Vajon nehezebb vagy könnyebb hazudni egy idegen nyelven, mint az anyanyelvünkön? Nem mintha bármelyik határátkelő magyarról is feltételezném, hogy szánt szándékkal nem mond igazat, de maga a téma annyira érdekesnek tűnt, hogy nem tudtam megállni, hogy ne vessem elétek itt. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek van tapasztalata a nyelvhasználatról, és majd jól elmondjátok, mit gondoltok róla.
Eleve nem egyszerű megmondani, mikor hazudik valaki, és állítólag még nehezebb, ha az illető nem az anyanyelvén beszél. A Würzburgi Egyetem pszichológusai annak jártak utána, miért van ez így.
Nagyon érdekes, hogy a legtöbb ember számára sokkal könnyebb hazudni egy tanult nyelven, mint az anyanyelvén. (Az én tapasztalatom szerint egyébként káromkodni is, talán azért, mert nem érezzük annyira a kimondott szavak súlyát.)
Az még izgalmasabb, hogy az igazsággal kapcsolatban teljesen más a helyzet: az anyanyelvi hallgatók ugyanis kevésbé hiszik el a nem anyanyelvi beszélőnek, hogy igazat mond, mint annak, aki hozzájuk hasonlóan az anyanyelvén beszél.
Hogy mi ennek az oka, azt kutatta ki egy 50 fős mintán a német egyetem két pszichológusa, Kristina Suchotzki és Matthias Gamer, akik eredményeiket a Journal of Experimental Psychology című szaklapban tették közzé (és megjelent az egyetem oldalán is egy angol nyelvű összefoglaló, én abból dolgoztam).
Magyarázatuk azt is megvilágítja, miért van az, hogy aki nem közös anyanyelvünkön kommunikál velünk, kevésbé tartjuk megbízhatónak, mint a honfitársainkat.
„Globalizált világunkban egyre több kommunikáció zajlik olyan nyelven, amely egyik vagy az összes beszélőnek nem az anyanyelve” - fogalmazta meg a kutatás hátterét Kristina Suchotzki.
Nyilván vannak olyan élethelyzetek, melyek arra ösztönözhetik az embereket, hogy kissé átszabják a valóság finom szövetét (hogy ezzel a csodálatosan költői képzavarral éljek). A szakemberek egy üzleti tárgyalást vagy egy bűnügy gyanúsítottját hozták fel (talán szélsőséges) példaként.
Könnyebb vagy nehezebb hazudni egy idegen nyelven?
A kérdés megválaszolására két (ráadásul egymásnak ellentmondó, mert miért ne…) elmélet is van.
Az egyik a kognitív terhelés elméletéből indul ki és azt állítja, hogy hazudni nagyobb kognitív terhelést jelent, mint igazat mondani, azaz az agyunkat jobban megterheli a hazugság (hiszen emlékeznünk kell arra, mit hazudtunk), mint az igazmondás.
Éppen ezért hazudni nehezebb egy idegen nyelven, mert sokkal jobban megterheli az agyat.
A másik, az érzelmi távolságra alapozó elmélet szerint viszont éppen könnyebb hazudni egy idegen nyelven. Ennek alapja az a tétel, hogy a hazugság több érzelmet kavar fel bennünk, mint az igazmondás, így aki hazudik, az nagyobb stressznek van kitéve.
Csakhogy mindenféle kutatás (nyelvi, pszichológiai, pszichofiziológiai) is bebizonyította, hogy nem az anyanyelvünkön kommunikálni érzelmileg kevéssé megterhelő (talán mert nem éljük át annyira egy szó összes árnyalatát, de ezt már csak én teszem hozzá).
„Az érzelmi távolság elmélete alapján tehát arra lehet számítani, hogy idegen nyelven hazudni érzelmileg kevéssé felkavaró” - fejtegette Kristina Suchotzki, aki szerint ebből az is következik, hogy a kevésbé felkorbácsolt érzelmek miatt könnyebb hazudni.
A kísérletek
Ezek voltak tehát az elméletek, melyek alátámasztására néhány kísérletet is elvégeztek a szakemberek 50 ember bevonásával. Arra kérték őket, hogy válaszoljanak pár kérdésre mind az anyanyelvükön, mint egy másik nyelven – néha igazat kellett mondaniuk, máskor viszont direkt lódítaniuk kellett.
Nem mennék ennél jobban a részletekbe (mégsem egy nyelvi blogon vagyunk), a következtetéseket viszont érdemes összefoglalni.
Eszerint az érzelmi töltetű kérdéseket tovább tart megválaszolni, mint a semlegeseket. Ugyanez igaz az idegen nyelvre, azon is hosszabban válaszolunk, mint az anyanyelvünkön.
Összességében hazudni tovább tart, mint igazat mondani, viszont ez az időbeni különbség a második nyelven kisebb, mint az anyanyelven, aminek viszont az oka nemes egyszerűséggel az, hogy idegen nyelven igazat mondani is tovább tart.
Mindebből az is következik a kutatók szerint, hogy míg igazat mondani a kognitív terhelés miatt tovább tart idegen nyelven, ez a különbség csökken a hazugságok során, mert akkor már belép az érzelmi távolság tényezője is.
Mi következik mindebből?
A kérdés most már az, hogy a hétköznapi életünkben (például külföldön) mi következik a fentiekből.
Határátkelő szempontból szerintem az egyik fontos megállapítás az, hogy az anyanyelvi hallgatók kevésbé hiszik el a külföldieknek (általában a nem-anyanyelvi beszélőknek), hogy igazat mondanak, mint azoknak, akik a saját anyanyelvén szólnak hozzá.
Ennek nyilván nem nyelvi, hanem szociális okai vannak, egyszerűen azok felé, akik „olyanok, mint mi” (mert például ugyanazt a nyelvet ugyanúgy beszélik) nagyobb bizalommal fordulunk, még akkor is, ha azt elvileg semmilyen kézzel fogható érv nem támasztja alá.
Én ide kapcsolnám azt is, miért keresik külföldön is sokan a magyarok közül egymás társaságát (és ha szociológus lennék, megvizsgálnám, hogy a nyelvtudás minősége, mélysége összefüggésben áll-e ezzel és ha igen, akkor milyennel).
A másik, ami érdekes lehet (és amiről szívesen hallanám a véleményetek), hogy valóban kevéssé érzi-e az ember a szavai súlyát, ha nem az anyanyelvén beszél? Tényleg könnyebb-e lódítani, vagy éppen káromkodni egy tanult nyelven?
Mit gondoltok, mi a tapasztalatotok?
Évtizedek óta nem volt ilyen hőség Nagy-Britanniában
(Fotó: pixabay.com/tswedensky)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek