Németországról a legtöbb emberben egy rendezett, törvénykövető kép él, ahol tisztességesen bánnak a munkavállalóval. Ami persze alapvetően így is van, de nem feltétlenül és nem mindig, különösen akkor, ha az ember tájékozatlan és kiszolgáltatott. Így aztán azokat a határátkelőket, akik felkészületlenül érkeznek és például túlságosan bíznak az állam óvó szerepében, csúnya meglepetések érhetik.

(A kép illusztráció)

Rajtuk próbál meg segíteni a Fair Mobility, amely szerte Németországban azt tűzte ki célul, hogy lehetőleg anyanyelven segítse a hozzá forduló határátkelőket.

A programot 80 százalékban a német Munkaügyi Minisztérium támogatja, a többit a német szakszervezeti szövetség adja, mert megértették, hogy a közép-kelet-európai országok csatlakozása után nagyon sokan érkeztek Németországba dolgozni, és ők nagyon gyakran sokkal rosszabb körülmények között dolgoztak, mint a helyiek.

Sepsi Szabolcs csapatvezetővel Dortmundban a tapasztalataikról beszélgettem. Azt mondta, bizonyos ágazatokban rendszerszintűek a visszaélések. Leggyakrabban a túlórákat nem fizetik ki a cégek, de az is rendszeresen előfordul, hogy betegség esetén azonnal felmondanak.

A leginkább érintett területek a logisztikai ágazatok (raktározás, szállítmányozás), de a húsipar, az élelmiszeripar, a mezőgazdasági munkák, a takarítás, a háziápolás is ide tartozik.

Egészen extrém esetek is előfordulnak, nem ritka, hogy akár hónapokig nem fizetnek ki embereket, akik így nagyon nehéz helyzetbe kerülnek. Ráadásul sok esetben a munkaadó biztosítja a szállást is, ahonnan szintén kiteszi őket – mondta Sepsi Szabolcs.

A bajba jutottaknak ilyenkor a Fair Mobility segít az embereknek az ügyintézésben, fizetési felszólításokat írni, esetleg a bírósághoz fordulni.

A súlyosabb esetekben alapítványokon és egyéb szervezeteken keresztül pénzügyi segítséget is megpróbálnak nyújtani, hogy a bajban lévő embereknek legyen annyi forrásuk, hogy akár még néhány hétig az országban maradhassanak, érvényesítve a jogaikat.

„Az egyéni esetek szintjén ez szélmalomharcnak tűnhet, már csak azért is, mert a német munkajog eléggé szabados, azaz mindenkinek saját magának kell érvényesíteni a jogait, a büntetések viszont nagyon alacsonyak. Ezért a szakszervezetek inkább próbálnak politikai munkát végezni, ennek eredménye volt 2014-ben a minimálbér bevezetése” – mesélte Sepsi Szabolcs.

A Fair Mobility csapatvezetője szerint komoly problémát jelent, hogy nagyon sokan azt hiszik, Németországban minden jól működik, ezért nem elég tájékozottak, vagy azt hiszik, hogy ha nem fizeti ki őket a munkaadó, akkor majd az állam tesz valamit.

„Márpedig ez Németországban nem így van, itt az állam meglehetősen kivonja magát ezekből a kérdésekből. A rendszer alapvetően arra alapoz, hogy az emberek szakszervezetekbe szerveződnek és kiállnak a saját jogaikért. Azaz a rendszer inkább a német munkavállalót látja és nem azokat, akik csak rövid ideje vannak itt” – hívta fel a figyelmet Sepsi Szabolcs. (Akivel a a Friedrich-Ebert-Stiftungnak köszönhetően tudtam beszélgetni.)

Miről beszélgettünk még?

Változott a Magyarországról érkező bevándorlás mértéke? (5 perctől)

Van különbség a magyarok, bolgárok, románok és a többi nemzet között? (7 perctől)

Hol működik a Fair Mobility? Mások a problémák az ország egyes részein? (9 perctől)

Látszik-e valamilyen változás a rendszerben? (10 perctől)

Itt feliratkozhatsz a Határátkelő YouTube-csatornájára. (Mi több, iratkozz is fel!) Ha inkább letöltenéd a podcastot, akkor azt például ezzel a programmal teheted meg.

A beszélgetést a SPOTIFY-ON ITT HALLGATHATOD MEG.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.