Könnyű lenne elintézni a címben feltett kérdést azzal, hogy keveset, mert egyfelől felmerül a kérdés, hogy mihez (és kihez) képest, másfelől az adott kereset vásárlóértéke sem mindegy. A mai poszt témája tehát a pénztárcánk lesz, némileg kapcsolódva egy pár nappal ezelőtti bejegyzéshez.

Kisebb vihart kavart az az írás, melyben azt próbáltam megnézni, mennyivel drágább külföldön az élet. (Most azt hagyjuk, hogy egyes kommentek szerint semmi perc alatt kis híján a Habony-média flottájának egyik tagja lett a Határátkelő, hiszen két nappal később már megint Soros-ügynökké lett a blog – ez már csak így megy.)

Akkor többen kifogásolták, hogy a posztban miért nem szerepelnek a fizetések is (egyébként azért nem szerepeltek, mert voltaképpen az egésszel csak annyit lett volna a cél, hogy ismét felhívjam a figyelmet arra, senki ne a magyar pénztárcájához hasonlítsa a külföldön beígért kereseteket, mert az félrevezető lehet), úgyhogy arra gondoltam, ma lássuk, milyenek a magyar kereseti viszonyok a némettel és a régió többi országával összehasonlítva.

Ehhez az Európai Szakszervezeti Szövetség magyar kutatója, Galgóczi Béla tanulmányát hívom segítségül, és előre szólok, hogy értelemszerűen nem lesz teljes a kép (már csak azért sem, mert az általa feldolgozott legfrissebb adatok 2015-ösek, és azért azóta történt egy s más), de a folyamatokat szerintem jól ábrázolja. 

Ha röviden szeretném összefoglalni a tanulmány megállapításait, akkor azt mondanám: bár a magyar sajtó jelentős részéből az ömlik az emberekre, hogy Magyarország hasít és folyamatosan zárkózik fel, azok a fránya adatok megint mást mutatnak, nevezetesen azt, hogy ahelyett, hogy közelítenének a magyar bérek a nyugat-európai keresetekhez (legalábbis a némethez), inkább nő a szakadék. 

Nincs „alacsony kereset” stratégia 

Galgóczi Béla tanulmánya elején gyorsan tisztázza, hogy az alacsony munkabéreken alapuló versenyképesség stratégiáját a kelet-közép-európai régió nem választotta, hanem történelmi okokból alakult így. 

A rendszerváltást követően a legtöbb posztkommunista országban hosszabb-rövidebb ideig zuhantak a bérek, majd ezeket megpróbálták visszatornászni (Magyarországon a 90-es évek közepén, Szlovéniában és Szlovákiában az eurózónához való csatlakozás környékén), de kimondottan soha nem létezett olyan stratégia, amely direkt alacsonyan tartotta volna a béreket. 

Éppen ellenkezőleg, talán még sokan emlékeznek rá, hogy a rendszerváltás korának egyik nagy ígérete (illúziója?) az volt, hogy a keresetek felzárkóznak majd a nyugat-európai szintre.

Tulajdonképpen a 2004-es nagy uniós bővítéstől egészen a 2009-es válságig a legtöbben biztosra vették, hogy csupán idő kérdése, hogy az akkor új tagállamok gazdasági és anyagi téren is utolérjék a nyugati, gazdagabb országokat. 

Még a külföldi befektetők is komparatív előnynek tekintették a kelet-európai alacsony fizetéseket, amit gyakran arra használtak, hogy odahaza megpróbálják lent tartani a költségeiket és a fizetéseket. 

A negyede ma a magyar a német bérnek 

És valóban, ha megnézzük az alábbi táblázatot, azt látjuk, hogy 2000 és 2008 között nagyon dinamikusan nőttek a régióban a bérek (gyakorlatilag Magyarországon és Csehországban megduplázódtak, és Lengyelország sem sokkal maradt el, de mindhárom országban átlépte az évi 10 ezer eurót az átlagkereset, ami persze még mindig csak a harmada volt a németnek, de jelentős emelkedésnek számított az ezredfordulós 15 százalékhoz képest).

A táblázatból szépen kirajzolódik a trend, hiszen például a csehek 1993-ban a német átlagkereset 8,3 százalékát (!) produkálták, innen érkeztek meg 2010-es csúcson a 35 százalékra (hogy aztán 2015-re visszacsússzanak 30 százalék környékére).

Magyarországon mindez kissé lassabban ment, de az 1993-mas 10,5 százalékról 2008-ra 31,9 százalékra sikerült eljutni, hogy aztán a legutóbbi adatok már csak 25,1 százalékot mutassanak – azaz ma egy magyar átlagos kereset a német egynegyede. 

Visszatérve a válság előtti időszakra, a növekedésnek köszönhetően ekkor egyre komolyabb tervek készültek a régióban az alacsony béreken alapuló gazdaság utáni időszakra. Csak hát jött a krízis, ami szinte egyik pillanatról a másikra véget vetett az emelkedésnek, ráadásul az uniós válságkezelési stratégia is gyakorlatilag ráerőltette ezt a modellt a régióra. 

A külföldi befektetések felhajtották a fizetéseket 

Noha előszeretettel hangoztatott teória, hogy a multik direkt alacsonyan tartják a béreket, ez nem teljesen (vagy nem úgy) igaz Galgóczi Béla szerint. Éppen ellenkezőleg, kifejezetten fontos szerepet játszottak a felfelé ívelő szakaszban, ami persze nem automatikusan történt. 

Viszont a termelékenység növekedésével párhuzamosan lassan a fizetések is emelkedni kezdtek, és mivel ezek a vállalatok a GDP nagyon jelentős részét adják a közép-európai régióban, a hatásuk nagyon fontos. Az már más kérdés, hogy mondjuk a magyar szakszervezetek mennyire jelentettek valós erőt ezekkel a cégekkel szemben a bértárgyalásokon. 

A határátkelés hatása 

Nagyon fontos szerepet játszik a bérek emelkedésében a kivándorlás. Igaz, régi adat, de azért érdekes, hogy a 2004 és 2009 közötti elvándorlás a cseheknél 0,44, a magyaroknál 0,68 század százalékos béremelkedést hozott, a sokkal mobilabb Lengyelországban már akkor is 2,73 százalékot jelentett. 

Az erőteljes elvándorlás több kelet-európai országban (főleg Lengyelországban, Romániában, és a balti államokban) egyes szakmákban úgynevezett üvegnyak hatást hozott létre, azaz szűk lett a keresztmetszet orvosokból, tanárokból, nővérekből, buszsofőrökből. 

A kormán pedig ha nem akart teljes összeomlást, nem tehetett mást, mint időről időre megemelte a fizetéseket a közszolgálati szektorban, különben némi túlzással nem maradt volna senki, aki tanította, gyógyította volna az embereket. 

Ebből az lett, hogy például Lengyelországban 1997 és 2007 között azokban a szakmákban, melyeket leginkább érintett az elvándorlás, az átlagnál nagyobb ütemben emelkedtek a bérek. 

A Nemzetközi Valutaalap egy tavalyi tanulmánya azt állapította meg, hogy a határátkelés által leginkább érintett kibocsátó országokban (a lengyeleknél, a balti államokban) dolgozók bérei markánsabban (akár 10 százalékkal többel) emelkedtek odahaza is, mint a régió más országaiban. 

A másik hatás, hogy a külföldön leginkább keresett szakmák művelői sokkal jobb alkupozícióba kerültek, mint más munkakörökben dolgozó társaik, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy (az elvándorlás, elöregedés, stb. miatt) folyamatosan csökkenő munkanélküliség szűkíti a munkaerőpiacot, ami szintén a munkavállalók malmára hajtja a vizet. 

Kizsákmányolás vagy termelékenység?

Sok szó esik a termelékenységről, és ezt szintén érdemes egy kicsit közelebbről megvizsgálni. Az nem meglepő, hogy az iparban ilyen szempontból a németek állnak a legrosszabbul, azaz fajlagosan ott kerül a legtöbbe egy adott egységnyi termék előállítása. 

Számokban ez annyit tesz, hogy Németországban 51 500 euróba kerül egy munkás, ő 67 900 euró értéket termel meg, ami 132 százalékos plusz. Ugyanez Szlovákiában 147,5 százalék (15 400 euró vs 22 800 euró), a cseheknél 163,3 (15 900 vs 25 900), a lengyeleknél 193 (12 ezer vs 23 200). 

Most kapaszkodjatok meg: Magyarországon 211,7 százalék, messze kiemelkedve az egész régióban. Itt 13 200 euróba kerül egy munkás, és 28 ezer eurót termel. Ha én multi lennék, ez nekem is tetszene. Ha munkavállaló, akkor annyira nem biztos.

A végére még egy elgondolkodtató érdekesség ugyanebben a témában: 2008 és 2015 között egyetlen ország volt a régióban, ahol a reálbérek és a termelékenység egyaránt csökkent: igen, kitaláltátok.

A következtetéseket mindenki vonja le magának.

Mennyi az annyi?

Mielőtt azonban megkapom, hogy nem néztük meg, mennyit keres a magyar, gyorsan vessünk erre is egy pillantást, méghozzá Reinis Fischer oldala alapján, ami az egy hónapra kiszámolt nettó keresetekkel dolgozik, szerintem ennél jobb nem nagyon kell, hiszen ez az az összeg, ami zsebben marad. 

Az élen Luxembourg áll 3149 eurós havi átlagfizetéssel (ez a 2014-2016-os évek viszonylatában 1,27 százalékos csökkenés), őket a dánok (3100), és a svédek (2560) követik. 

A negyedik helyen a finnek (2335), majd a németek (2225) következnek. Náluk érdemes egy pillanatra megállni, nem csak azért, mert rengeteg magyar számára az egyik legfontosabb célország, de azért is, mert 2014 és 2016 között nem kevesebb, mint 7,68 százalékkal emelkedtek a nettó bérek.

A 9. Ausztriában havi nettó 2124 eurót lehet hazavinni, az eggyel mögöttük álló Egyesült Királyságban 2113 eurónyi fontot, viszont érdemes megjegyezni, hogy a szigetországban az elmúlt években brutális, 22,9 százalékos csökkenés (!!) volt a nettó bérek esetében (2014-ben még majdnem 2600 eurónyi font került a – virtuális - borítékba hónap végén). 

Talán meglepő, hogy Spanyolországban, majdnem 8, Görögországban pedig 23,5 százalékot emelkedtek (!!!) a nettó bérek az elmúlt három évben, utóbbit őszintén szólva nem is nagyon értem.

Ami a régiót illeti, a csehek 793 eurót (11,6 százalékos emelkedés), a lengyelek 723-at (6,2), a szlovákok pedig 708-at (3,5) visznek haza hó végén. 

Magyarország hátulról a harmadik (persze, hogy Románia és Bulgária van mögöttünk), itt 570 euró a nettó átlagkereset, még úgy is, hogy 2014 óta 11,7 százalékkal emelkedett.

Összefoglalva 

Azoknak, akik utálják a számokat (vagytok így páran), azoknak röviden összefoglalnám a helyzetet: a magyar rendkívül termelékeny, viszont nagyon olcsó munkaerő (hogy ezt kormányzati döntés, a szakszervezetek gyengesége vagy valami más okozza, az jó kérdés), és bőven az Európai Unió sereghajtói között van megbecsültségben. 

Nem kell hát annyira csodálkozni, ha a magasabb megélhetések ellenére sokan gondolják úgy, hogy másik országban könnyebben menne.

HÍRMONDÓ

Ausztriába, Németországba mennél dolgozni?

Akkor jó napod lesz, mert a mai munkaajánló jórészt ebbe a két országba irányuló lehetőségekről szól, de ha például design mérnök vagy, akkor sem maradsz hoppon. Na ugye.

Mit etetnek a gyerekeinkkel itthon és külföldön?

A menza persze mindenhol menza, ám ezzel együtt is sokszor fényévnyi a különbség aközött, amit a magyar iskolákban tesznek a gyerekek elé, és aközött, amit egy külföldiben kapnak. Lássuk csak!

Miért jobb Londonnál a vidéki Anglia? 

Éppenséggel ez ízlés kérdése, van, aki inkább a főváros mellett teszi le a voksát, de az kétségtelen, hogy az angliai vidéki létnek is megvannak a maga szépségei. Vegyük sorba őket!

Baj lehet nyáron Görögországban 

Aki oda menne nyaralni, az nyugodtan induljon el, de hogy sok nyugodt ember nem lesz körülötte, arra érdemes számítani. A helyzet ugyanis az, hogy ha a parlament elfogadja a legújabb megszorító csomagot, akkor tíz szűk esztendő vár a görögökre.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.

(Fotó: Egrian)