Határátkelő

A világ nyolcadik csodája (vagy legalábbis az egyik, mert előszeretettel aggatják rá különböző helyekre) Kolumbiában van, ma ide vezet az egyik utunk. A másik pedig Törökországba, ahol megpróbálunk gyerekkel fürdeni, a siker erősen kérdéses, hogy miért, hamarosan kiderül. Végül rákészülünk Zanzibárra.

La Macarena katedrálisa

Vajon hány nyelvet tud egy gyerek egyidőben megtanulni? A kérdés elég sok határátkelő családban felmerül, különösen, ha vegyeskapcsolatról van szó. A két vagy több nyelv aztán fokozható még, a mai sztori esetében például rögtön négy különböző nyelvről lesz szó. De hogyan birkóznak meg ezzel a gyerekek?

Nehéz lenne azt állítani Gábor életéről, hogy unalmas lenne. A Moszkvában élő cégvezető nemrég a legélhetetlenebb orosz városokban járt (ha nem olvastad a posztját, akkor itt pótolhatod), most pedig Nicaraguába kalauzol el bennünket, ahol nem elég, hogy sok mindent megtudhatunk a kakaóról (éljen a csoki!), de még a kimenekülés is kalandos lett. A képeket (melyeket Király Mária készített) pedig ezúttal is köszönöm neki.

Angliában (meg nyilván máshol is) a külföldi élet sok határátkelő számára az ügynökségi munkánál kezdődik. Így volt ez Józseffel is, aki még 2010-ben költözött a szigetországba, először egyedül, majd ment utána a felesége is. Posztjából kiderül a kezdeti nehézségeken (és jó pár tanácson) túl az is, hogy vajon miről érdemes és miről nem beszélgetni az otthon maradottakkal. Az utolsó mondat pedig különösen erős.

A kép illusztráció

Vannak, akik beszélnek róla és vannak, akik csinálják, ráadásul sikerrel. Az előbbire szerintem mindenki tud példát hozni (…), az utóbbira most én hozok, ráadásul megfontolandó tanulságokkal – már ha lenne valaki, aki meg akarná fontolni. Hazatérni ugyanis legalább annyira nem ördögtől való dolog, mint elmenni, viszont cserébe legalább olyan nehéz is - segítség nélkül különösen.

Hazatértél vagy még csak fontolgatod? Írj a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!