Határátkelő

Azt ígértük, hogy ha érkezik poszt, akkor azt kitesszük - azt azért nem gondoltuk volna, hogy ez ilyen gyorsan meg is történik, pedig így lett. Aki küldte (a képekkel együtt) Virág, aki másfél éve kezdte olvasni a blogot, ha jól értjük, akkor nagyjából az elejétől, ami szép teljesítmény (és persze köszönjük). Most úgy gondolta, ő is megírja a maga történetét.

Napra pontosan tíz évvel ezelőtt, 2011. augusztus 16-án indult útjára a Határátkelő. Belegondolni is őrület, mennyi minden változott ez alatt az egy évtized alatt mindannyiunk életében, miközben egy dolog biztos volt – reggel ott lesz a friss poszt. Van tehát mit ünnepelni, ám az örömbe kis könny is kerül részünkről, hiszen ez egyben a blog búcsúját is jelenti.

Ilyen is volt: amikor Rezsőatya sütit készített a 3. születésnapra

Alaszkáról sokunknak alighanem a Miért éppen Alaszka című sorozat jut az eszünkbe, pedig az USA e különleges állama fantasztikusan sokszínű és érdekes hely. Az már más kérdés, hogy mi vonz valakit oda élni, de szerencsére Juditékat valami vonzotta, így megszületetett ez a poszt. (Hogy miért és hogyan költöztek oda, arról három évvel ezelőtt írt már egyszer, itt olvashatjátok el.)

Egészen különleges hivatás és történet következik ma, hiszen Krisztina lelkészként dolgozik Svájcban. Hogyan került oda, egyáltalán, mi a feladata egy kórházi lelkésznek és miként képzeli a jövőjét hosszútávon? Mindezekről beszélt a Csillának adott interjúban.

A repülőtéri ételek általában drágák (illetve ez gyakorlatilag mindig igaz) és ha az embernek balszerencséje van, akkor még rosszak is. Azért akad arra is példa (szerencsére egyre több), hogy egy repülőtéren is ehetünk finomat – Steve-nek is ilyen tapasztalata volt Hongkongban.