Egy dániai (vagy bármilyen, ha már…) farmon dolgozni embert próbáló munka lehet, és ezt alátámasztja Dénes története is, ami ugyan kis ciprusi kitérővel kezdődik, de a lényeg Dániában játszódik. Küldött képeket is, amit külön köszönök. Szóval lássuk, milyen az élet Skandináviában!

„Dániai kalandom talán 2016 decemberén kezdődött, amikor eldöntöttem, hogy az életemet meg kell változtatnom. Akkoriba egy gyárban dolgoztam Budapesthez közel, de a jövőmet már csak külföldön tudtam elképzelni. 

A ciprusi kudarc 

Januárban találtam is egy konyhai állást Cipruson. Akkori angoltudásom igen alacsony szinten mozgott, de sikerült teljesítenem a Skype-interjút a görög főnökkel. 

Március végén kiutaztam és egy nagyon jó csapattal sikerült megismerkednem Cipruson. A sziget gyönyörű volt, de a munka sajnos nem, úgyhogy egy hónapon belül átgondoltam az életem és májusban már a dániai farm munkainterjúján vettem részt Budapesten. 

Egy hónappal később hajnali 4 órakor az M7 autópálya budaörsi pihenőjében egy másik magyar társammal együtt felszálltam a Romániából érkező buszra, ami elvitt minket Dániába. A következő 2 napban 80 km/órával hasítottunk keresztül fél Európán.

Szomorúság és félelem 

Megérkezésünk reggelétől kezdve egy kétnapos intenzív tréningen vettünk részt a munkával kapcsolatban, a végén pedig elindítottuk a bevándorlási és munkavállalási ügyintézést. 

Azután egy vonatjeggyel, térképpel és sok reménnyel útnak indítottak minket Aarnum vasútállomásáról. A kétórás vonatút alatt másodszor éreztem azt, hogy teljesen egyedül vagyok a nagyvilágban. 

Nem tudtam, mi következik és nem maradt más bennem, csak a szomorúság, az elhagyatottság és a félelem az elkövetkező dolgok iránt. Végül késő délután találkoztam a farmerral a helyi vasútállomáson. 

Innentől rengeteg pozitív csalódás ért az itteni szállással, munkatársakkal, munkával és minden mással kapcsolatban. Dánia nagyon zöld és tiszta az emberek pedig alapvetően kedvesek és előzékenyek... 

Az elején például meglepő volt, hogy biciklizés közben az autósok határozottan nem akarnak elgázolni, sőt, sokan az út másik oldalára is áthajtanak miattam. 

Hétköznapok 

A munka persze nem könnyű. A fejés hajnali háromkor kezdődik, azután pedig opcionális munkák következnek, takarítás, etetés vagy bármi más. A harmadik hónaptól kezdve naponta vezetek traktort is, ami külön élmény számomra.

Sokan félnek az időjárástól, szerintem alaptalanul. Nyáron 20-25 C, télen pedig 0- -5 körül mozog a hőmérséklet. Tavaly még teljes meggyőződéssel állítottam volna, hogy itt rengeteget esik, viszont most immáron harmadik hónapja szinte semennyi eső nem volt, szóval inkább azt mondanám, senkit ne tántorítson el Dániától az állandó rossz időről szóló mesék. 

A fizetés Magyarországhoz képest elég magas, de az árak is. Minden élelmiszer legalább duplája az otthoni árnak. Albérlet olyan 120 ezer forinttól indul ezen a környéken, de ez területenként eltérő.

Érdekesség még a nappalok hossza. Nyáron 23 órakor még világos van és hajnali háromkor körül már világosodik újra. Van, akinél ez alvási nehézségeket okoz, de hozzá lehet szokni. 

Pár szó az itteni szállásomról: egy holland kollégával osztozok egy kényelmes egyszintes házon. Saját szobát, fürdőszobát és hűtőt is kaptam. Abszolút elégedett vagyok a helyzettel és csak remélhetem, hogy a következő helyen is hasonló szerencsém lesz. 

Röviden a közlekedésről 

Ideérkezésemkor a szálláshoz járt egy kerékpár is, hogy eljuthassak a másfél kilométerre lévő farmra. Sajnos itt vidéken a viszonylag nagy távolságok miatt mindenki autót használ és kerékpárutak sincsenek.

A városokban viszont valódi kerékpáros útvonal-hálózatok működnek párhuzamosan az autós és gyalogos utakkal és sokan használják is. 

Naponta 4 buszjárat megy innen a városba, de őszintén csak egyetlen alkalommal utaztam vele, amikor végre átvettem a robogómat. Amikor megkérdeztem a farmert, mit csinál itt, akinek nincs autója, ő csak annyit mondott, hogy az nem itt lakik. :) 

Immár, ismerve a döntésem eredményét és mindazt, ami itt fogadott, abszolút nem bántam meg, hogy ide jöttem és ha elölről kezdhetném akkor is bevállalnám. Ugyanakkor azt sem állítom, hogy mindenkinek való ez az munka. A tehenek általában cukik, de fejés közben kapunk pisit meg kakit is bőven tőlük.

A munkaidő is dinamikusan változik naponta hat és tizenkettő óra között és persze a koránkelés is próbára teszi az ember akaraterejét. 

Embert próbáló élet 

Ha valaki tervezi, hogy idejön, annak tudnia kell, hogy ez a kaland nem csak testileg, hanem szellemileg is megviseli az embert. 

Mióta itt vagyok, már a harmadik munkatársam adta fel és ment haza a szerződése letelte előtt mert belefáradtak vagy nem tudták megszokni a dolgokat. Bár a fizetés a többszöröse az otthoninak, hosszú távú célok nélkül nehéz kibírni. 

Mindent összevetve örülök, hogy elindultam ezen az úton és biztatok mindenkit, hogy próbáljon szerencsét, ha nem elégedett a jelenlegi helyzetével. 

Persze nem muszáj épp Dániában éppen tehénfarmon. A világ nagy és tele van lehetőségekkel. Az én következő álmom Ausztrália vagy Új-Zéland, ahol szeretnék ugyanígy farmon dolgozni, ha ez lehetséges. Még nem tudom, hogy jutok oda de remélem, ez is megoldódik nemsokára. 

Köszönöm, hogy elolvastátok és sok sikert mindenkinek ott, ahol van.”

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.