amit otthon is adnak minden bankban, mely ugye internetes fizetéshez, és bankoláshoz, miegyébhez használható.

Ezen eléggé meglepődtem, hiszen olvastam, hogy kezdetekkor csakis valami „kezdő" kártyát fogok kapni, ami szinte csak Írországban alkalmas pénzfelvételre és ennyi. Szóval kellemes meglepetés ért. :)

A számlavezetési díj negyedévente 11 euró vagy pedig tranzakciónkét 28 cent, ki mit választ. Ha pedig havi legalább 1000 euró érkezik a kártyára és legalább havi 3 kifizetést intézünk róla, akkor ingyenes.

Bő két héten belül a bankkártyámat, PIN kódomat és az internetes hozzáféréshez szükséges PIN kódomat is megküldték. (Nem tudom érdekes-e, de Bank of Ireland.)

Dolgozni is kell...

Igazából szerencsésnek is mondhatnám magam, mert csak az én számomra kellett állást találni, és ez kezdetben igen gyorsan sikerült, megérkezésemtől számítva 2 héten belül. Természetesen az idegenforgalmi és vendéglátó iparban, de kezdetben nagyon örültem, hogy ilyen gyorsan ment.

Az adataimat, PPS számomat és erkölcsi bizonyítványt (merthogy rengeteg helyre kérik ezt is, magyar nyelven, nem kell fordíttatni!) leadva el is kezdtem dolgozni. A bérpapír a lakcímre jött, fizu hetente kártyára, az itteni úgymond TB járulékot pedig a fizetés mértéke alapján vonják.

Az adót szintén fizetésarányosan fizetem, mármint a munkáltató vonja le (PAYE – pay as you earn), nem árt azért egy A12-es nyomtatványt a helyileg illetékes adóügyi hivatalba elküldeni ahhoz, hogy a fizetés után ne a legmagasabb adót vonják, mint egyébként automatikusan mindenkinek, aki nem jelzi, hogy nincs rendben. A nyomtatvány le- és kitöltése egyszerű, de rengeteg segítséget lehet találni a revenue.ie oldalán vagy bármelyik írországi magyarok oldalon.

Munkára visszatérve – melynek körülményeit nem szeretném nagyon részletezni – közel két hónap után felmondtam, miután közölték, hogy választásom nincs, beteg NEM lehetek. Majd a felmondásom leadásakor azt hazudták, hogy köteles vagyok egy hetet még ledolgozni náluk, amolyan felmondási időként. Ez pedig csak akkor lett volna így, ha már legalább 13 hetet dolgoztam volna náluk, mellesleg a szerződésben sem szerepelt, mint kikötés.

Felmondás után egyébként az utolsó bérrel együtt az úgynevezett P45-ös nyomtatványt kell megkapni (esetleg postán is küldhetik), melyet a következő munkáltatónak kell leadni. Adóév végén pedig P60-as nyomtatványt kell adjon a munkáltató, melyen rajta van, hogy adott adóévben pontosan mennyi adó került befizetésre, mely esetlegesen visszaigénylés miatt fontos lehet.

Azóta is keresgélek

Ez volt októberben, azóta keresgélek. Interneten is, személyesen is adtam már be rengeteg önéletrajzot mindenféle munkára, de engedjétek meg, hogy néhány gondolatot leírjak a munkakereséssel kapcsolatban, mert most leginkább ez bánt:

* Tudom-tudom az írek nacionalisták, de azt nem gondoltam, hogy ennyire. Nekem az a személyes tapasztalatom, hogy szinte csak hiányszakmára vesznek fel külföldit, vagy olyan helyre, ahová ír eleve nem jelentkezne. Többször utasítottak el például eladói állás kapcsán azzal, hogy iszonyúan magas volt a követelményrendszer és sajnos más ennek jobban megfelel. Nem is értem mi lehet olyan magas követelmény egy kiló kenyér eladásához... megjegyzem dolgoztam már eladóként. Mindeközben ugyanebben a boltban olyan eladó dolgozik, aki szó szerint hangosan, háromszor számolja le az ujjain a visszajárót kb. 5 perc alatt, úgy, hogy annak összege ki van írva a képernyőre...

Vagy például a múltkor egy DVD-boltban azért nem tudtam a már nem használt filmeket visszaváltani pénzre (erre is van lehetőség, ha már nincs rá szükség), mert azt mondták olyan személyit vagy számlát mutassak fel azonnal, amin ír lakcím szerepel a nevemmel együtt. Vicc.

* Visszautalnék a korábban leírt állami hivatalban ülő ügyintéző képességeire is... (lásd PPS szám) de tudnék még példákkal élni, melyekkel az elmúlt hónapokban találkoztam.

* Azt látom, hogy akire minden mennyiségben szükség van úgy általában az IT-szakember, mérnök és nővér vagy ápoló. Legtöbbször hosszú ideig más hirdetést se látni. Ja, és persze a kihagyhatatlan fundraising – azaz házaló-kéregető-ügynök. Ezt inkább kihagyom, még ha jótékony célra menne is.

* A legmegdöbbentőbb dolog egy ékszerüzlet eladói állásjelentkezéskor ért. Egy brit tulajdonú üzlet keresett a közeli nagyváros üzletébe kisegítőt. A honlapon keresztül lehetett jelentkezni, mely egy nagyon részletes személyes adatkitöltésből állt, majd egy 30 perces feladatsorból, úgymond mit tennék, ha eladóként a következő problémákkal állnék szemben. Ezzel semmi gond nem is lett volna, ha a kérdéssor legvégén ne a következőket láttam volna (sajnos nem mentettem el, talán a döbbenettől, pedig érdemes lett volna).

Tehát nagyjából így nézett ki az oldal:

Neme: Férfi Nő Transznemű

Születési ideje, helye:

Nemzetisége: (tényleg nem vicc, szóról szóra fordítom)

fehérbőrű – ír vagy brit állampolgár

fehérbőrű – egyéb

fekete bőrű – ír állampolgár vagy Írországban született

fekete bőrű – egyéb

és még folytatódott pakisztáni ír vagy egyéb,indonéziai ír vagy egyéb...stb.

Szóval döbbenet...

A teljességhez hozzátartozik, hogy persze nem válaszoltak a jelentkezésre.

Szóval egyelőre sajnos munka nélkül vagyok, de januárban kinyomtatott önéletrajzokkal felfegyverkezve fogom ismét járni a közeli nagyvárost J

Mix

Csak néhány dolog jut még eszembe, ami az ittlétünk alatt tudatosult, vagy ami hasznos infó lehet, csak úgy ömlesztve:

* az írek többsége amúgy jóindulatú, és szívesen segít pl. útbaigazításban, alapvetően jókedvű, nem rohanós, nem idegbeteg nép. A közértben maguk elé engednek a sorban, ha látják, hogy csak kevés dologgal állunk sorba, de volt, hogy a pénztáros mondta, hogy menjek vissza, cseréljem ki a doboz paradicsomot, mert van benne egy összenyomódott szem. Szóval ez pozitív.

De a fiatalok és gyerekek nagyon szemtelenek és rengetegen vannak. Soha ennyi gyereket és kisbabát sehol nem láttam! Az írek maguk is sokszor bevallják saját nemzetükről, hogy nem nagyon szeretnek dolgozni, ezért van, hogy a lányok nagyon fiatalon 18-20 évesen gyermeket vállalnak, lévén az állami támogatás is majdnem annyi, mint a minimálbér...

Nem utolsósorban pedig igénytelenek, mind saját étkezésükre, kinézetükre, otthonukra, autóikra. Kedvenc népi sport önkiszolgáló étteremben (saját tapasztalat és ezt eddig csak itt láttam), hogy a tálcát amint asztalhoz érnek ledobják a földre maguk mellé, az ételt, sót, szószokat, stb. pedig alaposan szétkenik az asztalon.

A nemzeti viselet (ahogy már előttem is írták) tényleg a tréningruha, vagy a póló+rövidnadrág kombó akár 0 fokban is. Amikor lakást kerestünk szinte az összes lepukkant és végletekig koszos, igénytelen volt egytől-egyig pedig nem kifejezetten a legalsó kategóriában keresgéltünk. Az autókra az előbbi szintúgy igaz, mind törött, horpadt, koszos.

* bérek: egy átlagos, teljes munkaidős állással meg lehet keresni 1200-1400 eurót nettóban, túlórával még többet. Ha két fő keres akár csak minimálbért is nagyon kellemesen meg lehet élni, és félre is tenni!

* az élelmiszer: minden igen drága, a gyümölcs amolyan kincs itt (természetesen nagy átlagban ízetlen), és ehhez mérten aranyárban van. Néhány példa: kb. fél kiló szőlő 3 euró, fél kiló csirkemell 5-6 euró, fél kilós kenyér 1,5-2 euró, sajt, sajtkrém a kis kiszerelés is legalább 3-4 euró, krumpli 2,5 kg 4 euró, üdítő, tisztálkodási szerek szintén drágák.

* érdemes a helyi lengyel boltba benézni, sokszor lehet olyan dolgokat találni, amit az íreknél nem lehet kapni, Magyarországon viszont igen

* lakásbérlés: nem olcsó, kisebb városban egész kicsi lakás kezdődhet olyan 400 euró/hó áron egészen a csillagos égig. Az itteni átlag, ahol lakunk kb. 600-800 euró/hó, egy-két-három szoba, plusz egy fürdő, de gondolom nagyvárosban még drágább.

* rezsi: víz ingyenes, szemétszállítás 30 euró/év – ezért kéthetente szállítják el -, internet 40 euró/hó, áram most legutóbb kb. 200 euró volt 2 hónapra. Ez utóbbiról megy nálunk minden a fűtés és a tűzhely is.

* tévé: nekünk nincs, de itt kint annak is van regisztrációs díja, mely kötelezően fizetendő. Ha jól tudom kb. 130 euró/év. Ha rossz a tv, vagy használaton kívül van, akkor is ki kell fizetni, de lakásonként csak egyszer.

* autó: ha bérelni szeretnénk, mélyen a zsebünkbe kell nyúlni, ha venni, akkor régebbieket már egész jó áron adnak, a fizetendő díjak, biztosítás azonban elég magas. Ha magyar autót szeretnénk itt forgalomba állítani és regisztráltatni az még drágább művelet. Benzin 1,60 euró/liter! Még az otthoninál is drágább.

* tömegközlekedés: ismét megjegyzem, kisvárosról nyilatkozom, innen viszonylag ritkán és nem túl jól járnak buszok, nem is túl olcsón. A közeli nagyvárosba oda-vissza majdnem 9 euró!

* mobil: a mi összehasonlításunkból a Tesco jött ki győztesen. Vettünk két SIM-et (pay as you go, vagyis feltöltős), mellyel egymás között havi 10 eurós feltöltésért korlátlan a beszélgetés, az sms, és mms. Otthoni vonalas telefont hívni 1 cent percenként(!), mobilt hívni pedig 12 cent percenként. A 10 eurós feltöltés után pedig jár bónusz 10 euró kreditösszeg, melyet egy hónapon belül el kell használni.

* karácsony: mivel közel az ünnep, és van három karácsonyi vásár a környéken, gondoltam megnézem, és belesüppedek a hangulatába. Hát gyorsan kijózanodtam, ugyanis rájöttem, hogy az itt azt jelenti, hogy egy normál zöldség- és hús piac, imitt-amott némi bóvlit és haszontalan tárgyakat áruló standdal. Se karácsonyi hangulat, se illatok, se zene, se világítás, se egy jó ital vagy étel.

* erről jut eszembe étel: én úgy tartom, hogy igazán ír konyha nem is létezik, persze van egy-két étel, amit ide sorolhatnánk, de semmi konyhatechnikai remek (na jó azért egy steak lehet remek). Az éttermek drágák és minden környéken van legalább egy pizzás, egy kínai, vagy ázsiai étterem és legalább egy hamburgeres. És bizony nem egyszer látni, hogy ebédre, vacsorára is onnan visznek haza ételt a teljes családnak.

Sajnos a kocsmákról nem tudok nyilatkozni, nem az én világom, de van belőlük bőven.

Ha turista szemmel járok itt meglehetősen szimpatikus ország, csodás helyekkel és látnivalókkal, hangulatos kelta zenével, dús élővilággal, másrészről itt élő és dolgozni akaró emberként nem lopta be magát a szívembe. Persze ez az én szubjektív véleményem, azért remélem hasznos infóval is szolgáltam itt-ott. Most jöhet a Ti véleményetek és persze jöjjenek a trollok. :)"