Határátkelő

Elgondolkodtató adatok jelentek meg a napokban arról, mennyien tervezgetik a határátkelést Magyarországon. Sokan közülük ráadásul nem csak a szavak szintjén, hanem komolyan foglalkoznak az elvándorlás gondolatával.

Helyszínben és tematikában is abszolút változatos történeteket ajánlok ma nektek, járunk majd Európában, Dél-Amerikában és Kínában is, miközben szó szerint megjárjuk a világ végét, és az is kiderül, mennyire drágák a lakások egy kínai nagyvárosban. (Előzetesen annyit: borzalmasan.)

Egyiptom sok magyar egyik kedvenc úticélja, ami nem csoda, hiszen varázslatos országról van szó. Más azonban egy-két hétre nyaralni menni, és megint más rendszeresen visszajárva közelről megismerni az ott élőket, a hagyományokat, ételeket, kultúrát. A rutinos blogolvasók talán már ennyiből is rájöttek, hogy ma folytatódnak Gábor kalandjai, aki Libanon, Jordánia, és Kazahsztán után most Egyiptomról mesél. A jó szórakozás és a sok érdekes kép ezúttal is garantált!

A címből már nyilván kiderült, hogy nagy valószínűséggel nem egy Észak-Koreában élő magyar küldte el határátkelése történetét (bár őszintén szólva már semmin nem lepődnék meg, szóval ha van Észak-Koreában élő magyar, aki nem fél, akkor hajrá…), viszont egy pillantást vetni a világ egyik legelzártabb országába olyan lehetőség, amit nem hagyhattam ki. Így amikor TeePolgar elküldte formabontó „öninterjúját”, és persze a hozzá tartozó képeket, akkor egyértelmű volt, hogy ennek itt a helye. A szerző ráadásul nem egyszerűen turistáskodni ment Észak-Koreába, hanem maratont futni!

A mai poszt tulajdonképpen vallomás. Sok mindenről van benne szó: munkáról, a szakma szeretetéről, kihívásokról és az azokra adott válaszokról, külföldi életről is – szerintem sokan magukra ismernek majd benne, legalábbis remélem. Az elmúlt napokban úgyis volt elég vita, szóval evezzünk ma békésebb vizekre Digger segítségével!