Az ukrajnai háború a legkülönféle módokon hat a mindennapjainkra. Néha úgy is, ahogyan nem gondolnánk, miként azt Csodabogár is megtapasztalta egy olaszországi útján.

„Szorgos visszajáró vagyok Milánóba. Leginkább a Scalát nem lehet megunni. Most is ez volt az utazásunk célja. Maga az épület kívülről majdhogynem semmitmondó. Semmi esetre se sejteti, mekkora hatalmas tér van a homlokzat mögött.

Ha valaki arra jár, semmiképpen ne mulasszon el egy Scala-vezetést, ahol a legfelső emeletről lehet belátni a teret és igen érdekes dolgokat lehet megtudni a XVIII. századi társadalmi életről, ami a Scalában folyt.

A páholyokban ettek, ittak, beszélgettek. Volt, amelyiknek külön öltözőszobája is volt, sőt egyes páholyokban még fűtöttek is. Tükrök voltak úgy felszerelve, hogy a páholy mélyéből is jól látható legyen egy másik páholy élete. Mellesleg meg hallgatták a zenét.

Azt, hogy ma egy opera vagy egy énekes sikeres-e vagy megbukik, a kakasülő közönsége dönti el. Az igazi operakedvelő milánóiak nap mint nap ott ülnek fent és szigorú kritikusok.

Amikor a politikai közbeszól

Van mikor még a politika is belejátszik a dologba. Most, hogy nem a világhírű orosz karmester Gregijev vezényelt, annak volt köszönhető, hogy a háború miatt kifütyülték.

Ezután már Netrebko is okosabbnak tartotta lemondani az előadást. Én az ő lemondásaihoz szokva vagyok, ez volt az ötödik alkalom. Most láttam egy fényképét, már nem is akarom látni, úgy elhízott.

Az első opera most Csajkovszkij Pique Dama című alkotása volt. Ezt játszották valamikor Pesten is, 1965 előtt, mert itt láttam. Most közepesen modern előadásban volt részünk.

Elég nehéz opera. Négy óra hosszat tart, eredetileg 5 felvonás, amit háromra vontak össze. A zene nagy, nehéz és szlávosan méltóságos. Sajnos még az ún. Pastoralt is benne hagyták. Ez a XIX. századi operákban kötelező volt, a II. felvonás elején egy nagy balett-betét.

A cselekményhez semmi köze nem volt, még a zene is kicsit mozartos volt, szóval nekem nagyon kilógott az egész darabból. Nagyszerű hangok énekelték, kimondhatatlan orosz nevek.

Könnyedebb nap

Következő nap kaptunk aztán könnyed olasz zenét, F. Cilea, Adriana Lecouvreur c. operáját. A férfi főszerepet Yusif Eyvazov énekelte, ami nagyon kellemes meglepetés volt. Ő Netrebko férje, de örmény származású. Sokat láttuk és hallottuk már.

Most testben csökkent, lefogyott, de hangban nőtt. Igazán kellemes meglepetés volt. A női szerepekbe Maria Agresta, valamint Judit Kutasi ugrottak be az orosz nők helyett. Mindketten kiválóak voltak.

Ez a darab klasszikus rendezésű volt, díszletekkel, szép ruhákkal, ahogy az régen szokás volt. Nem is tudom, miért maradt ez az opera ennyire ismeretlen. Több operakalauzban sem találtam meg és a szerzőtől se ismerek más darabokat.

Plusz élmény: az Utolsó vacsora

Az extra nekem most Milánóban Leonardo da Vinci Utolsó vacsora című freskója volt. Mikor 1970 körül először voltam Milánóban, akkor láttam. Mondhatnám romos állapotban.

A freskó egy dominikánus kolostor ebédlőjében volt. A fal másik oldalán volt a konyha. A kolostor akkoriban, az 1490-es években nem csak a papokat szolgálta ki, hanem szálloda és kórház is volt egyben. Feltehetően sokat főztek és a nedvesség már állítólag a mester életében kikezdte a falat.

Mikor én láttam, alig volt valami látható. Hatalmas penészfoltok éktelenkedtek rajta és a színek is eltűnőben voltak. Nagyon sajnáltam, főleg, hogy a fal szorosan több soros homokzsákkal körülvéve túlélte az 1943-as nagy bombázást, amikor a ház gyakorlatilag eltűnt körülötte.

Aztán valamikor 1980 táján a modern technika meghozta a teljes felújítás gondolatát. A legmodernebb technikákkal, röntgen, ultrahang stb. vizsgálták, hogy milyen is volt az eredeti freskó.

Négyzetcentiméterenként, 22 év alatt rekonstruálták a festményt. Leszedték mindazt, amit az évszázadok alatt különböző restaurátorok rákentek. Korabeli festéket használtak.

Mint a vezetőnk mondta, nem mondaná, hogy ez most 100 százalékban olyan, mint az eredeti, de feltehetően nagyban megközelíti azt. Sajnos fényképezni csak vaku nélkül lehetett. De talán így is kivehető, hogy szegény Leonardonak ma nagy bajai lennének. Az apostolok közt csak egy sötétbőrű van és az nem más, mint Júdás.” 

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.