Eltelt négy év, vasárnap a magyar választójoggal rendelkezők ismét dönthetnek arról, milyen irányba menjen tovább az ország. Akad, aki már leszavazott levélben, a legtöbben azonban majd csak vasárnap mennek el, ha elmennek. A magunk részéről mindenkit biztatunk a részvételre, arra, hogy éljen a jogával.
Ahogyan az már lenni szokott, a választás előtt sokféle felmérés megjelent arról, ki alakíthat kormányt április 3. után. A blog szempontjából talán legérdekesebb kérdést a Republikon tette fel, amikor a pártpreferencia mellett megvizsgálta a határátkeléssel kapcsolatos érzéseket is.
A kutatás március 26.-29. között készült, 800 embert kérdeztek meg telefonon, a felmérés reprezentatív (a minta hibahatára +/-3,5%). A teljes kutatást itt érhetitek el.
A válaszokból kiderül, hogy nagyságrendileg a magyarok negyede (23 százaléka) gondolkodott már el azon, hogy valamilyen okból külföldre költözzön.
Az aktív korúak körében még többen vannak az így gondolkodók, abban a csoportban már minden harmadik munkavállaló (ez ugye 33 százalék) fejében megfordult már valamikor a határátkelés gondolata.
A Republikon megkérdezte azt is, melyek az esetleges kivándorlás legfontosabb okai. Nos, mint kiderült, az elsődleges ok anyagi: tízből négy megkérdezett (39 százalék) mondta az, hogy az alacsony fizetések miatt költözne külföldre.
Érdekes, hogy a válaszadók közel egyharmada (32 százalék) az anyagiak helyett a demokrácia elmúlt 12 évben végbement leépítése miatt érzi úgy, szívesebben élne külföldön.
A gyorselemzésben szerepel az is: a választók valamivel több, mint egynegyede (27 százaléka) úgy gondolja, hogy ha ismét a jelenlegi, Orbán Viktor vezette kormány nyer, nem érdemes Magyarországon maradni.
Az persze az elmúlt években már sokszor kiderült, hogy igen komoly különbség van az ilyen kérdésekre adott válaszok és a tényleges tettek között.
"Gonosz lettél, vak és régi"
Teljesen véletlenül került elénk a napokban Kemény István 2011-es verse. A fentiek alapján sajnos aligha veszített aktualitásából.
Búcsúlevél
Édes hazám, szerettelek,
úgy tettél te is, mint aki szeret:
a tankönyveid és a költőid is
azt mondták, hű fiad legyek.
Hű is voltam, fel is nőttem,
cinikus ember se lett belőlem,
csak depressziós, nehéz és elárult,
bezárt cukorgyár a ködben.
Őzek fáznak a szántáson
vagy egy kisváros, alig látom.
Ígértél nekem egy titkot, hazám, hogy
mi a fontos a világon.
Hogyha néha belekezdtél,
az se volt baj, hogy nem szerettél,
majd szeretsz mást vagy magadat,
nem baj, de egyszer csak öreg lettél.
Gonosz lettél, vak és régi,
egy elbutult idegen néni,
aki gyűlöletbe burkolózva még
ezer évig akar élni.
Nem kértél, hogy mosdassalak,
annyit se morogtál, hogy hagyjalak,
mint egy szőnyeg, feküdtél a semmin,
elárulni se hagytad magad.
Az én teám közben elforr,
nem vagyok az már, ki voltam egykor,
az életem nagy happy end nélkül is
véget érhet, mint egy verssor.
Azt játszod, hogy nem is hallasz,
túl nagy énfölöttem a hatalmad.
Hozzád öregszem és belehalok, ha
most téged el nem hagylak.
Amíg élek, úton leszek:
használni akarom a szívemet.
A fejemben szólal majd meg, ha csengetsz,
édes hazám, szerettelek.
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Az utolsó 100 komment: