Határátkelő

Egészen különleges poszt a mai, pontosabban egy sorozat első része, amiben végigkövethetjük, ahogyan határátkelő lesz olyasvalakiből, akinek ez soha nem volt a vágya. Viktor története hosszú, de nagyon megéri végigolvasni, sok mindent meg lehet érteni abból, miért dönt valaki végül a határátkelés mellett, akinek pedig Magyarországon látszólag mindene megvolt.

Hat év határátkelő lét után nem könnyű visszailleszkedni, az első napok eufóriája (már ha van ilyen) után az átmenet kifejezetten nehéz és fájdalmas lehet, különösen, ha az ember nincs felkészülve az őt váró sokkra. Így történt ez Nollaiggel, aki családi és tanulási okokból tért haza New Yorkból.

Kisebbségként élni és megpróbálni idomulni a többséghez gyakran legalább olyan nehéz őslakosként, mint újonnan érkezett bevándorlóként. Így aztán noha a hosszú évtizedek óta Kanadában élő Steve írása a helyi őslakosokról szól, idézi a határátkelők sorsát is.

Inuit szobor/útjelző (Inukshuk)

Az amerikai álmot sokan kergetik, sokan hiába, ám Éva története azt mutatja meg, hogy kemény munkával, kitartással (és persze segítséggel) még a lehetetlennek tűnő helyzetben is akad megoldás. Az egész hat éve egy kirándulással indult.

Alapigazság, hogy magyarok mindenhol vannak, amit nem csak onnan tudhatunk, hogy magyar szót hallunk, akadnak más, néha egészen váratlan jelei is a lehető legfurcsább helyeken.