A "Miből élnek a magyarok Svájcban?" sorozat mostani részében Csilla Enikővel beszélgetett, aki a szerelme után költözött Svájcba és bár a szerelem elmúlt, az ország iránt érzett vonzalom nem. Így aztán maradt és légiutaskísérőként dolgozott.

„Hozzám ez a szakma mindig is közel állt, imádok repülni, ha valahová lehet vonattal menni meg repülővel is, én többnyire az utóbbit választom.

Néhány éve két svájci légitársasághoz is felvételiztem légiutaskísérő pozícióra, de akkor még csak fél éve éltem itt, a németem már kommunikációképes volt, de a középfokot még nem ütötte meg, emiatt pedig az állás sem lett az enyém.

A felsőfokú nyelvvizsga után valószínűleg nagyobb esélyem lett volna ismét labdába rúgni ezen a téren, de addigra már számomra anyagilag nagy visszalépés lett volna ez a munkakör, így sajnos kikerült a látókörömből.

Repülni az ember egyébként is szenvedélyből szokott, ahogy a barátaim mondják, mert ebből a szakmából nem gazdagszik meg az ember.

A nagyjából egymillió forintnyi svájci frank az alacsony fizetésekhez tartozik, ami nem azt jelenti, hogy nem lehet belőle kijönni, sokkal inkább azt, hogy kell hozzá egy második fizetés is, ha az ember családot tervez.

Nem mindegy, hogy európai vagy tengerentúli járat

Enikő a szerelme után költözött Svájcba 8 évvel ezelőtt, a kapcsolat nem bizonyult tartósnak, de Svájcot megszerette és itt maradt.

Az interjúban mesél arról, hogy milyen végzettségre van szüksége valakinek, aki légiutaskísérőnek szeretne menni, milyen nyelvtudást várnak el, milyen magasnak kell lennie, milyen protokollt kell követni vészhelyzetek esetén, hogyan képzik őket, stb.

Mesélt arról, hogy milyen különbségek vannak az európai járatok és a tengerentúli járatok között, milyen volt a felvételi eljárás, milyen juttatások vannak a cégnél.

Kikerülhetetlen kérdés, hogy milyen hatással volt a munkájára a járvány? „Szerencsére nálunk nem voltak leépítések, végül három hónap kényszerszünet következett, de szerencsére a fizetésünket ugyanúgy megkaptuk és maradhattunk a cégnél” – mesélte Enikő.

Városi legendák

Boncolgattuk a városi legendákat, miszerint a repülőn SOHA nem ajánlott kávét inni, mivel a víztartályt nagyon ritkán tisztítják, és hogy ennek van-e alapja vagy nincs.

„Én személy szerint iszom abból a kávéból. Természetesen nem ugyanolyan a víz, mint ami otthon a csapból folyik, de nekem eddig semmilyen problémát nem okozott” – mondta erről Enikő.

A tisztaságra már a járvány előtt is ügyeltek, két út között például az asztalokat fertőtlenítős vízzel áttörölték: „Emellett mindenki kesztyűben dolgozik, ki van porszívózva, a WC kitakarítva, szóval szerintem rendben tartják a gépet”.

A légiutaskísérő munkakörhöz nem csak az tartozik hozzá, hogy az ember egzotikus desztinációkra repül állandóan, hanem az is, hogy a korai járatokhoz hajnali 3-kor fel kell kelni.

Többször előfordul, hogy az ember lemarad születésnapokról, családi eseményekről, illetve a magánélet sem úgy alakul többnyire, mint az általában megszokott kombináció, ezért is gyakori a reptéri személyzetnél, hogy a párjuk is szakmabeli.

Enikő arról is mesélt, hogy milyen hírességekkel találkozott eddig, hány helyen járt, milyen előnyei és hátrányai vannak a szakmának, mit szeret a legjobban, mit nem és milyenek az ideális utasok.

Akit érdekel a repülés, annak Enikő tapasztalatai (a videó 2020 júliusában készült) mindenképp hasznosak lesznek.”

(Fotó: pixabay.com/lukasbieri)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.