Egy határátkelő életében általában komoly mérföldkő, amikor először szavaz külföldön országos választáson, hiszen az egyben azt is jelenti, hogy megszerezte az adott ország állampolgárságát. Így vannak ezzel Hari Seldonék is, akik a pár héttel ezelőtti elnökválasztáson adták le először a voksukat Franciaországban. Posztjából sok érdekesség is kiderül, például hogy mit és miért kell hangosan kiáltani és miért fordított (magyar szemmel) a voksolás menete.

Szívesen megírnád, milyen a Magyarországhoz fűződő viszonyod most, akár határátkelőként, akár Magyarországon élőként? Tedd meg, küldd el az írásod a hataratkelo@hotmail.com címre! Inspirációként pedig egy link a régi sorozathoz.

„Ez volt az első elnökválasztásom! (Ez volt az első „igazi” választásunk, polgármesteri és európai parlamenti választáson már voksoltunk korábban.) Nekem ez hihetetlenül felszabadító és fantasztikus demokráciaélmény volt, olyan, amilyet lényegében két évtizede nem éltem át. Itthon vagyok, mindig erre vágytam. Egy olyan társadalomban élni, amelyik „él”, nem csak vegetál, vagy robotszerűen „működget”.

Nem voltam Magyarországon az utóbbi hónapokban, úgyhogy nem tudom, most hogyan ment le az ottani színjáték, ezért nem összehasonlítást írok, de aki ott van, az össze tudja hasonlítani.

A kampány

A választási plakátok csak kijelölt helyeken vannak, és nincs olyan, hogy egy párt össze-vissza plakátolja a várost. Igazából az utcán nem is jelennek meg „kampányüzenetek” (bármit is jelentsen ez más helyeken).

Nálunk például a városházánál és pár fontosabb csomóponton fel volt állítva 12 tábla a jelöltekkel, semmi több. Jó, az igaz, hogy a „France insoumise” vagy a Zemmour-féle banda szokott felragasztani matricákat a közlekedési táblák hátuljára, de ezek is szórványosak voltak.

A médiában fokozatosan pörgött fel a kampány, reggel szoktam hallgatni az autóban a híreket, érdekes volt, hogy a stúdióba behívtak mindenféle politikust. Igen, Le Pen és Zemmur pártjából is rendszeresen, vagy esetenként őket magukat is.

Minden fél órában rotációs módon mentek le az interjúk a jelöltekkel. Például 8-8,30-ig Mélenchon 8,30-tól 9-ig Le Pen, majd 9 után Macron. Én meg le voltam nyűgözve még attól is, hogy hallom akár Mélenchont meg Le Pent is, és a riporter partnerként beszélt velük. Természetesen egyik borzalmasabb, mint a másik, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy átélem azt, hogy milyen egy korrekt kampány.

A választás napján a rádióban választásra buzdító (de egyik jelölt mellett sem kampányoló) dalokat sugároztak.

Hogy miért ilyen a kampány? Mert erre van igény!

Itt a gyereket „rávezetik” a közéletre. A Franceinfóban fél ötkor (pl) van „gyerekidő”, ott mindig aktuális közéleti témákról kérdeznek gyerekek egy-egy szakértőtől. Mostanában volt téma az ukrán háború, de például elmagyarázta egy szakértő a gyerekeknek, hogy mivel foglalkozik egy „président” és egy „premier ministre”.

A gyerekek újságjában folyamatosan van politika. Most például a választásról van két oldal „elemzés”. Olyan stílusban, ami a gyerekeket leköti.

Már az iskolában hangsúlyosan foglalkoznak a közélettel. Én emlékszem, hogy Magyarországon is volt „állampolgári ismeretek” tantárgy, de annyira unalmasan adták elő, hogy minden gyerek kiesett a padból óra alatt, és láthatólag a tanárok is rájátszottak erre. Nem volt szükség politika iránt (valamelyest) érdeklődő társadalmat kinevelni. Meg is lett az eredménye.

Nálunk a nagylányok még „csak” 12 évesek, de ha nem is figyelték folyamatosan a választást, időnként érdeklődtek, és meg is kérdezték, hogy miért szavazunk Macronra. Jó, most elárultam magam, bár nem hiszem, hogy ez meglepetés volt.

Az elnököt 2002 óta öt évre választják, és egyszer lehet újraválasztani, Macronig senki sem újrázott. Korábban hétéves volt az elnöki ciklus.

A szavazás menete

A választás előtt pár nappal kiküldenek egy nagy borítékot, benne minden jelölt kétoldalas programjával és a neveket tartalmazó cédulákkal. Mi viszonylag korán mentünk, kilenc után nem sokkal, a teremben alig volt valaki.

Később, ahogy hallottuk a részvételi adatokat, kiderült, a franciák inkább délutáni szavazók. Délben még szégyenteljesen alacsony volt a részvétel még a magyar adatokhoz képest is, a nap végére meg azért „utolérték magukat”, és 74% körül alakult a részvétel.

Idén maszkban kellett menni, bár mostanra lényegében csak az egészségügyi intézményekben kell maszkot hordani. Egyébként azt gondolom, ez csak helyi szabályozás. Az első asztalnál elveszik a személyit és a carte électorale-t, ami egy kis nyomtatvány, rajta a névvel, meg egy pecsételési hely.

Itt megnézik, hogy rajta vagyunk-e a listán, aztán továbbadják egy másik személynek, aki a borítékoknál van, azon az asztalon vannak a jelöltek nevével a cédulák is (de ezeket ki is küldték postán).

Itt el kell venni a borítékot, és minimum két jelölt céduláját. A szabály az, hogy azért kell kettőt elvenni, hogy ne láthassák, kire szavazol, és ezzel is jelzed, hogy választasz. Tehát az első fordulóban ott van 12 jelölt lapja. Legalább kettő jelölt lapját felveszed, és a fülkében berakod a borítékba azt, akire voksolsz. (Ez lényeges különbség van a magyar választáshoz képest, mert ott ikszelni kell egy kinyomtatott papírra.) A kis kék borítékba behajtogatod a nevet tartalmazó cetlit.

A választási urna is más, átlátszó plexidoboz, a tetején kis mechanikus számlálós szerkezet. Ha szavazol, hangos felkiáltással kell bedobni a borítékot, hogy ’a voté’, ha elfelejtesz felkiáltani, az „urnás bácsi” felkiált helyetted. Majd a végén visszakapod a Carte Electorale-t, a hátsó oldalon lepecsételik, és mehetsz is.

„Procuration” útján is lehet szavazni, ha valaki valamiért nem tud elmenni (például elutazik nyaralni vagy  ügyeletes orvos), megkérhet valakit írásos felhatalmazással, aki ugyanabban a választókörzetben szavaz, hogy szavazzon helyette. Nem kell, hogy családtag legyen, lehet barát, szomszéd (akiben megbízik az ember, hogy arra fog szavazni, akit ő szeretne).

Az első fordulónál korán szavaztunk, mert elmentünk kirándulni. Az autóban visszafelé hallgattuk az eredményt. Nagyon megörültünk, hogy viszonylag nagy fölénnyel hozta Macron az első fordulót. Igaz eleve számítottam rá, hogy első helyről fordul, de csak egy-két százalék előnyt gondoltam.

Aztán kiderült, hogy az emberek jelentős része hasonlóan gondolkodik, mint mi. Mélenchon nem került be a második fordulóba, helyette Le Pen. Hát kb. egyforma sötét, és veszélyes alakok. Szerencsére egymást is utálják.

A második forduló előtt

Már aznap este megkezdődött a kampány a második fordulóra. Igazából Macron csak ekkor szállt bele komolyabban. A második fordulóba a 12 kihelyezett utcai tábláról levették a kieső jelöltek képét. Maradt a két döntős.

Érdekesség, hogy nem igazán láttam nagyon összefirkált plakátot. Volt egy-két helyen, de konkrétan a mi városunkban nem volt. Április 21-én volt a TV-vita. Igen, ez is része a választásnak. A két jelölt elég komolyan egymásnak esett.

Érdekes volt látni, hogy a műsorvezetők nem beijedt kisnyulak voltak. Rendszeresen rászóltak a jelöltekre, igen, Macronra is, bár el kell ismerni, hogy ő időnként belelendült, és vele nehezebb dolguk volt. Ennek ellenére nagyon pontosan mérték a jelöltek idejét, ha az egyik a másik szavába vágott, akkor szépen átkapcsolták az órát.

Egyébként szerintem nagyon komoly felkészültség és állóképesség kell egy ilyen vitához. Este kilenckor kezdődött, és majdnem éjfélkor lett vége. A témák nagyon változatosak a nyugdíjrendszer átalakításától a biztonságpolitikán, a környezetvédelmi kérdéseken át az ukrajnai háborúig.

A két forduló között egy érdekes sakkparti alakul ki, hogy ki tud megszólítani több szavazót a kieső jelöltek támogatói közül. Itt kulcsszerepe volt a szélsőbalos Mélenchon szavazóinak. Ő ugyan kijelentette, hogy „egy szavazatot se Le Penre”, de a valódi Insoumise szavazóknál nem ment át annyira ez, a felmérések alapján volt egy kisebb réteg, aki Le Penre akart szavazni.

Hogy miért szavazna át a szélsőbalos a szélsőjobbosra? Sok oka lehet, de talán azért, mert mind a ketten azt a globalistaellenes, EU- és NATO-ellenes baromságot nyomatták végig. Végig Macron vezetett a két forduló között is, és lassan növelte az előnyét. Naponta több felmérés is kijött, és ezen az oldalon egész jól lehetett követni.

A második forduló április 24-én volt. Ez alkalommal kicsit később mentünk, már voltak előttünk is és kialakult egy kis sor mögöttünk is. A szavazás menete most is ugyanaz volt, mint két héttel korábban. Leadod a személyit, majd: lista, boríték, most már csak két név. Én csak az egyiket vettem el. Aztán a vége is ugyanez: plexi urna, fekiáltás kiséretében boríték bedobása.

A végén pedig megkaptuk a lepecsételt „carte électorale”- t.

Mi jön most?

Az eredménnyel persze egyik vesztes sem elégedett. Mélenchon egyenesen már a harmadik fordulóról vizionált. Június 12-én és 19-én tartják a törvényhozói választást. Annak ellenére, hogy Franciaországban az elnök jelöli ki a miniszterelnököt, és ö is menti fel, szükséges, hogy parlamenti többség álljon mögötte.

Szinte a végeredmény kihirdetése pillanatában újraindult a kampány, csak most a parlamenti választások kapcsán. Mi azon is részt veszünk. Végül Macron még az előzetes várakozásoknál is nagyobb arányban győzött. Macron a következő hetekben kijelöl egy átmeneti kormányt a parlamenti választásokig.”

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.