Miért – és főleg hogyan - költözik egy magyar család Alaszkába, pláne Las Vegasból? A kérdés jó, a választ Judit legutóbbi posztjából részben már megtudtuk, most azonban magát a költözés folyamatát, az első hetek élményeit is megosztotta velünk jó sok fotóval együtt. Csomagoljunk hát össze és irány Alaszka!
A Potter Marsh Boardwalk
“Ahogy ígértem, újból jelentkezem, immáron Alaszkából. Az elmúlt közel 6 hónap igen aktívan telt, pár költözés, több ezer mérföld autókázás, kompozás, repülés és kalandos határátkelések útján megérkeztünk a remélhetőleges végállomásunkra, Anchorage-ba.
Sokat ötleteltünk, hogyan költözzünk fel Alaszkába. Rengeteg verzió merült fel attól függően, hogy mennyi holmit hozunk magunkkal, ment a matek, mi és hogyan éri meg. Nem volt könnyű. De végül kiokoskodtuk és leszerveztük.
Az út Alaszkáig és az első napok
Autóval indultunk neki Las Vegasból Venturáig, ott egy éjszaka eltöltése után a korai felkelést követően felautóztunk egyhuzamban Dél-Kalifornián keresztül, Oregonon át Washington államig, Snohomish városáig, ahol eltöltöttünk pár napot, mielőtt a kompra felszálltunk volna.
A kompút gyönyörű volt, főleg a kanadai rész, nagyon hiányzott már a természet közelsége, a sok zöld látványa és az állatvilág.
Elérvén úticélunkat az első pár nap a berendezkedésről szólt, megvárni a csomagokat míg földi, légi és vízi úton megérkeznek, ismerkedés a hellyel.
Délkelet-Alaszkában töltöttük az első időszakot, gondolván, ez lesz a végállomás, de a terv hamar megváltozott, így az egyhónapos fordulónkon már a repülőn találtuk magunkat utat véve Anchorage felé.
Lenyűgöző naplementék, korlátozott lehetőségek
Sitka volt az első, véglegesnek gondolt állomásunk, de az élet nem így hozta. Sokaknak biztos Sandra Bullock The Proposal (magyarul Nász-ajánlat címen futott – HÁ) filmbeni szereplése juthat eszébe Sitkáról, de ki kell mindenkit ábrándítanom, a település maximum ha fél percre bukkan fel a moziban.
Amit utólag el tudok mondani Sitkáról, hogy lenyűgöztek a naplementék, a kis szigetek pedig valami csodálatosak. Nekem speciel mindig az Avatar című filmből azok a levegőben lévő, zölddel borított sziklák jutottak eszembe, csak vízbe tett verzióban.
Sitka
A hely nagyon elzárt és minden tekintetben rettentően korlátozottak a lehetőségek. Sokan horgászatból és helyi, évtizedek óta működtetett vállalkozásokból keresik meg a mindennapi betevőt.
Mivel Sitka a Baranof-sziget fekszik, a megközelíthetősége légi vagy vízi úton lehetséges. Közúthálózata körülbelül 15 mérföld lehet, a boltok száma és ezzel a vásárlási lehetőség, valamint a speciális orvosi ellátás erősen limitált.
Én igazából turistalátványosságként tudok rá tekinteni, nem sok alternatívát látok ott élni azon túl, hogy Anchorage-hoz mérten szuperdrága, az árak duplák, ha nem triplák bizonyos termékeken, szolgáltatásokon.
Nem az igazi
Már az első pár hét alatt nyilvánvalóvá vált, hogy nem ez az, amit keresünk. A Memorial Day hétvégéjén történt anchorage-i látogatásunk alkalmával megfogalmazódott, hogy újból költözünk, bár a hátunk közepére se kívántuk.
Ugyanazokkal a problémákkal találtuk magunkat szembe, mintha a Lower 48-ből még csak most jöttünk volna fel. Mit vigyünk magunkkal és hogyan a komppal vízi úton a gépkocsiban és mit adjunk fel repülőn?
Végül szinte minden repülőn érkezett, kivéve az autót, azért vissza kellett repülni és két kalandos kompút, valamint 13 óra Kanadán keresztüli vezetés során végre az is célba ért.
Anchorage
Anchorage Alaszka legnagyobb kiterjedésű és lakosságú városa. (A főváros és kormányzati központ Juneau egy elzárt, kizárólag vízi és légi úton megközelíthető település.)
Anchorage közvetlenül az óceán mellett fekszik, magas páratartalommal, az átlagosnál hosszabb telekkel és rövidebb nyarakkal. Mi május végén érkeztünk meg és mondhatom, a pára miatt a 20 fokos hőmérséklet a napon 30-nak érződött.
Májustól októberig az időjárás kellemesnek mondható. Tavaszból átmegy nyárba, majd őszbe, mindegyik rövid, de az átmenet tökéletesen látható és érezhető. Pár héten belül megyünk bele a télbe, ami március végéig, talán április közepéig tart.
Van egy mondás, miszerint az alaszkai embereket ne keresd nyáron, majd ősszel visszahívnak. Tökéletesen helytállónak találom több okból is. Nyáron a nap szinte 24 órában fent van, ergo nem érzel késztetést, hogy hamar hazamenj és csak úgy hívogat a természet, hogy kint töltsd az időt.
Az Eagle River
A másik az időjárás, a már említett hosszú telek után mindenki várja, hogy végre kiszabaduljon és élvezze akármilyen formában is a kintlétet. Persze sorolható még több indok is, például iskolaszünet a gyerkőcöknek, az útfelújítások végtelensége akár éjfélbe menően vagy éjjel.
Mivel a város nagyon északon fekszik, az UV-sugárzás elég magas, a napon pillanatok alatt simán leégsz, főleg ha olyan fehérke vagy, mint mi.
A természetben
Mióta itt vagyunk fent, többet voltunk a természetben mint az 5 Las Vegasban töltött évünk alatt. Annyi látnivaló van és annyi, a természetben tölthető program, hogy nem lehet vele betelni.
Persze ehhez “outdoorsynak” is kell lenni, aki nem az, annak valószínűleg eszébe se jut Alaszkába költözni, de még talán meglátogatni sem.
Idén nyáron sikerült eljutnunk számos helyre, kiemelném Fairbankset és azt a helyet, ahol az olajvezeték közvetlen közelről megnézhető. A vezeték egyébként északon Prudhoe Bay-ből délen egészen Valdez varosáig fut.
Számos helyen előbukkan a földből, de nem sok olyan terület van, ahol gyalogosan is megközelíthető. Fairbanksben kiépítettek az út mentén egy kis részt, ahol egy bizonyos szakaszon van lehetőség sétálni az olajvezeték mellett.
Visszatérve Anchorage-ra, a város és környéke területén számos tó található. Az egyik a Lake Hood nevet viseli, különlegessége, hogy a nemzetközi reptér mellett fekszik és több száz hidroplánnak és hobbirepülőnek ad otthont.
A Lake Hood
A terület abszolút nincs elzárva, testközelből megtekinthetők, ahogy éppen a vízen lebegve várják, hogy repülhessenek, vagy a kijelölt gurulóúton, ahogy le- és felszállásra készülnek.
A mindennapi élethez tartozik, hogy ha egy parkba kimész, nem kell meglepődni, ha találkozol egy medvével vagy jávorszarvassal. Utóbbiak egyébként az út mentén mindennapos jelenségek, számos tábla jelzi az autósoknak esetleges jelenlétüket.
Eklutna Lake
Légiparádé
Minden második év júniusának utolsó hétvégéjén megrendezik az Artic Thunder Air Show-t a légibázis területén, amire nekünk is volt szerencsénk elmenni mindkét napon.
Lehetőség volt számos katonai repülőgépbe, helikopterbe, egyéb járműbe bekukkantani, katonákkal találkozni, beszélgetni. Testközelből nézhettünk meg F-22 Raptorokat, F-35-ket, C5 Galaxy-t, Black Hawkot, Apache helikoptereket, Striker páncélozott csapatszállítót, Hummereket és még rengeteg minden, felsorolni is nehéz lenne őket.
Az F22 Raptor
Volt emellett légiparádé, többször repültek F-22 Raptorok (ezt Raptor Time-nak hívták), C17 Globemaster csapatszállítók, és a sors iróniája, hogy Las Vegasból tiszteletüket tették az F-16-osok egy fantasztikus légibemutató keretében. Még a parti őrség is képviseltette magát a helikopterével.
Hatalmas élmény volt nekünk és persze a gyereknek is, aki a Black Hawkból és az Apache-ból nem akart kiszállni.
Az Apache
Az F35
Ízelítőként ennyit szántam, igyekeztem összefoglalni, eddig milyennek látjuk az alaszkai életet és miket tapasztaltunk. Természetesen rengeteg dolgot lehetne írni és sok más szempontból megközelíteni, ezek megint az én soraim voltak arról, hogy mi hogyan éltük meg.
Köszönöm, hogy velünk tartottatok, terveim szerint hamarosan, még az év vége előtt jelentkezem.”
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek