Határátkelő

Könnyű lenne elintézni a címben feltett kérdést azzal, hogy keveset, mert egyfelől felmerül a kérdés, hogy mihez (és kihez) képest, másfelől az adott kereset vásárlóértéke sem mindegy. A mai poszt témája tehát a pénztárcánk lesz, némileg kapcsolódva egy pár nappal ezelőtti bejegyzéshez.

Aki rendszeresen olvassa a blogot, az talán még emlékszik Manóra, aki jó pár évvel ezelőtt írt ide először, amikor ötven fölött vágott bele a határátkelésbe. Ennek már három éve, azóta többször is jelentkezett – lássuk, hol tart most az élete!

A kép illusztráció (Fotó: pinterest)

Amikor elolvastam Móni posztját, őszintén szólva kicsit bizonytalan voltam, mennyire illik a Határátkelőre. Aztán arra gondoltam, mégiscsak arról van szó, hogy miként látja egy Amerikából Magyarországra visszaköltözött magyar a jelenlegi helyzetet, úgyhogy végül is következzen ez a szokásostól kissé talán eltérő írás. (A képeket is ő küldte.)

Nem tudom, mennyien találkoztatok már a mobbing kifejezéssel, és pláne azzal, amit takar: a munkahelyi terrort. Mivel ennek áldozatai általában a kisebbségben lévők, így például a határátkelők, ezért ez a mai blogajánló egyik témája. Utána maradunk még a munkahelyen, megismerkedhetünk egy előléptetés nem feltétlenül minden ízében pozitív történetével, végül lazításképp ellátogatunk a világ egyik leghíresebb stadionjába, mi több, meccset is nézünk, nem akármilyet!

(Fotó: pixabay.com/bykst)

A határátkelés egyik alaptétele, hogy a külföldön megkeresett pénzt jellemzően ott is költi el az ember, ezért nem szabad átszámolgatni forintra, illetve szabadni szabad, csak semmi értelme. Hiszen egy 1500 eurós (nagyjából 450 ezer forint, hogy csak azért is átszámoljam most az egyszer) fizetés teljesen más megélhetést biztosít Budapesten, mint Bécsben, Münchenben, vagy éppen (fontra átfordítva) Londonban.