Határátkelő

Azt mondják, hétévente változik az ember, a hetes számban egyébként is van valami mágikus. Szóval valahol adja magát, hogy egy régi szerző, Magda (aki korábban itt és itt írt posztot) kicsit visszatekintett a brit fővárosban töltött első hét évére.

A digitális nomádság esetében is pár évente változnak a trendek – például a kedvelt városok. Például azért, mert amint felkapnak egy viszonylag olcsó helyet, az óhatatlanul drágulni kezd, így egy idő után az ezt az életformát követők elkezdenek új városokat keresni maguknak. A váltásnak persze pozitív oka is lehet, például az, hogy az addig pocsék internetszolgáltatást hirtelen hiperszuper szélessávú netté fejlesztik.

A bulgáriai Bansko

Nem nagyon tudok annál rosszabb indítást elképzelni, mint amikor valaki egy várva várt nyaralás első pillanataiban olyan csúnya balesetet szenved, hogy utána közel egy hetet kénytelen kórházban tölteni. Márpedig Ágnessel ez történt. A mi szerencsénk csak annyi az ő szerencsétlenségében, hogy mindez Törökországban történt, így most kicsit bepillanthatunk egy ottani kórházba – nem elfeledve természetesen, hogy külföldi biztosítással rendelkezőként a helyieknél alighanem jobb helyzetben volt.

Neked is van külföldi kórházi élményed? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre!

A kép illusztráció

A beteljesült szerelemnél kevés szebb dolog van, különösen akkor, ha az ember fel is vállalhatja a kapcsolatot. Hogyan feszíthet be egy kapcsolatot egy landolás?

Németországról a legtöbb emberben egy rendezett, törvénykövető kép él, ahol tisztességesen bánnak a munkavállalóval. Ami persze alapvetően így is van, de nem feltétlenül és nem mindig, különösen akkor, ha az ember tájékozatlan és kiszolgáltatott. Így aztán azokat a határátkelőket, akik felkészületlenül érkeznek és például túlságosan bíznak az állam óvó szerepében, csúnya meglepetések érhetik.

(A kép illusztráció)