Határátkelő

Rendkívül tanulságos írás a mai, melynek szerzője egy édesanya, aki egyrészt érthető módon rendkívül büszke a lányára, aki külföldön is megállja a helyét, másrészt emögött a büszkeség mögött számomra érezhető némi fájdalom is amiatt, hogy nem lehet együtt a család. Azt nem gondolom, hogy a magyar felsőoktatás irányítói elgondolkodnának majd rajta, pedig talán nem ártana, mert a nagy és szép szavak mögött ilyen (is) a valóság. 

A rajz címe: Honvágy. A tócsa egy végtelen aszfalton (amekkora a Földünk is) , Magyarországot ábrázolja. Az ebből kilépő láb az alkotó lába, aki elhagyta az országot. A tócsa tükrében az alkotó látszik, aki a kinyújtott kézzel azt jelzi, hogy lehetőséget kapott külföldről, és Ő ezt a felajánlást megragadja.

Egy dániai (vagy bármilyen, ha már…) farmon dolgozni embert próbáló munka lehet, és ezt alátámasztja Dénes története is, ami ugyan kis ciprusi kitérővel kezdődik, de a lényeg Dániában játszódik. Küldött képeket is, amit külön köszönök. Szóval lássuk, milyen az élet Skandináviában!

Vajon nehezebb vagy könnyebb hazudni egy idegen nyelven, mint az anyanyelvünkön? Nem mintha bármelyik határátkelő magyarról is feltételezném, hogy szánt szándékkal nem mond igazat, de maga a téma annyira érdekesnek tűnt, hogy nem tudtam megállni, hogy ne vessem elétek itt. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek van tapasztalata a nyelvhasználatról, és majd jól elmondjátok, mit gondoltok róla.

Aki rendszeresen követi a blogot, az talán emlékszik még rá, hogy tavasz végén Zoli írt egy posztot, melyben arról volt szó, hogy hamarosan átszelik Amerikát és akkor azt is megígérte, hogy rendszeresen beszámol a kalandjaikról. Nos, a technika ördöge ennek kissé keresztbe tett, ám most megérkezett az első beszámoló, és ha minden jól megy, a következő hetekben végigkövethetjük, hogyan sikerült a nagy menet. Jöjjön tehát az indulás és az első napok története – keresztül Amerikán.

Szerintem a legtöbb emberben él a „napsütés, tengerpart, pálmafák” romantikus ábrándkép, a legtöbben álmodoztunk már arról, milyen jó lenne ilyen helyen élni. Ami biztosan így van, de mint mindennek, ennek is ára van. Hogy milyen ára – erről szól Kriszta írása, aki összeszedte a legérdekesebb árakat és tudnivalókat, valamint küldött fotókat. (Bemutatkozó posztját itt olvashatja el, aki kihagyta volna.)