Európa legtöbb országa megnyílt a „zöld” besorolású országokból érkező oltottak elől. Ide tartozik Franciaország is, a probléma ott van, hogy csak azokat az oltásokat fogadják el, melyeket az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) engedélyezett. Így aztán akadnak magyarok, akiknek ez gondot okoz.

A kép illusztráció

A kínai vagy orosz vakcinával oltott magyarok tulajdonképpen korlátozottak a szabad mozgásban – állapítja meg az Álomidők Párizsban szerzője, aki ezt saját bőrén tapasztalta meg, amikor anyukája hozzájuk utazott meglátogatni őket.

„Készülődünk, mintha karácsony lenne. Takarítunk, mosunk, főzünk. Már egy hónapja számoljuk vissza a napokat.

„Hányat kell még aludni?”

„Már csak ötöt!”

„Már csak kettőt?”

„Holnap tényleg jön a Mama?”

„Igen, holnap jön a Mama!”

A gyerekek alig bírnak magukkal. A lakásunkban 2020 márciusa óta nem sok vendég járt, rokon pedig egyáltalán nem. Másfél éve nem tette be hozzánk a lábát se nagymama, se nagypapa, se unokatestvér, se nagybácsi, se nagynéni.

Nyáron ugyan hazamentünk Magyarországra, de annak is lassan egy éve. Pontosan ennyi ideje pótoljuk mi ketten a férjemmel a két gyerek életében az összes rokoni kapcsolatot, az összes puszit, a sok ölelést.

Nem panaszkodhatunk

A pandémia alatt igencsak elfáradtunk, de nem hagyhattuk el magunkat, nem eshettünk kétségbe. Az elmúlt 17 hónapban mindig csak arra gondoltunk, hogy nem kesereghetünk, hiszen nincs rá okunk. Négyünk közül egyikünk sem kapta el a vírust, és bár odahaza a szüleim betegek lettek, és nehéz volt őket így látni videohívásokon, végül felépültek.

Nem panaszkodhatunk!

A család másik fele Ausztráliában él, ahol előfordulnak lezárások, de az élet javarészt visszatért a régi kerékvágásba, mert nagyjából kiűzték a kontinensről a vírust. S bár a nagymama kilencvenedik születésnapjára sem jutottunk haza, mégis örülünk, hogy ő is jól van.

Nem panaszkodhatunk!

Az iskolában az elmúlt két tanév alatt összevissza négy hónapot (az összes lezárással töltött hetet számolva) oktattam itthonról: franciául és angolul, és mindezt úgy, hogy közben egy kisbaba éppen járni tanult, a férjem pedig folyamatosan videokonferenciázott. De hálásak lehetünk a franciáknak, mert amint lehetett, újraindították az iskolákat, miközben a világon rengeteg gyerek maradt le az oktatásban.

Tehát nem panaszkodhatunk.

A szomszéd néni, akinek a lánya alig tíz perc autóútra lakik, a bezárások idején olyan egyedül érezte magát, hogy enni sem tudott. Három hónap alatt tizenkét kilót fogyott és öngyilkos gondolatokkal küzdött. Kedélyjavító tablettát kapott. Mostanra jobban van, de velünk ilyen nem fordulhatott volna elő, sőt néha úgy tűnt, hogy nekünk sok is volt az összezártság.

Így hát nem panaszkodhattunk.

Karácsonykor is videohívásban bontottunk a rokonokkal ajándékot, és a kétéves gyerek mai napig puszit dob, ha a tévében megjelenik Emmanuel Macron, mert azt hiszi, hogy ő is csak egy bejelentkező családtag. (Az elmúlt két évben elég sokszor láttuk a képernyőn bejelenteni valamit.) De a technológiának köszönhetően virtuálisan sokakkal tarthattuk a kapcsolatot, így hát nem panaszkodhatunk.”

A teljes írást itt olvashatjátok el, nagyon ajánljuk!

A helyi fura ember

Ugorjunk tovább Új-Zélandra, ahol Janekék folytatták a boros kalandozást, miközben megtalálták a helyi „fura embert” is, aki mindig árral szembe megy…

„Beugrottunk a Forrest Wine-hoz, bár itt nem kóstoltunk, viszont a közeli Framinghamnél igen. Szép a hely nagyon, hangulatos, jót kóstoltunk, de őszintén nem tudnék sokat mondani a tételeikről. Ismét bringa, vissza a szállásra és irány a nap következő fénypontja, a FROMM.

Én személy szerint nem tudnám eldönteni, hogy a hamvaimat, a Nautilus vagy a Fromm ültetvényeire szórják inkább. :)

Döbbenet volt ez is.

A vendéglátóssal, aki fogadott minket, gyorsan lepacsiztunk, és megállapodtunk, hogy az akcentusa alapján európai, nem NZ-lakos ugye? Nem, svájci.

Hozott gyorsan egy sajt/felvágott/kenyér tálat és elnézést kért, mondta, hogy van egy kis csoportja, gyorsan befejezi velük és jön velünk foglalkozni. Mondtuk oké, és említettem, hogy korábban írtam emailt, és lehet, számítanak ránk. Igen vártuk a magyarokat, mindjárt velünk lesz.

Befejezte, aztán levette a szép kis kötényét, egy kolléga átvette a következő csoportot, jött, lezuttyant közénk, sóhajtott egy nagyot, aztán kerített egy palackot, és elkezdtük a kóstolást. Kiderült Stephanról, hogy ő az egyik ifjú generációs tulaj, és ma azért maradt itt délután, hogy velünk legyen. Okéééé…

Én még ott tartottam, hogy APPENZELLER sajt volt a tálon (személyes kedvenc)… Ezt így finoman begyűjtöttem mind, és a kis svájci bicskámat kinyitva az asztalba döftem, finoman jelezve a többieknek, hogy „enyimé”.

Stephan egyébként egy nagy karakter. Azon kívül, hogy árad belőle a szakértelem, kifejezetten tetszett, hogy bár fontos számára a marketing, ellentétben pl. az otagói Felton Roaddal, itt nem volt polgárvakítás.

Itt is végigvezetett minket mindenen a próbaültetvényekkel kezdve a szemezőgépeken át egészen a pincéig, mindent megnéztünk. Aztán kóstoltunk. Borfelhozatalban nekem a Fromm egy hangyaszőrszálnyit jobban tetszett, mint a Nautilus, de talán csak azért, mert eddigre már jobban „fáradt” volt az agyam.

Konkrétan zárásig maradunk, és megint csak, nem engedték, hogy fizessünk semmiért, csak és kizárólag az extra borokért. Viszont Stephan mindenkinek adott egy palackkal a kedvenc borából, és megkérdezte, hogyha járna felénk, akkor segítünk-e neki borkóstolót találni…

Hát ha van felsőbb hatalom odafenn, akkor vendégül tudjuk látni, remélem!

Zárás után visszasétáltunk a szállásra, majd gyorsan elrohantunk a henteshez, és nekiestünk egy kis rögtönzött grill partinak. Kitettünk magunkért! Eszméletlen nap volt, ahogy írtam is, a látogatásunk 3 csúcspontja közül a második.”

A teljes posztot itt találjátok!

Kormányváltás Svédországban

Mi is megírtuk, hogy a svéd kormány bukott a minap, ám az Északon élünk írása nem egészen erről szól.

„1. Az utóbbi napok egyikében végbe ment a régóta tömegek által vágyott kormányváltás Svédországban.

2. Néhány pozícióban vannak még személyi kérdések, de alapvetően helyén van az új apparátus.

3. A szélsőjobb és szélsőbal képviselőkkel volt a legtöbb probléma, ezekkel szemben komoly fizikai erőszakot is alkalmazni kellett, nem akarták elfogadni az új rendszert.

4. Az új kormány természetesen vindikálja magának a 100 napos, szokásos türelmi időt; amelyen belül elképzelhetők még egyéb személyi változások, viszont ezek után a szolgálati idejét ki kell teljesíteni lehetőség szerint mindenkinek.

1. Ez azt jelenti, hogy az én összes tömegem rühellte már a régi kormánycsövet a bringámon, mert belevert a térdembe, kényelmetlen volt kanyarodás közben.

2. Az összes szerelék, fittyerfütty visszakerült, a személyes beállítások, kényelmes távolságok figyelembe vételével.

3. A jobb- és balszélen látható két gumimarkolat (fogódzkodó) eltávolítása volt a legnehezebb valóban, csavar helyett maga a gumicső szorul rá az acélfelületre, ráadásul elég nagy területen. Tényleg anyázkodtam, mire lejött, meg visszament a másikra.

4. Az első pár hónapban biztosan kell még ide-oda állítanom dolgokat, a csőnek a szögét, de utána már fixen szeretném használni.

A régi lemondatott kormány csak úgy rátámasztva látszódik felül. A lényeges különbség a kettő között az, hogy az új cső markolatának szemből nézve van „magassága” és a hátrahajlás is sokkal kevésbé zavaró. De teszek ki egy képet is, azzal minden érthetővé válik.

Elnézést, ez egy április elsejei, kicsit megkésett poszt, némi klikkbájt címadással, de minden szava igaz, így történt. Ha másoknak lehet ilyet (a jutub/tecső cirka kétharmada is ilyen ajánló képekből áll...), akkor nekem is hadd lehessen, legalább egyszer.”

A teljes posztot itt olvashatjátok el.

(Nyitókép: pexels.com/Pablo Serrano Arenas)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.