Amikor elolvastam Móni posztját, őszintén szólva kicsit bizonytalan voltam, mennyire illik a Határátkelőre. Aztán arra gondoltam, mégiscsak arról van szó, hogy miként látja egy Amerikából Magyarországra visszaköltözött magyar a jelenlegi helyzetet, úgyhogy végül is következzen ez a szokásostól kissé talán eltérő írás. (A képeket is ő küldte.)

„Szeretném megosztani veletek, milyen érzés részt venni a mostani tüntetéseken.

Ez egy szubjektív vélemény. Egy ember véleménye, érzései, dilemmái. Egy magyar választóé, aki elmegy szavazni jövőre.  Ezek a félelmek, dilemmák egy társadalomnak tarthatnak tükröt, illetve tartsanak csak tükröt a politikusoknak is.

Tegnap vettem részt a hatodikon, azóta, hogy tavaly elmentem a pedagógus tüntetésre, ahol a zuhogó esőben állt a tömeg, nem mozdultak, tele volt a Kossuth tér. Egy békés tömegben álltam, akik nem balhét akartak. Annak a hévnek vége lett.

Azóta eltelt elég hosszú idő. Most valóban történik valami Magyarországon. A CEU és a civil szervezetek elleni törvényjavaslat elfogadásával megmozdultak az emberek.

De egy kicsit hadd lépjek még vissza az én első igazi megmozdulásomra.

2016. október 23.

Szerettem volna én is elmenni 2016. október 23-án kifütyülni Orbán Viktort a Kossuth téren. Megkerestem ez ügyben az Együtt képviselőit. Először telefonon, aztán email-ben. Elek Zsófiával váltottam egy pár szót, amiben megegyeztünk, hol lesz a találkozó.

Egy pár perccel később értem az Alkotmány utca - Bajcsy Zsilinszky út sarkához, ahonnan már elindult a tömeg. Nem volt megnevezve a párt, ami érthető, hiszen már előre bejelentették, hogy mire készülnek, és várható volt, hogy nem tárt karokkal várják majd őket.

Elindultam a tömeggel, odaléptem két lányhoz, hogy megkérdezzem, ők is az Együttel menetelnek-e? Az egyik elfordult és nem szólt hozzám, a másik kedvesen elmagyarázta, hogy nem. Ezek után kicsit megrémülve indultam egyedül a Kossuth tér felé. Tudtam, hogy ott olyan emberek lesznek, akik kíváncsiak Orbán Viktor beszédére, tehát Fidesz szimpatizánsok. De vajon, hogyan fogják fogadni az én sípolásom?

Már az is érdekes, ahogy most írom ezeket a sorokat és visszanézem az akkori cikkeket, hogy teljesen eltemetődött bennem a Népszabadság-ügy. Hogy is ne feledném el, amikor szinte minden hétre jut egy új balhé.

Közeledve látok egy nagy Népszabadság feliratot és a remény felébred bennem, hogy vannak még itt is olyanok, akik a megszüntetése ellen tiltakoznak, de ahogy közelebb érek, látom, hogy inkább örömünnep ez is. A felirat a Népszabadságot gúnyolja.

Már nagyon ideges vagyok. Egy dolgot tudok biztosan: sétálok az oroszlán barlangja felé. Normális vagyok én? Mi a francnak jöttem ide? Van egy gyerekem, akinek nincs szüksége egy összevert anyára. Túl szkeptikus vagyok? Később kiderült, hogy nem. Bizony azon a napon nőket is megütöttek a téren.

Még mindig gondolkozom, hogy be kéne menni, úgyis megtalálom előbb utóbb az Együtt politikusait. Visszafordulok, mert látom a kordont, és azt, ahogy átkutatják az embereket. 

Ez jó kifogás. A síp a nyakamban lóg, azt úgyis elvennék (azért arra kíváncsi lettem volna, hogy tényleg megmotoznak e engem is). Visszafelé menet látok velem szemben jönni színes bőrű fiatalokat nagy sporttáskával a kezükben. „Terroristák? Minek jönnek ezek Orbán beszédére? Úgyis megmotozzák őket, nem tudnak robbantani. Jézusom! Megmérgezték az agyam.” 

Ki mérgezte meg az agyam? A saját kormányom vagy maguk a terroristák? A terroristák, a saját kormányom és a média. 

Visszanyerem a józan eszem és megállapítom, hogy itt laknak valahol. Nekem pedig semmi keresnivalóm ebben a tömegben. Átmegyek a Blaha Lujza térre, ahol tüntetés van. 

Erre az érzésre mindig emlékezni fogok. Ilyen lehet az, amikor az ember az oroszlán barlangjából átkerül egy delfinekkel teli, óriás medence szélére. 

Szétnézek az embereken és azt érzem, hogy én ide tartozom. De aztán elkezdődnek a beszédek és közben jönnek kis dobozokkal pénzt gyűjteni. Szánalmasnak tartom, de elszégyellem magam, mert arra gondolok, hogy a másik téren Orbán Viktor beszél, ahol nem gyűjtenek semmire. Hiszen nekik nincs rá szükségük. Nekik van pénzük. Ők nem kérnek, csak elvesznek. Nekik nem kell alamizsna a néptől. 

Közben adnak is. A másik oldal mit ígér vajon?

Leginkább Hadházy Ákos beszéde marad meg bennem, aki azt is ki meri mondani, ha 2018-ban megint a Fidesz kerül hatalomra, forradalom kell. Látom a tömegben az arcokat. Akit több helyen is látok az Kunhalmi Ágnes, aki egyre szimpatikusabb nekem. 

Jönnek sorban a beszédek. Gyurcsány, Bokros, Karácsony Gergely. Miért érzem úgy, hogy az ellenzék elvérzik?  Nincs ereje ennek a tüntetésnek. Annak ellenére, hogy nagyon jó volt átsétálni ide a Kossuth térről, azzal az érzéssel megyek haza, megint nem történt semmi. 

Ha már Népszabadság. Az október 23-i tüntetés előtt volt a Szabad sajtó úton is egy tüntetés, ahol a sajtószabadságért tüntettek. Oda kivittem lányom is, lássa csak milyen érzés egy ilyen rendezvényen részt venni. Vett egy sípot, a kis okos. 

A rendezvény után békésen szétszéledt a tömeg. A Váci utca felé vettük az utat. Az egyetlen affér egy úriembernek köszönhető, aki szerintem alapjáraton őrült volt egy kicsit. 

Odakiabálta a tömegnek: csak szopjátok a Soros f…..t !!! 

2017. április 9. 

A CEU ügy felrázta Magyarországot!!! Látom a felhívásokat. Vasárnapra, április 9-re tüntetés szerveződik a CEU ellen irányuló törvényjavaslat miatt.

Lányommal indulok el. Eredetileg a Várkert Bazárhoz akarunk menni, de mivel lányom elaludt délután, ezért meggondolom magam. Adok neki egy kis időt a pihenésre. Sokkal jobban járunk.

Tömegközlekedést használunk. Senki nem fizette ki a bérletem. A 23-as buszt és a 2-es villamost vesszük igénybe.

Már a 2-es villamosból látom mekkora tömeg lesz. Mi leszállunk a Vigadó téren és elsétálunk a Lánc hídig. Ott még nyoma sincs a Budáról érkezőknek. Azt tervezem, hogy a menet végére állunk, nem akarok a tömegben lenni, de ez nem így lesz, mert beígértem a lányomnak egy fagyit, ezért visszasétálunk a Vörösmarty térre és mire újra a Lánc hídhoz érünk ott az eleje a menetnek. Egy kis teherautó hátulján óriás hangfalakból iszonyú hangerővel szól a zene. 

Szeretném, ha most valóban Ti is hallgatnátok ezt a zenét. Nagy hangerővel, hogy egy kicsit érezzétek mi volt ott valójában. 

Képzeljetek el egy ESZMÉLETLENÜL JÓ BULIT!!!!!!!

Táncoló fiatalok között menetelni, a Nádor utcában, akik vidámak, semmi haragot nem mutatnak. Látni a mosolygó emberek arcát a járdákon, az ablakokban. Azok az arcok egy dolgot tükröztek: ilyet még nem látott Budapest!!!!! 

A megafonba néha bemondják a szervezők hol tart a menet vége. Hihetetlen! Kiállok a járdára és megmutatom lányomnak, mennyien vannak a hátunk mögött. Ilyet utoljára 2001 novemberében láttam Manhattanben, ahol maratoni futók tömegét láttam.  Még így is óriási látvány volt, hogy a Nádor utca, jóval keskenyebb, mint a 1st Avenue.

A hangszórós teherautó félreáll a Kossuth tér sarkán, a Nagy Imre szobor mellé. Mi is megállunk és nézzük, ahogy jön a tömeg.

MEGMOZDULT A VÁROS! FELÉBREDNEK AZ EMBEREK! MICSODA ÉRZÉS!!!!!!

A téren összegyűlik egy óriási tömeg. Használom a sípot, amit az én okos kislányom vásárolt a zsebpénzéből. Elcsórtam tőle. 

Egy idő után látom, hogy figyel egy férfi. Kicsit megrémülök. Hátha egy ellendrukker. Nem. 

Megszólal angolul: milyen jól fújod azt a sípot! Beszélgetni kezdünk. Franciaországból jött ide, egy hétig van Magyarországon. A fogait jött rendbe tetetni (most van itt egy orosz ismerős, aki azért nem mer Moszkvában fogorvoshoz menni, mert bizonyos fogászati termékeken is beviteli tilalom van). 

Elmondja, hogy a világ sok pontján tör előre a szélsőjobb. Náluk Marine Le Pen, ott van Trump. Amikor azt mondom neki, hogy jónak tartom a kerítést, amit a mi kormányunk épített, látom, hogy zavarba jön. Minden esetre megbeszéljük, hogy a következő tüntetésen ott lesz a Hősök terén. 

Megérkezik a férjem. Az 50. születésnapomon. Micsoda ajándékok! Itt van ő, forrong a város! Boldog vagyok! Közlöm vele, hogy másnap tüntetésre megyünk. 

2017. április 12. Hősök tere

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mennyien lesznek. Ezt a civil szervezetek hirdetik. Sok ismerős arcot látok, régi politikusok, mostani közéleti szereplők. A színpadon megjelent Ritók Nóra, akivel személyesen is találkoztam már (mert lehet ám az egyszeri embernek is kutatgatnia, kérdeznie, felelősségre vonnia… szabad ám a pálya).

Részlet abból, amit mondott: „Baj volt, hogy elkezdtünk beszélni nyilvánosan is ezekről a gondokról. Írtunk róla. Ahol tudtunk, ott szóltunk, kérdeztünk. Először csak kekeckedőnek bélyegeztek minket. Bajkeverőnek. Aztán ballibsinek. Mazsihisztának. Sorosbérencnek. A munkánk kommunikálásával kiszorultunk az ellenzéki sajtóba. Mert a kormányzati média, az maximum a hazug sárdobálásig jutott velünk kapcsolatban. Később elindultak más dolgok is. Jöttek figyelmeztetések, fenyegetések, a következmények emlegetései. Aztán ellenőrzések sora.  Majd az alapítványunk életében az elutasított pályázatok időszaka következett. Korábban magunk írtuk, sikeresen, ma már a pályázatíró cégek sem állnak szóba velünk, fölösleges munkát beletenni, úgyis elutasítanak minket.” (A részletet innen vettem ki.)

Ritók Nórához és az én szubjektív véleményemhez még annyit, hogy amikor a pedagógus tüntetésen is felszólalt, szerintem érezhető volt a lelkesedés gyengülése. A cigányok helyzete nehogy javulna, de romlik és a társadalom részéről még mindig nagyon gyenge az érdeklődés. Pedig ők nem migránsok. Nóra egyébként itt, a Hősök terén, óriási tapsot kapott. Ebben a tömegben, úgy tűnt sokkal inkább elismerik a munkáját.

A tüntetésnek vége. Megindul a tömeg az Andrássy úton. Mi is megyünk. Nem tudjuk mi lesz, de azt látjuk, hogy nagyon elszántak az emberek.

Lányom már éhes és beígérem neki, hogy az Oktogonig sétálunk, aztán elmegyünk enni. Az Oktogonnál kicsit megáll a tömeg és tanácstalanság alakul ki. Nagyon sokan leülnek a tér közepén, blokkolva a forgalmat.

Közben szól a zene és látszik, hogy több parti is van kialakulóban, amiben nemcsak fiatalok vannak, de idősebbek is. Például egy idősebb úr Bob Marleyt játszik egy óriás magnóból. Innen biztos, hogy most nem akarunk elmenni. Van egy kis étterem, ahol nincs sor, a sor a Nemzeti Dohányboltnál van. Pizzát eszünk és nem akarunk hazamenni.

Odalépek a Hír TV stábjához és megkérdezem, hogy a tömeg, ami elindult közben a körúton a Margit híd felé, hol tart vajon és hová mennek? Ő sem tud semmit. Közben egy lány beszél telefonon, aki már tudja, hogy a tömeg eleje a Margit hídnál jár. Egyértelműnek tűnik, hogy a Parlamenthez indultak. Odajön hozzám egy férfi és azt kérdezi, most mi történik? Elmondom neki, mit hallottunk és hogy szerintem induljon mindenki a Parlamenthez.

Óriási hangulat van. Valaki odaszól egy idős hölgynek, aki le akar ülni a villamos megállóban: „Ne tessék leülni, nem fog jönni a villamos!” 

Most így utólag már tudjuk, hogy egész éjjel nem jött. Még az Oktogonon egy biciklis férfi a téren ücsörgő fiataloknak azt mondja: „Minek ültetek le, nem ülni jöttünk?” Én örülök, hogy ott vannak, blokkolják csak a forgalmat, hadd lássa a város, hogy mi történik. 

A tömeg azokat is megszólítja, akik csak sétálgatnak a városban: „GYERTEK VELÜNK! GYERTEK VELÜNK!” 

A Nyugatinál az Alkotmány utca felé vesszük az irányt. Az autósok nagyon frusztráltak, itt ugyanis nincs rendőri segítség. A tömeg megy a feje után, az autósok pedig jönnek le a felüljáróról és egyesek nagyon idegesek. 

A Kossuth téren óriási a tömeg. A rendőrök védik a bejáratot. A tömeg pedig mondja a magáét. 

Áder Jánosra nagyon mérgesek. A „BAJSZOS SZAR!” egyértelműen neki szól.  Ezt az eposzi jelzőt kiérdemelni csak valami nagyon „szar” dologgal lehet. 

De mérges a tömeg még valaki másra is. Most azt kérem az olvasóktól, hogy dúdolják a Beatles Yellow Submarine c. nótából ezt a részt: „We all live in a yellow submarine, a yellow submarine, a yellow submarine.” Erre a dallamra kezdték a fiatalok ezt kántálni: Bayer Zsolti a jó k… anyád, a jó k….. anyád, a jó k…..anyád! 

Ebből sejtettem, hogy az említett újságíró tollából valószínűleg megint valami mocsok jött elő. Később otthon elolvastam. Sajnos.

Arra, hogy a dallam a Beatles től jött csak másnap jöttem rá, otthon. Férjem nem volt rest és elővette a Google-t, hogy megfejtsük miért is ezt a nótát választották a fiatalok: 

„The music-loving inhabitants of Pepperland are under siege by the Blue Meanies, a nasty group of music-hating creatures. The Lord Mayor of Pepperland (Dick Emery) dispatches sailor Old Fred (Lance Percival) to Liverpool, England, where he is to recruit the help of the Beatles (John Lennon, Paul McCartney, George Harrison, Ringo Starr). The sympathetic Beatles ride a yellow submarine to the occupied Pepperland, where the Blue Meanies have no chance against the Fab Four's groovy tunes.” 

(Pepperland zeneszerető lakosai a Kék Dögök - egy csapatnyi mocskos, zenegyűlölő teremtmény - uralma alatt élnek. Pepperland polgármestere (Dick Emery) elküldi Öreg Fredet, a tengerészt (Lance Percival) Liverpoolba, ahol a Beatles segítségét kéri. A szimpatikus Beatles egy sárga tengeralattjáróval érkezik a megszállt Pepperlandre, ahol a Kék Dögöknek nincs esélye a Fantasztikus négyes dallamaival szemben – a groovy szóra képtelen vagyok magyar megfelelőt találni, hiába a szótár, talán Amerikában élő hippyk tudnának segíteni).

Egyszer csak rádöbbenek, hogy milyen más színben látják a fiatalok a világot. Zseniálisnak tartom, hogy akkor a tömegben éppen erre a dalra kezdték meg a válaszukat arra a mocsokra, amit újságíró nem engedhetne meg magának.

NEM IJEDTÜNK MEG!!!!!!

Én még szeretnék maradni nagyon, de már este 10 óra van. Elindulunk a 15-ös busz megállójába. Akkor látjuk, hogy egy óriási tömeg érkezik a Duna part felől, a Kossuth téri metró oldaláról.

Szerintem, ez az a része a tömegnek, akik az Andrássy úton tovább mentek az Erzsébet tér felé (de csak találgatok, mert akkora tömeg volt, hogy nem láttuk az Oktogon másik felén mi történik).

A rendőröket felvonultatják. Először csak páran állnak a Parlament bejáratánál. Aztán ahogy látják, hogy egyre nagyobb a tömeg, egyre többen vonulnak fel a lépcsőre. Rájuk büszke vagyok. Csak a dolgukat végzik. Türelemmel. Amikor a tömeg a Beatles dallamra skandál, többen közülük is mosolyogni kezdenek.

2017. április 16. Szabadság tér

Húsvét van. A férjem és lányom elmennek a családi húsvéti vacsorára. A vendéglátók kicsit zokon veszik, hogy a család helyett a tüntetést választom, de úgy érzem ez most nagyon fontos. Minél több ember menjen a tüntetésekre!

Szép lassan gyűlik a tömeg és sokan leszünk a végére. Ez egy buli. 18 órától este 22-ig van meghirdetve. Táncoló fiatalokat látok, és nagyon sok ismerős arcot az előző tüntetésekről. Sokan vannak az idősebb generációkból is.

Egy idő után leülök a játszótérre, ami a tér színpadhoz képest levő, hátsó részén van. Ülök a télikabátomban és nézem a gyerekeket, akikről megállapítom, hogy nem magyarok. Mezítláb, rövid ujjú pólóban rohangálnak a homokozó és a vízcsap között, hogy homokvárat tudjanak építeni. 

Arra gondolok, hogy ezek az emberek itt élnek köztünk. Megtisztelnek bennünket a bizalmukkal, a választásukkal. Azzal a választással, hogy ezt a fantasztikus, gyönyörű, lüktető Budapestet választották otthonuknak. 

Mi meg bezárunk egy egyetemet, ahová esetleg az ő homokvárat építő gyerekeik mennének. 

Amikor Gulyás Márton és Varga Gergő lépnek a színpadra óriási üdvrivalgás van. Nekik én azért vagyok nagyon hálás, mert mertek festékkel dobálózni és felvállalni, hogy megbüntetik őket érte. 

Azért is nagyon hálás vagyok, mert az emberek kiálltak mellettük és elmentek a Bíróság elé. 

Egy kisebb csoportosulásra leszek figyelmes a színpad mellett sétálva. Egy férfi nagy hévvel magyaráz valamit, de nem értem, mert nagyon hangos a zene. Mögötte egy kopasz férfi hátrafelé nézeget, kicsit szerintem ijedten. Nem sokan vannak. 

Elmegyek, mivel látom, hogy rögzítésre kerül az egész. Később látom a Gulyás Mártonnal készített interjúban, hogy mi minden hangzott el ott. Többek között azt próbálták bizonygatni, hogy ha nem a Fidesz lesz a kormányzó párt, ebben az országban anarchia lesz. 

A bulinak valóban vége 10-kor. Rögtön a Kossuth tér felé indul a tömeg, de hamarosan el is indulnak az Oktogonhoz. Ők a bulizós fiatalok. Hazamegyek. 

2017. április 22. Oktogon

Kétfarkú Kutyapárt. Kovács Gergely. Élőben még szimpatikusabb. Ez az ember úgy tűnik, csak mosolyogni tud. Elmegy mellettünk. Megérintem a karját és csak annyit mondok neki: köszönjük. 

Na, ilyenen még nem voltam. Szeretném leírni, hogy részemről egyértelműen a mai magyar kormány „mellett” szól a szarkazmus. Nem azok ellen, akik még mindig rájuk szavaznának. Joguk van hozzá. Nekem meg jogom van tüntetni!  WE ALL LIVE IN A YELLOW SUBMARINE… - mondaná a Beatles. 

Furcsa érzés. A sarkon egy csomó tábla van a falnak támasztva. Azt hallom, hogy lehet belőle választani. Én a SOROSTALANSÁG feliratot választom, hiszen nekem annyi közöm van ahhoz a bizonyos, sokat emlegetett milliárdoshoz, hogy amikor a cigány magyar ellentét okai kezdtek érdekelni, akkor belebotlottam projektekbe, amiket ő finanszírozott. Nekem az volt a benyomásom, hogy egy jó ember, aki nem sajnálja a pénzét valami jóra fordítani. 

Halljuk, hogy a menet a Blaháig fog menni. Nagyon sok rendőr van, de úgy tűnik, most a forgalom nem lesz leállítva. A tömeg egy része a járdán megy, nagyobb része az úton. 

A velünk szemben levő forgalom nincs leállva, és a villamosok is járnak, így a rendőrök nagyon résen vannak, hogy a villamosok nehogy elüssenek valakit, de egy idő után már nem tudják kontroll alatt tartani a tömeget, akik a villamos síneken is gyalogolnak. 

A tömeg közben spontán „hülyeségeket” kiabál: orosz villamost, orosz villamost! A Blahánál, ahol rákanyarodunk a Rákóczi útra az Astoria felé, valaki kapcsol és elkezd ordítani: jobbra fordulunk, jobbra fordulunk! 

Az Uránia mozi mellett hangos füttyögés kerekedik, mert a Színház- és Filmművészeti Egyetem épületének ablakaiból egy pár fiatal lekiabál, nem túl hízelgőn nyilatkozva a Fideszről. A tömeg üdvrivalgással fogadja őket. 

Úgy látom, hogy egyre többen vannak az utcákon. Nem gondoltam, hogy ennyi ember lesz. 

Az Erzsébet térre érkezünk. Ami nagyon nem tetszik, az a zene. Túlságosan trágárnak tartom. 

2017. május elseje 

A Momentum szervez tüntetést a Szabadság térre, ahonnan a Hősök terére lesz a vonulás. Lányom nem örül, de neki is jönnie kell. Másnap két tanára is jelezte felé: láttunk a tüntetésen (jó pont, tőlem a tanárok felé). 

Hamar odaérünk. Előtte persze a beígért fagyi lányomnak. Fél hatkor még csak lézengenek az emberek. Kicsit félek, hogy kevesen leszünk, de nem. Hat előtt már úgy látom, hogy tele a tér. 

Zászlókat osztanak. Fel kell iratkoznom. A nevemet diktálom be és majd a zászlót le kell adni a Hősök terén. Egy nagy EU-s zászlót választok, amit kitartóan lengetek egész este. 

A színpadhoz közel állunk. Ott áll Fekete Győr András. Odalépek hozzá és annyit mondok neki: köszönjük, hogy vagytok. Egy kicsit beszélgetünk. Kérdezem tőle, milyen érzés járni a vidéket? 

Azt mondja, nagyon jó beszélgetni az emberekkel, de érezni rajtuk, hogy félnek. Sokan nem akarják az arcukat adni. Nagyon fontosnak tartom, hogy az emberek a politikusoknak visszajelezzenek. Bármivel. Egy köszönömmel, egy cikkel, amiben leírják, hogy igenis fontos, hogy megbecsüljük a munkájukat. A Hadházy Ákosét is. Aki nem új szereplő, mint a Momentumos fiatalok, de nagyon fontos munkát végez.

Kunhalmi Ágnesét, aki ott van a tüntetéseken (láttam), és aki az egyik legszenvedélyesebb magyar politikus. 

Kicsit késve indul a tömeg. Elmondják milyen útvonalon fogunk eljutni a Hősök teréig (milyen egészséges egy tüntetés, majd egy óra gyaloglás). A közlekedéssel akadt egy kis gond. 

A kedvenc képeim, amikor látom az embereket az ablakokban. Ők éljenzik a tüntetőket (kevés kivétellel, akiknek ezt olvasom le az arcáról: szánalmas bagázs). Azt érzem ebben a tömegben, hogy korántsem olyan az ereje, mint a hatalmas CEU mellett kiálló tömegének, de ezek az emberek bármilyen tüntetésre elmennek, csak szervezze meg valaki. Szeretnének valahová tartozni és hisznek abban, hogy lehet változtatni a dolgokon és kell is. 

Egy hete választották meg Emmanuel Macront, akiről még egy éve, valószínűleg senki nem gondolta volna, hogy Franciaország elnöke lesz. Egy év alatt annyi minden történhet. Nálunk is. Van itt is egy erő, akik a semmiből jöttek. 

Ott álltak a nagyon hidegben a főváros különböző pontjain és aláírást gyűjtöttek. Meghirdették a NOlimpia mozgalmukat. Láttam, ahogy a budai Allee Bevásárló Központ előtt állnak. Beszélgettem velük, kekszet vittem nekik. Láttam, hogy nemcsak fiatalok támogatják őket. 

Egy 40 körüli férfi odament a hozzájuk és letett eléjük két jó nagy adag kávét. Nem mondott semmit, csak mosolygott és továbbment. Beszélgettem az egyik aktivistával, aki annak idején Orbánnal akarta megváltani a világot. Most azt kérdezi: mi történt ezzel az emberrel? 

Az emberek örülnek, hogy van egy új párt. Fiatalok, akik változást akarnak, akik „szüzek” még a politikában, ártatlanok és nagyon hatékonyak. 

A Hősök terére az elsők között érkezünk. A kezdés elcsúszik, mert várják a beérkező tömeget, ami megint nagyon nagy. 

Az egyik kedvenc részem Fekete Győr András beszédéből, amikor azt kéri az emberektől, bocsássák meg, ha néha hülyeségeket nyilatkoznak. Ez lényeges. Ne az legyen a szemünk előtt, hogy lehet belekötni ilyen fiatal politikusokba. Óriási dolgot csinálnak. Én támogatom őket. A honlapjukon lehet szakpolitikai tanácsokat adni. 

Kedves Fekete Győr András, kedves Momentum! 

Ajánlom szíves figyelmetekbe a Határátkelő Magyarország 2.0 pályázatát! (Nem vagyok bérblogger, nem kapok fizetést ezért, senkinek nem vagyok csatlósa, a magam nevében beszélek.) 

Nőügyekről 

Ezeket a hölgyeket szeretném megszólítani: 

Bartos Mónika, Bene Ildikó, Csöbör Katalin, Czunyiné Bertalan Judit, Dunai Mónika, Mátrai Márta, Molnár Ágnes, Selmeczi Gabriella. 

Szemerkényi Rékát hazarendelte Szíjjártó Péter az Egyesült Államokból. Az újságírók szerették volna megtudni , hogy mi volt az oka. Orbán azt válaszolta, hogy nőügyekkel nem foglalkozik.

Hölgyeim! Önök mit gondoltak akkor Magyarország miniszterelnökéről?  Önök meddig fognak asszisztálni a párt társaik ámokfutásához? Kérdezhetném ezt a férfiaktól is, de most nőügyekről van szó.

Én is elgondolkoztam azon, hogy helyes-e egy megemlékezésen kifütyülni Orbán Viktort, olyan emberek között, akik valóban emlékezni szeretnének. 

Alig van már lehetőség arra, hogy mi, az emberek találkozzunk valamilyen módon az ország vezető emberével, aki szerintem kezdi elfelejteni, hogy Ő szolgál minket, nem mi őt. 

Én tisztelem azokat a szavazókat is, akik még mindig a Fideszt látják az egyetlen útnak.  De ők is tiszteljenek engem, és azokat, akik tüntetéssel fejezik ki a nemtetszésüket. 

Bayer Zsoltot most szeretném letegezni, hiszen úgy értelmeztem az „üldözöttek lesztek” olvasása után, hogy mi is le vagyunk tegezve. Szerintem nem fog megijedni senki egy ilyen cikktől. Sőt, ez csak olaj a tűzre. Szintén olaj a tűzre minden ilyen hír. 

Amiben újra és újra kiderül, hogy a mostani kormánypárt végtelenül le- és alábecsüli a magyar embereket. 

Én is adtam egy voksot a Fideszre. Egyetlen nyamvadt voksot. Dr. Vas Imrére. Tudtam, hogy nagy a tét, mert a kétharmados többség óriási hatalom. Erős kormányt akartam látni. Mutassa meg a Fidesz, mit tud kihozni az országból a hatalmával. Megmutatták. 

Nekem nem tetszik, amit látok és néha már valóban azt érzem, amit Szél Bernadett elmondott egy parlamenti felszólalásában: „A jó érzésű ember behány maguktól!” 

De mitől is forog nekem a gyomrom? 

Magyarország-Sopron: Vasútépítés

2015/S 219-399064

Tájékoztató az eljárás eredményéről

Építési beruházás 

A nyertes gazdasági szereplő neve és címe

Hegyhát konzorcium (tagjai: Swietelsky Vasúttechnika Kft. és R-Kord Kft.)
Nagy Sándor tér 14.
9500 Celldömölk
Magyarország 

A szerződés értékére vonatkozó információk

A szerződés eredetileg becsült összértéke:
Érték: 9 500 000 000 HUF
Áfa nélkül
A szerződés végleges összértéke:
Érték: 13 299 713 467 HUF
Áfa nélkül

Csak választ szeretnék kapni a kérdésemre, hiszen Önök ezt a beruházást közpénzből fogják kifizetni. Miért kap ez a cég majdnem négymilliárd forinttal többet. Hol az a négymilliárd forint? Ha ott van a vállalkozók zsebében, ők mitől érnek ennyit? 

Orbán Viktor azt mondta egy parlamenti felszólalásban, hogy ők mindent legálisan csinálnak. 

Én egy őszinte, becsületes, bizakodó, naiv ember vagyok. Ami a legjobban arcul csap engem, ahogyan Önök elvárják tőlünk, hogy azt gondoljuk ez a pénz valóban Mészáros Lőrincé lesz. 

Van egy pénzváltó cég. A reptéren kint vannak, nemrég rájöttem, hogy a városban is van belőlük. 

Dollárt akartam váltani a lányomnak. 224 forintot kínálta egy dollárért. Valami nem stimmel. Pár napja még 283-t láttam. A következő sarkon, már valóban 280 felett volt a dollár vételi árfolyama. 

A turisták bemennek egy ilyen helyre, ahol hatvan forinttal kevesebbet kapnak egy dollárért és két perc múlva rájönnek, hogy átverték őket. Legálisan. Erkölcsösen? 

Van egy ajánlatom Önöknek. Bevállalom a Parlament takarítását. Lesz egy cégem és annyit kérek, hogy én kaphassak mindössze 1 milliárd forinttal többet, mint amennyit a szerződés ér (kiegyezem évi 1 milliárddal). 

Az 1 milliárd forintot jó célra fogom használni. Felkeresem Ritók Nórát és tárgyalok vele egy olyan intézmény létrehozásáról, ahol hátrányos helyzetű családok egészen pici gyerekeit fogjuk intézményi keretek között gondozni a családok bevonásával. A gyerekek korai fejlesztésben részesülnének. Nem viccelek. Erre szerintem nagyon nagy szükség lenne. 

A tüntetésekről a két kedvenc pillanatom: ahogy áll a tömeg, néma csendben a zuhogó esőben egy percen át a Kossuth téren. Ahogy ezt skandálják a Momentum színpada előtt a Hősök terén: Itt akarunk élni!!!!!! 

A következő tüntetés május 20-án lesz, Felcsúton.

HÍRMONDÓ

Let’s go!

Ami a hét első munkaajánló posztját összeköti, az az, hogy mindegyik állás esetében elvárás az (eltérő szintű) angol nyelvtudás. De nem kell megijedni, az ajánlatok magyarul vannak.

Csúnyán megszívatták a hazacsábított fiatalokat 

A Gyere haza, fiatal 2015-ben indult és tavaly állt bele a földbe, ám most a jelek szerint annak testvérprogramja, a Vállalkozz Itthon Fiatal! is hasonló sorsra jutott. Akik belevágtak, azok rondán ráfaragtak.

Dupla pénzért maradnának a fiatalok

A pályakezdők elégedetlenek a jövedelmükkel, illetve magasabbak a bér-elvárásaik, mint amennyit a munkaerőpiac a frissen végzetteknek kínál. Egy felmérésben a megkérdezettek azt mondták, a piaci bérek duplája az a bérszínvonal, ami miatt nem választanák a külföldre költözést.

Ki takarít majd az angolok után? 

„Egy dolog biztos: bárki is nyerje a június 8-i választásokat, ha az újdonsült brit kormány azt akarja, hogy a brit vállalkozások a jövőben is gyarapodni tudjanak, akkor a képzések mellett biztosítani kell egy olyan bevándorlási rendszert, ami megfelelő mennyiségű munkaerővel látja el az országot.”

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.