Egy család történetét, vívódásait dolgozza fel az a könyv, melyet Beatrix írt határátkelésükről és amely szándékai szerint segítséget nyújthat azoknak is, akik még csak tervezgetik a külföldi létet. A szerzőt Luca és Márti kérdezte a könyvről és tapasztalataikról.
„A Mamák Külföldön Podcastunk legújabb epizódjában a vendégünk Koch Beatrix, akit a nemrég megjelent könyve kapcsán hívtunk meg egy beszélgetésre.
A Végállomás: Svájc - Emigrálási kézikönyv, nemcsak egy hasznos és praktikus könyv emigrálás előtt állóknak, hanem egyben egy család történetét, vívódásait és örömeit ismerhetjük meg a kiköltözésnek az első gondolatától nyomon követve.
Beatrix és férje, akik mindketten építészek, három kamasz gyermekükkel együtt vágtak bele a svájci életükbe. Minket különösképpen érdekelt, hogy a gyerekeik hogyan vették az első akadályokat és mennyire sikerült beilleszkedniük egy új országban.
Luca: Beatrix, miért gondoltad, hogy szükség volt egy ilyen könyvre?
Beatrix: Sosem gondoltam volna, hogy először pont egy ilyen könyvet fogok megjelentetni, ami nem egy kitalált történet, hanem egy teljesen a valóságon alapuló könyv. És ez azért történt így, mert igazából én hálát éreztem azok az emberek felé, akik minket segítettek.
Amikor mi külföldre szerettünk volna költözni, a kis beszélgetésekből, a kis e-mailekből összerakott mozaik egy nagyon nagy segítséget jelentett nekem abban, hogy meg tudjam találni azt az irányt, ahova szeretnénk majd költözni és mit szeretnénk ott csinálni.
Valamint úgy gondoltam, hogy én is segíteni szeretnék mindazoknak, akik hasonló gondolatokat forgatnak a fejükben. Egy olyan összeállítással, amivel tényleg egy valós család életén keresztül megismerhetik egy választott ország mindennapjait, mindazt a nehézséget, amiket átéltünk.
Márti: Mi adta a hitet neked, hogy mialatt 3 éven keresztül tervezted a kiköltözéseteket, közben ne add fel az álmodat?
Beatrix: Ez nagyon nehéz volt, ez az emocionális része a könyvnek. Én az elején nem akartam ennyi érzelmet belevinni, de nagyon örülök, hogy az írói mentorom, Péterfy Gergely folyamatosan arra biztatott, hogy de, de igenis, engedd be az olvasót a világodba, hadd érezze milyen nehéz volt és bizony itt voltak mélypontok.
Ahogy ezt elkezdtem belevinni, azt gondolom sokkal hitelesebb is lett ez a történet. Azért nem csak az én érdemem, hanem szerencse is kellett, meg egy támogató család, akik szívvel és lélekkel mondták, hogy menjünk és próbáljuk meg.
Tehát a gyerekek egyáltalán nem ellenkeztek, pedig egy érzékeny korban voltak, de náluk is győzött a kíváncsiság és a kalandvágy.
Luca: Mi volt a pontos célod, amiért 3 éven keresztül kerested a megoldást?
Beatrix: Mi építészek vagyunk a férjemmel, és mivel az építőipart nagyon súlyosan érintette az akkori gazdasági válság, ezért ez nagyon látszott mindkettőnk munkahelyén. Amikor valaki nyomott hangulatban dolgozik, az kivetül a magánéletére is, ezért ott is válság következett be.
Olyan helyre vágytunk, ahol megbecsülik a munkát, a munkának értéke van, és amiben több eredményt érhetünk el. Gyerekeknek meg egy jó iskolázottságot és jó nyelvtudást szerettünk volna nyújtani.
Márti: A gyerekeitek, André, Heléna és Bianka, mit szóltak a könyvhöz?
Beatrix: Érdekes, hogy én cenzúra gyanánt adtam nekik elolvasni a könyvet, és semmit nem mondtak, hogy Mama, ezt, vagy azt húzd ki. Én ennek annyira örültem, hogy ezek szerint igazat írtam és jól láttam a dolgokat.
Illetve egy-két esetben nagyon pici korrekciót kaptam, főleg Helénától, és ezek mind nagyon jót tettek a könyvemnek. Nagyon jó meglátásai voltak és azokat mind be is építettem.
Luca: Örültek neki, hogy egy ilyen könyvet írtál?
Beatrix: Hozzászoktak, hogy írogatok, és ez tetszik nekik. Meg nagyon sokat segítenek nekem az angol fordításokban. Ők bíztatnak engem és én azt látom, hogy nagyon büszkék az anyukájukra, ami nekem nagyon jólesik.
A beszélgetés folytatását az alábbi videón tudjátok meghallgatni.”
(Fotó: pixabay.com/hpgruesen)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Az utolsó 100 komment: