„Minden annyira gyorsan változik, én is, meg a világ is, nem tudhatom, hogy hova visz az utam.” Ismerős? Alighanem sokan vagyunk így, mint Csilla interjúalanya, Sándor, aki szoftverfejlesztőként dolgozik Svájcban. Lássuk, milyen tapasztalatokkal!

Csilla: Hogy kerültél ki Svájcba?

Sándor: Hogy kerültem ki Svájcba? Ez nem egy hosszú történet, eldöntöttem, hogy jövök, megpályáztam egy állást és egy viszonylag körülményes procedúra után, 8 hónapra rá hívtak, hogy megkaptam a munkát, bepakoltam egy bőröndbe, beültem az autóba és jöttem.

Nagyjából így, nyilván belülről egy kicsit kellett hozzá türelem, mire kivártam, hogy tényleg legyen olyan projekt, ami nekem megfelel.

Csilla: Milyen volt a felvételi a pozíciódra?

Sándor: Szerintem teljesen átlagos volt. Ugye én egy multinál dolgozom, ma már több mint 36,000 alkalmazottjuk van, és igazából nem mondanám, hogy különbség volt a felvételi procedúrában, mint ha mondjuk, Csehországba jelentkezek vagy bárhova máshova.

Csilla: Hogy néz ki egy napod?

Sándor: Teamekben működünk, ami annyit takar, hogy mindenkinek megvan a napi feladata és bizonyos feladatokat emberekhez rendelünk. Van egy digitális tábla, azon húzzuk a feladatokat mondjuk az elvégzendő oszlopból az elvégezve oszlopba.

Alapvetően minden reggel azzal indul, hogy megnézzük, ki mit csinált előző nap, ki mit fog csinálni aznap. Ha akad olyan probléma, ami akadályozza a munkavégzésben, akkor arról is említést tesz, de nem ott beszéljük meg, mert azzal az egész csapatot zavarná.

Elég sok meetingünk van, nagyon sok egyeztetés szükséges, hiszen külső bedolgozói is vannak a banknak. Vannak határidők, projektek - nyilván egy nagyobb évi projekt kisebb részekre van bontva.

Emellett vannak a követelmények, hogy amikorra elérjük azt a határidőt, minek kell teljesülnie, mi a prioritás, mi nem prioritás, stb.

Csilla: Milyen feladataid vannak?

Sándor: Amikor mondjuk van egy új szoftver funkcionalitás, akkor a business analyst felméri az ügyfél igényeit, ezt egy dokumentumban összeírja. Ebből derül ki, mit kell tudnia a szoftvernek, milyen elvárások vannak vele szemben.

Én megkapom ezt a dokumentumot, ebből nekem meg kell értenem az új funkcionalitást és végig kell gondolnom, milyen tesztesetek szükségesek ahhoz, hogy be tudjam bizonyítani, tényleg azt a funkcionalitást teljesíti a szoftver.

Ehhez tudnom kell, milyen (mondjuk hardver-, szerver-) erőforrások állnak rendelkezésre. Ebből megírok teszteseteket, ezeket előkészítem, ha szükséges írok egy kérvényt, hogy kell még egy újabb szerver vagy akármi, és mire elindul a fejlesztés, addigra ideális esetben kész kell lennie a tesztelésnek, így aztán akár már a fejlesztés közben lehet vizsgálni, hogy tényleg jól halad-e a dolog.

Ezek a fő feladatok, utána a végrehajtás, majd a hibariportok megírása, megnézni, mi okozhatta a problémát, valóban kódhiba-e vagy nem, esetleg konfigurációs hiba satöbbi, satöbbi.

Csilla: Milyen bérezésre számíthat egy kezdő a szakmában?

Sándor: Egy junior IT-s évi 75 000 franktól 90 000 – 95 000-ig kereshet. Ez persze attól is függ, milyen cégről, milyen területről van szó, mekkora az ember tapasztalata.

Egy juniornak is lehet 1-2 éves tapasztalata, de ha nincs semmi, mert nagyon fiatal és éppen most esett ki az egyetemről, akkor lehet, hogy 75 000 frank alatt lesz egy picivel az éves fizetése.

Egy senior esetében évi 90 000 – 95 000 franktól indul a bérezés, a plafon 120 000 svájci frank. Egy vezető tesztmenedzser, projektmenedzser esetében 100 000 – 110 000 franktól indul az éves kereset, nagyjából 130 000 – 140 000 frankig, de azzal már nem vagyok annyira tisztában, inkább csak saccolom, de nyilván a határ a csillagos ég.

Csilla: Ért-e negatív diszkrimináció Svájcban amiatt, hogy külföldi vagy?

Sándor: Igazából nem, talán egy vagy két példát tudnék felhozni, de az annyira ilyen iciri-piciri, hogy elképesztő.

Előfordult, hogy telefonon hívtam fel egy biztosítót, de akkor még nagyon bátortalanul, és csak annyit tudtam elmondani németül, hogy nem beszélek jól és hogy beszélhetnénk-e angolul.

Az ügyintéző azt felelte, nem, mert ez egy német ügyfélszolgálat és elköszöntünk. Felhívtam újra a számot, egy másik kollégát kaptam, vele már minden teljesen rendben volt, lehet, hogy az első ügyintézőnek rossz napja volt.

Szóval azt mondanám, hogy nem ért semmiféle diszkrimináció. Vannak erre ellenpéldák az ismerősi körömben is, de ott úgy gondolom, hogy ebben a tapasztalásban, az adott embernek is megvan a saját felelőssége. Tehát azt kapod, amit adsz.

Csilla: Mik a hosszútávú terveid?

Sándor: A hosszútávot nem tudom, most úgy gondolom, hogy szeretném itt eltölteni a következő 5 évet. Akkor meglesz a 10 év tartózkodásom, utána meglátjuk.

Nem tudom, minden annyira gyorsan változik, én is, meg a világ is, nem tudhatom, hogy hova visz az utam. Most a jelenben az a tervem, hogy még 5 évet biztos, hogy maradnék Svájcban, természetesen inkább úgy mondanám, hogy nem tudok okot, amiért elmennék innen igazából.

A teljes beszélgetés megtekinthető az alábbi videón.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!